Ma már a legkritikusabb gazdasági szakértők is elismerik: a stabilizációt követően a gazdaság teljesítménye ismét növekszik, az egyensúlyi feltételek még a kormányzati prognózisnál is kedvezőbben alakulnak, s az infláció is mederben tartható. Az életszínvonal ugyancsak emelkedik: a stabilizációval együttjáró nagyarányú reálbércsökkenés idén már növekedésbe váltott, vagyis megkezdődött a belső piac bővülése.
Biztatóak a külpiaci kilátások is. Az uniós tárgyalások a fejlett országok piacain jelenthetnek bővülő exportlehetőségeket, emellett a stabilizálódó volt szocialista országok is számottevő keresletet támaszthatnak a magyar cégekkel szemben.
A kedvező piaci lehetőségeket a pénzügyi kormányzat sem kívánta csökkenteni – parlamenti választások előtt ez persze természetes is. Nem volt ez másképp az 1994-es választások előtt sem: akkor Szabó Iván pénzügyminiszter vezényletével 36 százalékra mérsékelték a társasági adó korábban bebetonozottnak hitt 40 százalékos kulcsát. A mai 18 százalékot tovább mérsékelni azonban már nem lenne szerencsés.
Éppen ezért a jövő évi adótörvények kialakításakor nem volt cél a vállalkozások közterheinek jelentős könnyítése – mondta el Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium (PM) helyettes államtitkára. Inkább azt tekintették fontosnak, hogy az üzleti szféra számára előnyösebbé váló gazdasági körülmények kialakulását az adótörvények ne gátolják. Ungvárszki Ágnes, a Magyar Munkaadói Szövetség közgazdasági igazgatója elismerte, hogy az elfogadott törvénymódosítások végül is teljesítik ezeket a célokat. A szakértő például a bérgarancia alapba fizetendő hozzájárulás elengedését és a munkaadói járulék csökkentését mindenképpen pozitívumnak tartja, bár ez utóbbi hatását mérsékli az egészségügyi hozzájárulás felemelése 2100 forintra. Számításai szerint ezen három tényező nyomán 100 ezer forint bruttó fizetésen felül csökkennek a munkabérköltségek. Azzal, hogy a kormányzat jövőre engedi a belső keresletet növekedni, a vállalkozások széles körét segíti. Ehhez jön még, hogy a kabinet nem erőlteti a radikális infláció-csökkentést. Ha például a leértékelés ütemét jobban mérsékelték volna, akkor felértékelődés következett volna be, amely rontotta volna a vállalatok versenyképességét. Így – véli a közgazdasági igazgató – lényegében minden feltétel adott ahhoz, hogy 1998-ban a vállalkozások nagy része növekedjék.
Ungvárszki Ágnes azért megemlítette azt is, hogy a beruházások ösztönzésében többet is tehetett volna a kormányzat. Ezzel szemben Vámosi-Nagy Szabolcs, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Apeh) elnök-helyettese úgy látja: miközben a kabinet évről évre deklarálja az adókedvezmények és -mentességek körének szűkítését, jövőre megint ezzel ellentétes irányú folyamat bontakozik ki. A beruházási kedvezmények például tovább bővülnek, ráadásul az invesztíciók forrásainak növekedését az amortizáció kedvezőbb elszámolásának lehetősége is segíti. Csobánczy Péter ezzel összefüggésben kifejtette: mivel a társasági adó nemzetközi összehasonlításban is igen alacsonynak mondható kulcsa önmagában is ösztönöz a fejlesztésre, jövőre csak a tényleg nagyberuházást megvalósítók kapnak újabb kedvezményt. A PM és az Apeh szakértője egyaránt úgy véli, hogy a vállalkozások az elfogadott módosításokkal igencsak elégedettek lehetnek. Ráadásul ezúttal az oly sokszor hiányolt stabilitás is jellemző a paragrafusokra: a nemzetközi kötelezettségeken, illetve a belső jogharmonizációból eredő módosításokon kívül egyéb lényeges változtatásokat nem hajtottak végre az adótörvényekben.
Vadász Iván adótanácsadó szerint azonban a stabilitást nem minden adótörvény esetében sikerült elérni: a személyi jövedelemadónál például igen sok újdonsággal kell jövőre az adóalanyoknak megismerkedniük. Jóllehet a vállalkozásoknak az elfogadott törvénymódosítások nem jelentenek pluszterhet, a részletekben azért vannak elrejtve szigorítások. Vadász Iván szerint a bombák jövőre, a törvényalkalmazás során robbanhatnak. Sok meglepetést és kellemetlen percet okozhat például, hogy 1998-ban a társadalombiztosítási szervek is adóhatósági jogosítványokat kapnak. (Arról nem is beszélve, hogy a paragrafusokat a kormányzati járulék- és adószakértők is csak mostanában próbálgatják értelmezni.) Ugyancsak sok borsot törhet az adóalanyok orra alá, hogy a tb-határozatok bíróság előtti megtámadásának nem lesz halasztó hatálya a végrehajtásra. Ami pedig az adminisztrációs könnyítéseket illeti, az adótanácsadó szerint ezek bizonyos esetekben inkább nehézségeket jelentenek: gondoljunk csak az áfa-törvényben a hulladékfelvásárlást érintő, a különbözeti adózásban hatályba lépő változásra. Erre Csobánczy Péter szerint a tapasztalt visszaélések megakadályozása érdekében volt szükség.
A bürokrácia burjánzása miatt az adminisztrációs terhek lényeges enyhítését Toldy-Ősz Iván, a Joint-Venture Szövetség főtitkára is fontosnak tartja, ám e tekintetben a jövő évi adótörvényekben szerinte sincs előrelépés. A külföldiek esetében például az osztalékadó levonásának szabályai rendkívül bonyolultak, nehézkesek és adminisztráció-igényesek. A PM helyettes államtitkár szerint azonban maga az élet bonyolult, s ehhez a jogszabályok is igazodnak. A magyar adórendszer még így is egyszerűnek mondható például a némettel vagy az angollal összevetve.
A nem kormányzati szakértők az adótörvényekből leginkább a feketegazdaság visszaszorítását célzó intézkedéseket hiányolják. Ungvárszki Ágnes ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a célzott, feketegazdaság elleni közvetlen intézkedésekkel nem lehet látványos eredményt elérni. Ezek csupán abban segíthetnek, hogy egy-egy teret vagy aluljárót megtisztítsanak. A legális szféra közterheinek látványos csökkentése sokkal hatékonyabb módszer lenne. Mivel azonban erről nincs szó, szerinte jövőre nem is lesz érezhető előrelépés a feketegazdaság elleni küzdelemben.
Egyébként ezúttal nem volt kiemelt cél, hogy az adóelkerülés ellen sok új intézkedést hozzanak. Már csak azért sem, mert a korábbi években bevezetett szabályok gyümölcsei kezdenek beérni. Tennivaló persze még akad bőven. A jövedelmek eltitkolásához fűződő érdekeltséget jövőre főleg a jövedelemközpontosítás lefaragásával és az arányosabb közteherviselést elősegítő intézkedésekkel próbálják csökkenteni. Az adózási szabályok finomításával pedig arra törekedtek, hogy erősödjék a jövedelem-kimutatásban való érdekeltség, az adókikerülés lehetősége pedig visszaszoruljon. S mivel a feketegazdaság a magas adótartalmú termékek körében a legelterjedtebb, januártól hatályba lép a jövedéki adóról szóló egységes törvény. Ezzel megszűnnek a korábbi párhuzamosságok, s mód nyílik bizonyos egyszerűsítésekre is. Vámosi-Nagy Szabolcs ugyanakkor elismerte, hogy a jövedéki adó alanyinak a jelenleginél szigorúbb feltételeknek kell majd megfelelniük. Ez azonban a feketegazdaság szereplőinek helyzetét is megnehezíti – az ellenőrző szervezet kezébe a törvény olyan jogosítványokat ad, amelyek hatékony eszközül szolgálnak a törvénysértők ellen. Az új jogszabály érdemeit Vadász Iván sem vitatja, mégis azt állítja: a jövedéki termékek vonatkozásában az eddigi szabályozás is elegendő lett volna, legalábbis ha végrehajtják. Az adótanácsadó szerint azonban az állami apparátus nem működik jól, ezért lehet ilyen kiterjedt a feketegazdaság. Az adóhivatalnak és a vámhatóságnak az eddiginél jóval szélesebb körű ellenőrzést kellene tehát folytatnia. (Kedvező fejlemény, hogy jövőre a költségvetés jelentős többlettámogatást nyújt a vámhatóságnak, hogy az javítsa a jövedéki termékek ellenőrzésének infrastruktúráját.)
Jóllehet az üzleti szféra képviselői a kedvező változások után sem érezhetik magukat a paradicsomban, a vállalkozások jövőre a rendszerváltás óta nem tapasztalt kedvező gazdasági környezetben fejlődhetnek és erősíthetik versenyképességüket. A reálszféra képviselői abban bíznak, hogy az általános gazdasági klíma a választások után tovább javul majd, s nem vesz gyökeres fordulatot a kormányzati gazdaságpolitika sem.
