Összességében 8 százalékos csökkenést mutatnak az 1998-as díjakhoz képest az EU által közétett és az alkalmazott benchmarkokra vonatkozó ez évi ajánlások, tükrözve az összekapcsolási díjakban bekövetkezett tavalyi mérséklődést a szabadpiaccal rendelkező országokban (Nagy-Britannia, Egyesült Államok). Az ajánlás nem vonatkozott a nemzetközi összekapcsolásokra, az unió azonban támogatja a költségalapú elvek alkalmazását ezeknél a díjaknál is. A viszonyszámok csökkenése elsősorban a belföldi távolsági hívásokat érinti, kisebb mértékű esés mutatkozott a nagyvárosi összekapcsolások tekintetében, míg a helyi hívások esetében emelkedés történt.
A helyi sajátosságokhoz való alakítás során figyelni kell arra – húzza alá az LTO javaslata -, hogy Magyarországon a hívástovábbítási és a hívásvégződtetési funkció elkülönült, ami nem minden európai országban van így. Továbbá az EU viszonyszámai csak a csúcsidei díjakra vonatkoznak. (Magyarországon ma négy időszakot különböztetnek meg: csúcsidő, nappali, kedvezményes és éjszakai periódus.) Az ajánlás négy különböző okot említ, amelyek miatt a viszonyszámok eltérhetnek az ajánlott szintektől: a kapcsolások átlagsűrűsége, a munkaerőköltségek, a működőtőke-megtérülés engedélyezett mértéke, továbbá a digitalizálás.
A kapcsolások sűrűségét Európában legjobban az urbanizációs szint, vagyis a népesség koncentrációjának egyik mutatója határozza meg. A vidékhez képest ezeken a területeken akár tízszer is nagyobb az egy központra jutó előfizetők száma. Ez a városi területeken alacsonyabb forgalompercenkénti költséget eredményez a nagyobb forgalom miatt, amit a vállalati előfizetők magasabb koncentrációja is elősegít. A híváspercenkénti költség is kisebb, mivel rövidebbek a távolságok a térben sűrűbben elhelyezkedő előfizetők és az egyes központok között, így az üzemeltetés és fenntartás is jóval olcsóbb. Magyarország 68 százalékos urbanizációs szintje 5 százalékkal marad el a nyugat-európai átlagtól. Ez a szintkülönbség azt jelenti, hogy az itteni összekapcsolási díjak 20 százalékkal magasabbak a fejlett európai országokban alkalmazottakénál.
A foglalkoztatási költségek egy távközlési vállalat kiadásainak jelentős részét teszik ki, s azok az összekapcsolási költségeket is erősen befolyásolják. A nyitott távközlési piacon működő British Telecomnál (BT) például 1997-ben a munkaerőköltségek 27 százalékát adták az üzemeltetési költségeknek, míg a Matávnál 21 százalék a megfelelő hányad. A magyarországi alacsonyabb munkaerőköltség a nyugat-európai országok átlagos költségének 22,9 százaléka. Emiatt – legalábbis az LTO javaslata szerint – a hazai viszonyszámokat 16,2 százalékkal kellene csökkenteni az idén.
A működőtőke megtérülésének megengedett éves mértékét Dániában, Franciaországban, Svédországban és Nagy-Britanniában az adott ország nemzeti szabályozó hatósága (magyar megfelelője a Hírközlési Főfelügyelet) határozta meg, ennek átlagos értéke 12,8 százalék. A tőkeköltségek a hálózati kiadások jelentős részét adják – a BT éves beszámolója például 16 százalékról beszél, a Matávnál pedig a leértékelési és amortizációs költségek a teljes üzemeltetési költség 22,6 százalékát teszik ki. Nálunk az LTO szerinti elfogadható megtérülési mértéknek 18 százaléknak kell lennie, ami alapján a viszonyszámokat 6,4 százalékkal kellene növelni.
Valamennyi európai országban a szolgáltatók analógról digitálisra állítják központjaikat, a modernizálás és az új szolgáltatások nyújtásának, illetve e lehetőségek megteremtése érdekében. Ez a tényező az összekapcsolási költségek 5 százalékos növelését teszi indokolttá a hívásvégződéseknél, a hívástovábbítási szolgáltatásokra azonban az LTO szerint nem kell alkalmazni, hiszen azok már digitális központú SDH gerinchálózaton működnek.
Jelenleg csupán egy összekapcsolási díj vonatkozik a csúcsidőn belüli és kívüli hívásokra. Az LTO szerint ez nem ésszerű és nem tartható fenn, ezért a szervezet azt javasolja, hogy 1999-től az összekapcsolási díjakat időbelileg is különböztesse meg a szakhatóság (lásd a Javasolt összekapcsolási díjak 1999-re című táblázatot).
A nemzetközi forgalom megközelítőleg 290 millió perces forgalmat gerjeszt Magyarországról kifelé és a Matáv bevételéhez 14 százalékkal járul hozzá. Az LTO annak ellenére, hogy az EU nem készített viszonyszámokat a nemzetközi összekapcsolásokra, ezekre is javaslatot tesz (lásd a Javasolt nemzetközi összekapcsolási díjak című táblázatot). Ebben szintén a BT nemzetközi összekapcsolási díjtételeit veszi alapul. A Magyarországról kimenő forgalom – mivel a Matáv 1997-ben új nemzetközi központot épített – ugyanazt a hálózatot fogja használni, mint a BT, célszerű tehát ugyanolyan alapköltségekkel számolni.
A javasolt tarifák nem tartalmazzák a nemzetközi elszámolási díjakat, amelyeket a Matáv fizet a célország szolgáltatójának a belföldi hívástovábbítás és végződtetés fedezésére. Amennyiben a forgalom kiegyensúlyozott, ezek a költségek kioltják egymást; nemzetközi megállapodások alapján a Matávnak sem kell fizetnie, de a Matáv részére sem kell teljesíteni nemzetközi fizetést. Amíg a nettó könyvelési díjakra országcsoportonként nem áll rendelkezésre a szükséges információ, a forgalom kiegyensúlyozottságát kell vélelmezni.
A javaslat szerint a mobil- és a vezetékes hálózatok összekapcsolási díjának is a költségekre kell alapulnia, és a mobilhálózatok felől érkező hívások végződtetési díjának meg kellene egyezni a vezetékes hálózatok közötti hívások végződtetési díjával. A honi mobil- és vezetékes összekapcsolás összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint a nyugat-európai, mivel a Matáv a két hálózat között kapcsolatot teremtő tranzithálózatot üzemeltet. Ennek költségét következésképp bele kell foglalni a díjakba. Számos európai országban a végződtetési díj az üzemeltetők közötti tárgyalás eredménye, és az előfizetői tarifát a vezetékes hálózat üzemeltetője határozza meg. Nálunk ezzel szemben a hívások díját a mobilszolgáltató állapítja meg, és a kezdeményező, valamint a tranzithálózat üzemeltetője a minisztérium által meghatározott díjat kapja. A vezetékes-mobil súlyozott összekapcsolási díjak nálunk 20 százalékkal alacsonyabbak az európai átlagnál. A mobil-vezetékes hívásokra vonatkozó honi rendelkezések hasonlóak a vezetékes-mobil összekapcsolásokhoz. A legtöbb európai országban azonban a mobil-vezetékes hívásokra vonatkozó összekapcsolási díjak azonosak a vezetékes-vezetékes viszonylatúakkal. A magyar díjszabás a súlyozott átlag esetében csaknem 35 százalékkal drágább az európai átlagnál. A vezetékes-mobil előfizetői díjak összehasonlítása azt mutatja, hogy a hazai tarifák jelentősen, 29,9 százalékkal maradnak el az európai átlagtól, a mobil-vezetékes hívásoknál pedig még nagyobb, 35,2 százalékos a “lemaradás”. Bár nálunk a helyi üzemeltetők az európai partnereiknél jobban járnak a mobil-vezetékes hívások bevételeit tekintve, a vezetékes-mobil bevételeiket illetően sokkal rosszabb a helyzet, a tranzitdíj és a mobilüzemeltető által visszafogott díjak mértéke miatt. Ha feltételezzük, hogy a forgalom mindkét irányban egyenlő, a hazai üzemeltető minden percnyi forgalom után 9 forinttal rosszabbul jár.
A mobilhálózatok felől érkező és a vezetékesek közötti hívások végződtetési díját tehát ésszerű egyeztetni. A mobilhálózatok felé irányuló hívások végződtetési díját pedig csúcsidőben 37,36 forintban, azon kívül 27,00 forintban kellene megállapítani. Így olyan díjszabások keletkeznének, amelyek alacsonyabbak az európai átlagnál. A vezetékes-mobil hívásoknál azt az elvet kellene alkalmazni, hogy az ügyfél számára számlát kiállító üzemeltető vegye fel az előfizetői díjat és fizessen összekapcsolási díjat a tranzit- és a végződtetési hálózatok üzemeltetői részére. Jelentősen megváltozna így az előfizetői ár részaránya a helyi hálózatokat üzemeltetők javára, s a bevételek megoszlása sokkal nagyobb összhangban lenne a nyugat-európai gyakorlattal is.
