Olyan ez, mint az atombomba – mondta Goru Tatsumi, a közepes nagyságú Kosei brókercég elnöke, ami jól szemlélteti, hogy Tokióban a megrázkódtatás óriási. A hullámverések pedig már a külföldet is elérték: nyomban felszökött például az amerikai állampapírok árfolyama, mivel a befektetők biztos menekülési útvonalat kerestek (Figyelő 1997/48. szám).
A legfontosabb kérdés most az, hogy – amint arra sokan számítanak – a sokk következtében válságba kerül-e maga a japán pénzügyi rendszer is. Ha igen, akkor a mellett a thaiföldi és a dél-koreai események valósággal eltörpülnének. Japán a világ második legnagyobb gazdasága. Ha a bankok és a brókercégek elkezdik lehúzni a rolót, akkor a japánok eladják hatalmas amerikai államkötvény-készleteiket, s ez félelmetes dominó-effektust indíthat be. És a világkereskedelmen keresztül ugyancsak érintett lenne a reálgazdaság is.
Ezek a félelmetes lehetőségek a Financial Times elemzése szerint két kérdéstől, illetve az azokra adott választól függenek. Az első, hogy egyedi eset volt-e a Jamaichi, vagy az ügy az egész rendszerre kihatással lesz. A másik, hogy az esetleges tovagyűrűzést Japán miként kezeli.
Sokan tudták, hogy a Jamaichi a négy nagy brókercég közül a legsúlyosabb gondokkal küzd. A többiek – a Nomura, a Daiwa és a Nikko – sokkal stabilabbnak látszanak. A pletykák szerint a Jamaichinek régóta voltak már “rejtett” veszteségei, azaz titkos mérlegen kívüli forrásai – a kormány utóbb el is ismerte ezen feltételezés valóságalapját. Ugyanakkor ma már az is nyilvánvaló, hogy a Jamaichi nem elszigetelt ügy. Ebben a hónapban már csődbe ment két másik csoport is: a Sanyo Securities, az ország hetedik brókercége, illetve a tizedik legnagyobb kereskedelmi bank, a Hokkaido Takushoku. Emellett tucatnyi kisebb cég is bezárta a boltot.
Paradox módon azonban a Hokkaido Takushoku csődje még egyenesen “jót tett” a piacnak: a befektetők ennek nyomán azt remélték, hogy a hatóságok végre megkezdik a régóta esedékes reformokat. A Jamaichi esetében azonban már nem egyszerűen arról van szó, hogy egy újabb pénzügyi csoport bajba került; ennek már jelzésértéke van. Nevezetesen az, hogy a nagy brókercégek problémái szélesebb körben, az egész rendszerben rejlő bajokat tükrözik.
Ennek megértéséhez vissza kell tekinteni a múltba. A II. világháború után Japánban létrehozott pénzügyi rendszernek egy fő célja volt: legyen olcsó finanszírozási forrás az ipari újjáépítéshez. A szabályozás meggátolta a bankok és a brókercégek versenyét. Előbbiek a kereszttulajdonlás és a “vállalatcsaládok” révén szorosan kapcsolódtak ügyfeleikhez. A Jamaichi például a Fuji Bank körüli vállalatcsalád része volt.
Ennek következtében a bankok és brókercégek részvényesei sohasem követeltek nyugati stílusú teljesítményt, vagy nyilvánosságot. Cserébe a bankok és brókercégek finanszírozták ügyfeleiket, köztük a részvényeseket, és sohasem alkalmaztak nyugati hitelképesség-ellenőrzési módszereket.
Az utóbbi években már egyre többen követelték a változást. A nyolcvanas évek buborékjának kipattanása komoly sokkot okozott. A vállalatok ma már inkább a tőkepiacokon szerzik meg a finanszírozáshoz szükséges pénzeket, nem pedig a bankoknál. A japán részvények egyre nagyobb hányada van külföldi befektetők kezében.
A rendszer számos eleme azonban változatlan maradt. Erre példa a sokaiya-botrány. Mint kiderült, szinte minden brókerház kapcsolatban állt a fentnevezett, alvilági kapcsolatokkal rendelkező vállalati manipulációs hálózattal. Amikor ez nyáron kitudódott, az kompromittálta a Jamaichit és más brókercégeket is. A Fuji Bank pedig most nem hajlandó megmenteni a Jamaichit; a lojalitás hálózata a vártnál gyorsabban foszlott szét.
Az esetnek mélyreható potenciális következményei vannak. Ha más bankok követik a Fuji példáját és abbahagyják hagyományos partnereik támogatását, felborulhat a rendszer: tömegével vannak ugyanis olyan “rossz hitelek”, amelyeket a hagyományos szövetségesek sohasem hívnak le. Ráadásul, még mindig sokan gyanítják, hogy a többi banknak és brókercégnek is vannak takargatnivaló veszteségei.
A kulcselem a bizalom. Ha a nyugati bankok attól tartanak, hogy az egész rendszer összeomlik, akkor megszüntetik a hitelkereteket. Így jutunk el a második kérdéshez: mit tehet a japán kormány? Japán jövőre készül a nagy deregulációra, amely a szándékok szerint az angolszász világban létezővel egyenértékű, modern pénzpiacot teremt majd. Ehhez radikálisan meg kell változtatni a mai pénzügyi piacok működését.
Addig azonban gondokat okozhatnak más robbanáspontok is. Néhány kisebb brókercég siralmas állapotban van. A Japan Economic Institute of America kutatóintézet munkatársa, Doug Ostrom szerint a Nippon Credit Bank, a Long Term Credit Bank, továbbá a hét japán értékforgalmi bank közül legalább három is csődbe mehet, különösen ha a tőzsdei árfolyamzuhanások következtében erodálódnak a részvényeik.
A kormány most azt tekinti sürgős feladatának, hogy bebizonyítsa: hihetően és időben kezelni tudja a Jamaichi csődjét. A feladat nem egyszerű. A kabinet egyelőre nem tudja megoldani azt a politikai dilemmát, hogy felhasználhatók-e közpénzek a bankok megmentésére. Akármi is történjék, a következő hetekben és hónapokban a pénzügyi világ figyelme minden bizonnyal a japán jegybankra és a pénzügyminisztériumra fog szegeződni.
