Piaci pozícióik erősítését szem előtt tartva a hatalmas tőkeerejű gyógyszeripari óriások közül egyre többen egyesülnek, illetve a jelentősebb nemzeti cégek sorozatos felvásárlásokkal próbálják megszilárdítani helyzetüket. Míg azonban a fúziók az erők – a készpénz források – egyesítését jelentik, a felvásárlások óriási anyagi terhet rónak a tranzakciók kezdeményezőire. A szerencsés fuzionálásra már-már klasszikus példa a szakma két vezető svájci szereplőjéé, a Ciba-Geigy és a Sandoz cégeké; annak a házasságnak a megkötésekor a felek 3-3 milliárd dollárnyi készpénzt “tettek az asztalra”. Ugyancsak klasszikusnak számít az amerikai Glaxo esete, amely a brit Wellcome cég felvásárlásáért 8,6 milliárd angol fontot adott. (A vétel hátterében elsősorban az állt, hogy a vevő árbevételének közel 40 százalékát adó gyomorfekély elleni készítmény szabadalmi védettsége nemsokára megszűnik. Ha nem lép, azaz nem pótolja újabbakkal a lejárt szabadalmú terméket, nagy veszteség érhette volna a társaságot.)
Számítások szerint a hatalmas anyagi áldozatok szerencsés esetben 4-5 év alatt térülhetnek meg. A jobbára drága termékeket forgalmazó transznacionális cégeknek voltaképpen kis pénzért megszerezhető, jóízű falat lehetne az RG. A magyar vállalat ugyanis nagy – és végül is sikeresnek mondható – erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a szovjet blokk gazdasági integrációja, a KGST összeomlása után elveszített keleti piacot visszaszerezze. Ez az a földrajzi rés, amelybe egyre nagyobb intenzitással igyekszik mind mélyebbre benyomulni. Az stratégia nem kockázatmentes, ám e piac – az országok gazdasági megerősödésével párhuzamosan – hosszú távú és még a nagyvállalatok számára sem elhanyagolható volumenű értékesítési lehetőségekkel kecsegtet.
Hogy a gyógyszeripari óriások eddig nem közeledtek az RG-hez, annak egyik oka éppen az lehet, hogy egyelőre kivárnak a térségben jelenleg tapasztalható bizonytalanság és a magyar társaság által megkezdett, illetve tervezett projektek kezdetleges stádiuma miatt. A távolmaradás további okai között megemlíthető az RG társasági szerződésébe foglalt óvintézkedések sora, valamint az, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és a nyugdíjbiztosító kezében lévő, együttesen 25,2 százalékos részvénycsomag 2000. december 31-éig nem adható el. (A társasági szerződés szerint a 10 százalék fölötti pakett megszerzéséről köteles bejelentést tenni az érintett részvényes, 25 százalék fölötti részesedéssel pedig a többi részvényesnek köteles ajánlatot tenni.)
A Richter függetlensége veszélybe kerülhet akkor is, ha nem rendelkezik kellő számú eredeti készítménnyel és csak lejárt szabadalmú, úgynevezett generikus gyógyszereket állít elő. Ez nemcsak szellemi beszűkülést okozna, de folyamatosan romló eredményességhez is vezetne, s mindez – párosulva a fejlett országokban növekvő minőségbiztosítási követelményekkel, amelyek manapság a legerősebb piacvédelmi eszköznek bizonyulnak – egyet jelentene a könnyű prédává válással. Ezt az utat természetesen nem szabad választania a cégnek, menedzsmentje ezért inkább stratégiai szövetségeseket keres. Konkrét és előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államokban, emellett a magyar céggel összevethető méretű nyugat-európai vállalatok körében is akadhatnak hosszú távra tervező, együttműködni hajlandó társak. A megbeszélésekről – érthető módon – mélyen hallgatnak az RG illetékesei. Annyit azonban elárultak, hogy az egyik lehetőség a kontinensen szinte egyedülálló méretű és fejlettségű szteroid hatóanyaggyártásuk lesz az egyezség alapja. Minden bizonnyal a magyar társaság rendkívül modern szteroid-gyártóvonala is az érdeklődés középpontjába kerül a tárgyalások során.
Méreteit és árbevételét is figyelembe véve a hazai gyógyszergyártók közül a Richter költött a legtöbbet az elmúlt években beruházásra és kutatás-fejlesztésre. Az utóbbi öt esztendőben összesen 37 milliárd forintot fordítottak az említett két célra úgy, hogy az összegek fokozatosan nőttek: tavaly például a beruházás 14 milliárdos volt. A társaság – amellett, hogy gondosan fejleszti saját eredeti termékeit – felhagyott korábbi konzervativizmusával és egyre több licencet vásárol. A hazai forgalomban már a 42 százalékot is elérte az új termékek aránya; a vásárolt licenckészítményeké 25 százalékos. Az értékesítés egészét tekintve – tehát az exportot is beleértve – azonban még csak 15 százalékos az utóbbiak részesedése; az originális gyógyszerek aránya egynegyedes, a reprodukciósoké (generikus, lejárt szabadalmúaké) 60 százalékos. A licencforgalom bel- és külföldi különbsége abból adódik, hogy a licencek birtokosai az esetek zömében kizárólag magyarországi értékesítésre jogosítják fel a vevőt. E téren az amerikaiaknál és a nyugat-európaiaknál jóval kellemesebb partnereknek mutatkoznak a japánok, akik a közép- és kelet-európai térséget egy tömbnek tekintik, ezért rugalmasabban kezelik a kérdést. (A Richter két legfontosabb partnere a Takeda és a Fujisawa; tőlük már számos eredeti készítményt vásárolt a cég. A legújabb az egy éve forgalomba hozott antibiotikum, a Suprax.) A kőbányai gyártó nagy figyelmet szentel annak, hogy a lehető legszélesebb terápiás területen legyen jelen. Emellett újabban olyan területekre is “átruccan”, amelyek korábban szóba se kerültek. Ilyenek a különféle nem vényköteles (OTC) termékek, ezen belül is a vitaminok, a meghűlés gyógyszerei, az antibiotikumok. Az amerikai Whitehall-szerződés alapján forgalmazzák például a közismert multivitamint, a Centrumot, amely 1997-ben egymilliárd forintos forgalmat hozott. Több százmilliós forgalmú az ACC-termékcsalád és a Strepsils is, vagy a szlovén Lek cégtől vásárolt és 1997 végén forgalomba került Aktil nevű antibiotikum.
Ami a kivitelt illeti, a Richter a 2000-től lejáró szabadalmú termékekben bízik. A következő években ugyanis számos, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában népszerű és nagy forgalmú gyógyszer szabadalma jár le – legelőször is bizonyos gyomorfekély elleni, illetve vérnyomáscsökkentő készítményeké. Ezeknek a generikus termékeknek az előállítására már felkészült a Richter, s mivel ezt saját hatóanyag-gyártására alapozza, várhatóan jó ideig versenyképes lehet a fejlett országokban működő generikus gyártókkal.
Még mindig a nemzetközi porondon maradva, a Richter talpon maradásért és a függetlenség megőrzéséért folytatott heroikus küzdelmét ecsetelendő, álljon itt két összehasonlító aránypár. Miközben a multinacionális nagyvállalatok árbevételük 20-25 százalékát fordítják kutatásra és fejlesztésre, addig ez a Richternél 7-9 százalékos. Másfelől, marketinghálózatuk fejlesztésére, bővítésére a nagyok bevételük 30-35 százalék fordítják, miközben a magyar gyógyszergyártók – köztük a Richter is – csupán 6 százalékot tudnak erre költeni. A termékeit a világ 90 országában forgalmazó RG ezért akvizíciókkal, magyarán külföldi cégek részvényeinek megvásárlásával, illetve külhoni cégalapítással próbálkozik. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem eredménytelenül. Ezek a lépések szerves részét képezik a regionális vezető szerep elnyerését célul tűző törekvéseknek. Példaként felhozható a marosvásárhelyi Armedica S.A. többségi részvénypakettjének megszerzése tavaly tavasszal. Románia negyedik-ötödik legnagyobb gyógyszergyárába – a vételárat és a fejlesztést szintén beleértve – összesen 20-25 millió dollárt kíván a Richter befektetni. Az egyre szigorodó nemzetközi minőségbiztosítási követelményeknek (az úgynevezett GMP-rendszernek) megfelelő gyártással az RG máris 3 százalékos piaci részesedést tudott szerezni a szomszédos ország piacán. Hasonló célokból, jelenlétét növelendő épít – vegyes vállalati formában – gyárat a magyar társaság Moszkva mellett (erre eddig 5 millió dollárt költöttek) és tervez építeni egy másik gyárat Kijevben. A Richter orosz piaci részesedése 8-10 százalék körüli, tehát nem lebecsülendő. Lengyelországban viszont csak 1 százalékos még a megfelelő arány. Éppen ezért terveznek a kőbányaiak lengyelországi akvizíciót is, amely azonban még nem körvonalazódott pontosan. A 3 százalékos piaci részesedést itt is el kívánják érni, mert ez jelenti a “kritikus tömeget”, vagyis azt, amelynél már számon tartják a forgalmazó céget.
Piaci terjeszkedés a régióban, lépésről lépésre, a szerves fejlődés útján haladva – ez a követendő taktika. Erre a megfelelő pénzügyi források biztosítottak. Hogy persze milyen anyagi forrásokból finanszírozzák a tervek megvalósítását, az még eléggé bizonytalan. A csúcsévnek számító 1997 után tavaly több mint egymilliárd forinttal csökkent az RG adózott eredménye, ami nem kis részben az export 9,6 százalékos visszaesésének tudható be. Az idei esélyekről – tőzsdei cég lévén – nem beszél a menedzsment. Nagyjából azonban sejthető, hogy az év első negyedében rosszabbak lesznek az eredmények, mint a tavalyi, ugyanebben az időszakban elért kiugró számok. Némi reménnyel kecsegtet, hogy az orosz piaci viszonyok a múlt év végére rendeződtek, s a pozitív irányú fejlemények folytatódnak.
