Néhány hónapja Argentínáiban határozott konjunktuirális gyengülés figyelhető meg, amelyet a brazil hatás hangsúlyosabbá tehet. Az elmúlt év utolsó negyede az 1994-95-ös mexikói “tequila-válság” óta a legrosszabbnak bizonyult. A Mercosur integrációs képződmény, amelyben Argentína és Brazília a hangadó – Roque Fernandez argentin gazdasági miniszter szavaival élve – “eddigi legrosszabb perceit éli”. Ezzel a miniszter egyfajta kereskedelmi háborúra utalt, amelyet a két nagy integrációs partner még a brazil válság kirobbanását megelőző időszakban folytatott, noha egyelőre csak korlátozott keretek között.
Az argentin gyengeség viszonylag tartósnak tűnő legfontosabb elemei közé tartozik a hanyatló fejlődés a legfontosabb kereskedelmi partnerrel, Brazíliával, ahol 1998-ra vonatkozóan a GDP drasztikus zsugorodásával kell számolni. Ezt a visszaesést félhivatalos források 2,5 százalékosra becsülik, de amerikai megfigyelők – jelesül a J. P. Morgan elemzői – akár 4,3 százalékot sem tartanak kizártnak. Mi több, Brazíliában 1999-re is recessziós mozgásokkal kalkulálnak, még ha ezek – függően a krízis lefolyásától – a tavalyinál gyengébbek is lehetnek, s kedvező esetben nem lépik túl a GDP 1 százalékát. (Ugyanakkor az Economist Intelligence Unit január derekán már 2,2 százalékról beszélt.)
A visszaesés keményen érinti az argentin exportgazdaságot, amelynek Brazília a legnagyobb partnere, 30 százalékos részesedéssel. (Az argentin külkereskedelmi mérleg hiánya már 1998-ban is 6 milliárd dollár volt.) Mindez a Mercosur még fiatal, könnyen megrendülő képződményét általános krízisbe is sodorhatja, hiszen a másik két tagállam, Uruguay és Paraguay gyenge gazdasága a brazil és argentin konjunktúra függvénye. Nem véletlen, hogy január második hetében a brazil események nyomán az argentin tőzsde 20 százalékot zuhant.
A rendelkezésre álló egyedi mutatók – igaz, egy korábbi, magas konjunktúra által jellemzett kiindulási alapról számítva – a brazil ügytől függetlenül is visszafejlődési tendenciát mutattak. Az ipari termelés például tavaly csaknem 7 százalékkal csökkent. A gépkocsi ágazat – amely a Brazíliába irányuló export 29 százalékát adja – a maga mínusz 26,8 százalékával a legerősebb visszaesést szenvedte el. Előzetes adatok szerint a bruttó beruházások GDP-hez viszonyított aránya 1998-ban 25,0 százalékáról 12,6 százalékra mérséklődött.
Ezzel szemben megmaradt a korábbihoz hasonló árstabilitás: tavaly mindössze 0,8 százalékos inflációt regisztráltak. Az uralkodó stabilitás kísérő jelenségeként tovább nőnek a bankbetétek, amelyek jelenleg 76,1 milliárd pezót tesznek ki, az egy évvel ezelőtti 67,7 milliárddal szemben. A devizatartalékok 5 milliárd dollárral, 24 milliárdra nőttek egy esztendő alatt. Ez a pénzügyi szilárdság azzal függ össze, hogy Argentína eddig szigorúan és mereven a dollárhoz kötötte a nemzeti valuta árfolyamát (az új elképzelésekről lásd külön írásunkat); ez a szisztéma megmentheti az országot a devalválástól, noha a brazil real zuhanása miatt óriási külkereskedelmi nehézségekkel kell számolni.
Az argentin modell egyik Achilles-sarka a munkanélküliség; hivatalos felmérések szerint jelenleg az aktív lakosság 12,6 százaléka van állás nélkül. A munkaerőpiac ráadásul nem csak a konjunkturális nyomástól és a brazil válság potenciális hatásától szenved, hanem a munkajogban nemrég bevezetett különböző reformoktól is, amelyek megnehezítik új dolgozók felvételét. A fentiek miatt a munkanélküliek aránya 1999-ben a 14-15 százalékot is elérheti.
Az argentin gazdaságnak – Fernandez miniszter véleménye szerint – már az idei első negyedév végén újból erősödési tüneteket kellene felmutatnia ahhoz, hogy az esztendő közepére teljesen le lehessen küzdeni a válságfázist. Ezen feltétel teljesíthetőségére azonban még semmilyen jel nem mutat. Amúgy a kormány 1998-ra eredetileg 5,8 százalékos GDP-növekedést várt a korábbi évi 8,7 százalékkal szemben. A fenti prognózist később 5,3, majd 4,8 százalékra mérsékelték. Miután azonban a harmadik negyedév csak 2,9 százalékos bővülést hozott, külföldi megfigyelők ma már 3,5 százalék körüli rátát tartanak reálisnak. Az idei évre először 4,8 százalékos növekedést terveztek; időközben a költségvetési törvény ezt az irányszámot 2,5-3,0 százalékra csökkentette, közvetlenül a brazil válság előtt azonban – tekintettel a világgazdasági helyzetre és specifikusan a regionális fejlődésre – már csak 2 százalékot tartottak reálisnak. Az OECD pedig az 1999-es GDP-bővülést ma már jó esetben is csak 1 százalékra teszi.
Mindezek alapján feltételezhető: ha nem lehet megfelelően és tartósan kezelni a brazil válságot, akkor az első és legközvetlenebb “dominó-jelölt” Argentína lehet.
