Hazánkban a vállalatok jelentős része már stratégiai fontosságú kérdésként kezeli a környezetvédelmet. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) Versenyben a világgal elnevezésű kutatási programjában részt vevő 325 cég 40 százaléka legalábbis ilyennek vallotta magát. Igaz, a felmérés során nem volt lehetőség a tényleges helyzet vizsgálatára, az eredmény tehát – hívta fel a figyelmet Boda Zsolt, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa, a tanulmány egyik szerzője – inkább csak a vállalatok szándékait tükrözi.
Főként a nagy környezeti kockázattal működő cégek intézményesítik szervezetükben e területet – felelőst vagy bizottságot neveznek ki a feladatok megoldására, oktatási programjuk, írott stratégiai tervük van. E vállalatok jelentős környezetvédelmi tevékenységet, beruházást is folytatnak, s efféle szolgáltatásokat is vásárolnak. Ugyanakkor a mintában szereplő vállalatok 36 százaléka szinte semmiféle ilyetén aktivitást nem mutatott. Valószínűsíthető azonban, hogy ezek többségének működése kis környezeti kockázattal jár, ráadásul piaci előnyt sem igen remélhetnek a környezetbarát magatartástól.
A fogyasztók és az üzleti partnerek ma még nem igazán követelik meg a környezetvédelmet a vállalatoktól. Míg például a kamionforgalom légszennyezése elleni tiltakozás már természetesnek számít, a polgárok vásárlóként nem nagyon figyelnek oda arra, hogy vajon környezetbarát technológiával készült terméket vesznek-e meg, s ez később, hulladékként csak kevéssé terheli-e a környezetet. Így a cégek ebbéli tevékenységében általában az állami szabályozás a meghatározó; inkább csak az exportra termelők érzik, hogy versenyképességük javításához szükség van a környezetbarát magatartásra.
A szabályozásban jelentős előrelépésnek tekinthető az 1995-ben megalkotott környezetvédelmi törvény; igaz, ez csak az alapelveket határozta meg, a célok megvalósításához további törvények és rendelkezések szükségesek – emlékeztetett Kovács Endre, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Jogszabály ugyan most is mindenre van, ám ezeket korszerűsíteni kell. Már 1995-ben megszületett például a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységekről szóló kormányrendelet, egy évvel később pedig napvilágot látott a veszélyes hulladékokra vonatkozó is. A hulladékokkal kapcsolatos törvény azonban várat magára, s még csak előkészítés alatt állnak a levegőtisztaság védelméről, a szennyezett felszín alatti víz és talaj kármentesítéséről, valamint a vízvédelem keretszabályozásáról szóló rendeletek is.
A BorsodChem Rt.-nél annak idején belső felismerés hatására állították a középpontba a tudatos környezetvédelmi tevékenységet, de ma már a külső környezet, a szabályok és a tulajdonosok elvárása is erre ösztönzi a céget – válaszolta a Figyelő érdeklődésére Szentmiklóssy László vezérigazgató-helyettes. Az egykor a “piszkos tizenkettő” között emlegetett Borsodi Vegyi Kombinát jogutódjánál a döntő változás 1991-ben történt, amikor a jelenlegi elnök-vezérigazgatót, Kovács F. Lászlót megbízták a válsághelyzet kezelésével. Ő úgy látta, hogy a pénzügyi helyzet stabilizálásán kívül a cél eléréséhez három dologra kell koncentrálni: a környezetvédelemre, a biztonságtechnikára és a minőségre. A szervezetet is ehhez alakították: mindhárom terület felügyeletét vezérigazgató-helyettesi szintre emelték. Az elképzelést utólag igazolta a cég sikeres tőzsdei szereplése is.
A vállalat környezetvédelmi átvilágítása öt évvel ezelőtt kezdődött. Ennek alapján legelőször főként levegőtisztaság-védelmi beruházásokat hajtottak végre, amelyek ráadásul a gyártást is takarékosabbá tették. Az elmúlt öt év invesztícióival a levegőbe kerülő szennyezőanyag-kibocsátást 80 százalékkal csökkentették. Két éve korszerűsítették a nyolcvanas években épült szennyvíztisztító üzemüket, jóval a megengedett határérték alá csökkentve ezáltal a szennyvizeik komponenseit. Modernizálták a klór-alkáli elektrolízis üzemet is, amelynek eredményeként a higanyemissziót nemzetközi összehasonlításban is alacsony szintre szorították le.
Amikor 1995-ben a társaság tőzsdei bevezetéséről döntöttek a tulajdonosok, ismét környezetvédelmi auditálást végeztek a BorsodChemnél, melynek nyomán ötéves akcióprogramot dolgoztak ki. Ennek megvalósítási költsége 900 millió forint, ám olyan beruházásokat is végrehajtanak, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalat a jövőben várható előírásoknak is eleget tegyen, s ne kelljen bírságot fizetnie. A programot mára 70 százalékban végrehajtották, így a tervezettnél valószínűleg hamarabb fogják befejezni. E beruházások kapcsán a BorsodChem többször is pályázott támogatásra a Központi Környezetvédelmi Alapnál és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál, ám – bár a kiírásnak megfelelt a pályázatuk – egyszer sem jártak sikerrel.
A cégnél olyan technológiai korszerűsítéseket is végrehajtanak, amelyek egyúttal a környezetterhelést is jelentősen csökkentik. Így például egy régi elavult hűtőrendszert, amely kemény freonnal működött, a mai műszaki és környezetvédelmi szempontokat is kielégítő berendezésre cserélték ki. Erre a programra 1995 óta eddig 2 milliárd forintot költöttek. A BorsodChem külső környezetvédelmi szolgáltatásokat is igénybe vesz, például állapotfelmérést, szakvéleményt készíttet és veszélyes hulladékok ártalmatlanítását rendeli meg az erre szakosodott vállalkozásoktól. Ezekre, és az rt. szervezeti keretein belül elvégzett környezetvédelmi szolgáltatásokra – például a szennyvíztisztító és a hulladékkezelő üzemeltetésére, laborvizsgálatokra – a beruházásokon felül 1996-ban 460 millió forintot költött a cég, amely tavaly 37,2 milliárd forint árbevételt ért el.
A környezetvédelmi törvénynél nem sokkal később jelent meg a termékdíj-törvény. Ez a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termékekre ró ki díjat, részben azért, hogy csökkentse a károkat, részben pedig azért, hogy azok elhárításához, megelőzéséhez forrásokat teremtsen. Egyúttal kedvezményt is nyújt azon termékek számára, amelyek jogosultságot szereznek a környezetbarát védjegy használatára (lásd a táblázatot): az ezek után fizetendő termékdíj a felére csökken.
Elsősorban ez, valamint a védjeggyel együtt járó más kedvezmények motiválják a vállalatokat a cím megszerzésére, s nem a versenyképesség javítása, a termék kelendőbbé tétele – tapasztalták a BKE kutatói. Véleményüket osztja Frigyer Attila, a védjegy odaítélésére 1994 januárjában megalakult Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság igazgatója is. Mint mondta, még a környezettudatos cégek sem pályáznak a védjegyre, ha a termék átalakítása magasabb ráfordítást igényel, mint amekkora hasznot az eredmény hajt. A védjegy odaítélésekor vizsgálják a termék egész életútját, a felhasznált alapanyagokat, a tervezést, a gyártást, a felhasználást, s a keletkező hulladékot is. Magáért a nevezésért is kérnek díjat, s a védjegyhasználatot három évenként meg kell újítani.
Nem baj, hogy a cégek mérlegelik a gazdasági előnyöket – tette hozzá Frigyer Attila -, a döntéshozók dolga ugyanis részben az, hogy olyan kedvezményeket vezessenek be, amelyek érdemessé teszik a védjegy megszerzését. Ezért szeretnék elérni, hogy például az áfára vonatkozó törvény a jelenleginél több kedvezményt nyújtson a védjegy birtokosainak. Jelenleg a termékdíjhoz kapcsolódó 50 százalékos kedvezmény számít a legfontosabbnak; ez például a hűtőgépgyáraknak jelent motivációt. Ezenkívül kérhető például vámtarifa-kedvezmény, s a Központi Környezetvédelmi Alaphoz benyújtott pályázatoknál is előnyben részesül a környezetbarát termék gyártója.
Az első “Környezetbarát termék” védjegyet a Hajdú Hajdúsági Iparművek Rt. kapta, 5 és 10 literes vízmelegítőire 1994-ben. Ezt azóta már meg is újították, s egy új vízmelegítő-családra is megszerezték a védjegyet. Erre mindenekelőtt az indította a céget, hogy exportpiacaikon nagyobb eséllyel jelenjen meg (az idei közel 5 milliárd forintos árbevételük 30 százaléka exportból származik). A kis vízmelegítőkből több mint 100 ezret adnak el különböző nyugat-európai országokban. Ezt a céget tehát nem a védjegyhez kapcsolódó kedvezmények motiválták – termékdíjat még nem kell fizetniük a készülék után -, hanem a piac. A társaságnál arra számítanak – tudtuk meg Kovács Ferenc Péter műszaki vezérigazgató-helyettestől -, hogy itthon is növekszik az igény a környezetbarát termékek iránt.
A cég az egész gyártási folyamat során igyekszik követni a környezetvédelmet mind magasabbra értékelő világtendenciát. Ezért ISO 14001 szerinti környezetirányítási rendszert működtetnek. Nemrég a Világbank közel egymillió dolláros vissza nem térítendő támogatásával freonmentes technológiát vezettek be: a forróvíztárolók szigetelésére használt poliuretán hab freon hajtógázát vízszén-dioxid hajtógázzal váltották fel. A vegyi technológiákat is lecserélték: korábban például oldószeres festést végeztek, ma pedig már előfestett lemezből készítik a forróvíztárolók palástját, megszüntetve a levegőszennyezést és a veszélyes hulladék festékiszap képződését.
Több cég is megszerezte a védjegyet személygépkocsikra utólag felszerelhető katalizátorához. Közülük az egyik a Lézer Holding Kft., amelynek főmérnöke, Vajna Sándor a Figyelőnek elmondta: kezdetben nem hozott számukra kedvezményeket a védjegy, mindössze azért akarták megszerezni, hogy bebizonyítsák, katalizátoruk megfelel az általánosnál szigorúbb minősítésnek is. Később, amikor a környezetvédelmi tárca pályázatot írt ki a katalizátorok felszerelésének támogatására, már konkrét haszonnal is járt a védjegy birtoklása, mert az ezzel ellátott termékek előnyt élveztek az elbíráláskor.
A Versenyben a világgal program kutatói szerint a szabályozás szigorodása játszotta a főszerepet abban is, hogy a rendszerváltás óta töretlenül és gyorsan nő a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások piaca. Utóbbiakat főként kis- és közepes vállalatok végzik, amelyek már csökkentették függőségüket az állami megrendelésektől.
A Környezetvédelmi Szolgáltatók Szövetségének tagsága 1994 óta a háromszorosára nőtt, s ma már 130 vállalat tartozik soraiba – tájékoztatta a Figyelőt Székely Anna ügyvezető igazgató. Ez az ütem nem egyértelműen a piac bővülésének a következménye, hiszen lehet, hogy már korábban is tevékenykedő vállalatok döntenek a tagság mellett. A szigorodó jogi keretek között azonban érezhetően növekszik az igény e szolgáltatások iránt.
Szintén a szolgáltatók és a megrendelők számának növekedését tapasztalja Süveges Zoltán, a kecskeméti Filantrop Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Kht. főmérnöke, aki a jogi szabályozás mellett a nyilvánosságnak is nagy szerepet tulajdonít a piac bővülésében. Szerinte ugyanis ma már szégyen környezetszennyező vállalat hírébe keveredni. Ugyanakkor, ha nem állapítható meg egyértelműen, hogy a szennyezés honnan származik – például közúton ömlik ki az olaj -, akkor már nem olyan fontos a szennyezőnek a kárelhárítás.
Valószínű, hogy éppen a közvélemény, a fogyasztók, s a különböző üzleti partnerek elvárásainak erősödése teheti a legtöbbet a vállalatok környezettudatosságának erősödéséért. Ezt a vállalatok versenyképességük fontos tényezőjének fogják tekinteni, hasonlóképpen, mint most az exportra termelő cégek. Jelenleg ugyanis a környezetvédelem sokszor csak mint versenyképességet rontó pluszköltség jelenik meg a vállalatok szemében, ez azonban nem szükségszerűen van így. Ha a piac ezt igényli, akkor az erre figyelő vállalatok megerősíthetik pozícióikat versenytársaikkal szemben. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a környezetszennyezés sokszor az erőforrások pazarló felhasználásával párosul. Ha a vállalatok nem a termelési folyamat végén próbálják meg kiiktatni a káros hatásokat, hanem úgynevezett tiszta technológiákkal dolgoznak, s újra felhasználják a hulladékokat, akkor jelentős költség-megtakarítást is elérhetnek. A BKE kutatói azt tapasztalták, hogy a vállalatok egy része már ma is a piaci verseny kimenetelét befolyásoló tényezőt lát a környezetvédelemben, s számuk növekedésében döntő szerepet játszanak a velük szemben támasztott fogyasztói elvárások.
