A bevásárlóközpontok új fejezetet nyitottak a kereskedelem szerkezeti átalakulásában – áll az IKIM e kérdésről szóló elemzésében. Az eddigiek – a Duna Plaza, a Pólus Center, az Europark, illetve a Cora és a Tesco hipermarket – döntő részben külföldi tőke bevonásával épültek. A jelenleg több mint 200 ezer négyzetméternyi alapterületű központok a 2000. év elejére 1,5 millió négyzetméterre növelhetik területüket. A centrumok közel felét (38-40 épületet) Budapesten és környékén létesítik majd. A hálózatok kiépítőit nem a három-négy év alatt elérhető haszon, hanem a minél nagyobb piaci szelet érdekli, jóllehet nagy összegekről van szó: a Duna Plaza felépítése 8,6, a Pólusé 9,5, a Cora Hipermarketé 7 milliárd forintba került, s még a legolcsóbb Europark is 3,5 milliárdot igényelt.
A vásárlók zöme alkalmanként keresi fel az áruházat – derül ki a Közlekedés Kft. által a Cora-látogatók szokásairól július végén készített tanulmányából. Rendszeresen – hetente, kéthetente vagy havonta – a vásárlók 15-20 százaléka jelenik meg, s az emberek kétharmada egy óránál kevesebb időt tölt a hipermarketben. A megkérdezettek egyharmada egyébként heti nagybevásárlását végezte, 20-26 százalékukat pedig valamely akciós cikk érdekelte.
A GfK Hungária Piackutató Intézet 700 vásárlót és 200 kereskedőt kérdezett meg: hol vásárolnak majd az emberek öt év múlva? A vevők szerint az élelmiszerek és a vegyi áruk forgalmának 7 százalékát adják majd a kis boltok – a kereskedők szerint 16 százalékát. Ugyanez az arány a ruházat esetében 12, illetve 27 százalékos, míg a kultúrcikkeknél 33, illetve 45 százalékos. A megkérdezettek kétötöde már ma is üzletről üzletre jár, keresi az olcsóbb árut, fele pedig a hirdetéseket is végigböngészi ennek érdekében.
A központok gyors terjeszkedése erős indulatokat gerjesztett. Nem véletlen, hogy idén ősszel három bevásárlóközpont-ellenes interpelláció is volt a Parlamentben. Sokak szerint a robbanás oka egyszerűen az, hogy az önkormányzatok nem képesek ellenállni a tőke csábításának. Álljon itt néhány az ellenzők érvei közül. A Levegő Munkacsoport tanulmánya például együttesen 31 milliárd forintra teszi az államháztartás veszteségét a bevásárlóközpontok miatt. A telepítésük hatásairól augusztusban készült elemzés szerint 1995-ben és 1996-ban 55 ezerrel apadt a kereskedelemben foglalkoztatottak létszáma, s tavaly már csak 201 ezer főt alkalmaztak az ágazatban. A költségvetés elveszített tehát 8,8 milliárd forintnyi személyi jövedelemadót, 13,6 milliárdnyi tb-járulékot, illetve kifizetett 8,9 milliárdnyi munkanélküli-segélyt.
Az IKIM közvetlen szabályozással nem kíván a központok terjeszkedésébe avatkozni. A tárca ellenben egy-egy centrum engedélyezése előtt olyan hatástanulmányt akar, amely kimutatja, hogy mi lenne az érdeke az érintett terület lakosságának, s miféle környezeti és infrastrukturális hatásai lesznek az építkezésnek. A vonatkozó kormányrendelet jelenleg 20 ezer négyzetméter alapterület felett ír elő környezetvédelmi hatásvizsgálatot. Az IKIM a belkereskedelmi törvényben ezt a küszöböt 6 ezer négyzetméterben szeretné megszabni.
