Döcögősen indult utjára a denominált rubel Oroszországban. Január első napján az új bankjegy gyakorlatilag fellelhetetlen volt, mivel a bankok zárva tartottak, a nyitva tartó boltok pedig még a régi papírpénzt használták. Az emberek egyébként – s nemcsak a hazai, hanem a külföldi állampolgárok is – egy teljes éven át fizethetnek még a régi bankókkal (külön erre kijelölt bankokban pedig egészen 2000 végéig átválthatják azokat az új címletű bankjegyekre). Az átcímletezés után ezer régi rubel ér egy újat. Ennek megfelelően az új pénzben a dollár is 6 rubelt ér az eddigi 6 ezer helyett, a német márka hivatalos középárfolyama pedig 3,36 rubel. A régóta várt technikai pénzreform a kormány szerint lezárja a magas infláció korszakát. A pénzreformmal visszatér a rubel váltópénze, a kopejka is. Szergej Dubinyin, a jegybank elnök hangsúlyozta: az új bankjegyekre való átállás nem jelenti a forgalomban lévő pénztömeg „titkos emelését”, és ezzel az infláció újrafelfűtését. A nyugati pénzügyi szakértők a stabilitás jeleként üdvözölték a Jelcin elnök által elrendelt pénzreformot, amelyet a lakosság nyugodtan fogadott.
Az elnöki és a törvényhozói hatalom közötti, immár hagyományos politikai alkudozás tárgyául szolgáló, második olvasatban is elfogadott költségvetési törvény 1998-ra csaknem 500 milliárd új, átcímletezett rubel kiadását irányozza elő. A védelmi kiadásokra 81,7 milliárd rubelt (csaknem 14 milliárd dollárt) szánnak. Ez az összeg nem éri el a GDP 3,5 százalékát, s csupán az orosz hadsereg létfenntartására elegendő, korszerűsítésre már nem.
Szabad földtulajdon nélkül nem lehet felemelkedést elérni a gazdaságban – jelentette ki Borisz Jelcin egy fórumon. A kérdés csak az, milyen lesz a földpiac: törvényes, az állam ellenőrzése mellett, vagy pedig az alvilág teszi rá a kezét. Ez elsősorban a tervezett földkódextől függ. Az elnök szerint az állami földtulajdont is meg kell erősíteni, mert enélkül lehetetlen a honvédelem, a határőrizet megszervezése, az infrastruktúra fejlesztése.
A magántulajdon biztosítása érdekében Jelcin kezdeményezte, hogy az egyes régiókban differenciáltan közelítsék meg a kérdést. A városi és ipari telkeket haladéktalanul be kell vonni a szabad forgalomba, hiszen ez hatalmas haszonnal járna a társadalom számára, még akkor is, ha csupán az összes föld 3 százalékáról van szó. A termőföldet viszont szigorú állami ellenőrzés mellett lehetne csak értékesíteni, kizárva a külföldiek tulajdonszerzési jogát.
