Felkéredzkedett a szerencse az agrárgazdaság szekerére: a kormány és a nép is kiállt a NAP, illetve az ágazat megkülönböztetett kezelése mellett. A program szerint javítani kell a jövedelmezőségen, a falun élők életkörülményein is – magyarán a szektort reálértéken is növekvő támogatással kell segíteni. Hasonló horderejű eredmény, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Árutanácsa az emlékezetes agrárvitában végül is hozzájárult ahhoz, hogy hazánk átmenetileg több mint kétszer akkora keretösszeggel támogassa a mezőgazdasági termékek exportját, mint amekkorát a WTO megalakításakor, a GATT uruguayi fordulóján vállalt (Figyelő, 1997/30. szám). Igaz, ez nem jelenti a ténylegesen nyújtott támogatás megemelését, hisz Magyarország sohasem tartotta be – mert a mezőgazdaság tönkretétele nélkül nem is tarthatta volna be – hibás vállalásait.
Vége hát a hét szűk esztendőnek, gondolhatják a mezőgazdaságból élők. A jövő évi agrárköltségvetés az idei 93,3 milliárd forintról reálértéken 3,8 százalékkal, 110 milliárd forintra emelkedik. E tekintélyes növekedés igazolni látszik, hogy a kormány áldoz az agrárszektorra. (Kérdés persze, hogy e figyelem mennyiben tekinthető megkülönböztetettnek: az 1998-as büdzsé kiadási főösszegének 19,6 százalékos növekményétől ugyanis elmarad az agrárfejezet 17 százalékos nominális gyarapodása.)
A jövő évi tervezésnél az volt az irányelv, hogy reálértéken és az agrárkasszában elfoglalt arányait tekintve egyaránt növekedjen a termelési és a beruházási támogatás – állítja Rednágel Jenő, az agrártárca helyettes államtitkára. Az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás változása valóban látványos: az erre szolgáló keret 31,8 milliárd forint, ami másfélszerese a tavalyinak, s az összes támogatás több mint egynegyedére rúg. Zöme kamattámogatás, amellyel a termeléshez felvett rövid és középlejáratú hitelek kamatterhét csökkenthetik a gazdálkodók.
Egyharmadnyival több pénz jut jövőre a beruházások támogatására is. A 29,7 milliárd forintos keretből a technológiai korszerűsítést, gépcserét, épület-rekonstrukciót, építést mintegy 25 százalékos támogatással segítik. Az ültetvénytelepítésre ennél magasabb, 40 százalékos dotációt tervez a Földművelésügyi Minisztérium (FM).
A rövid lejáratú és a beruházási hitelek kamatainak kétötödét, a középlejáratú forgóeszközhitelekének pedig felét fizeti az állam. A tárca egyebek mellett támogatni akarja még a minőségjavító állattenyésztési beszerzéseket és a környezetvédelmi beruházásokat is. A szövetkezéseken belül a gépköralakítás is segítségre számíthat jövőre, az agrármarketing pedig az idei keret kétszeresével, egymilliárd forinttal gazdálkodhat majd.
Információink szerint változni fog a kármegelőző mezőgazdasági biztosítás díjtámogatása. A biztosítástámogatást kiterjesztik az állattenyésztésre is. (Felmerült, hogy e támogatás a kockázat arányában több lesz az Alföldön, mint a Dunántúlon.) Újdonság, hogy a biztosítási támogatás az állatokra is járhat. Ráadásul a tárca külön 0,7 milliárd forintos káralapot hoz létre a nem biztosítható elemi csapásokra.
Régi termelői kérés teljesült azzal, hogy jövőre a gázolaj fogyasztási adója teljes egészében visszaigényelhető lesz. Vadonatúj – Európai Uniós (EU) mintára bevezetendő – elem a “jövedelem típusú” támogatás. Ebből a 6 milliárd forintos kasszából segítik azokat az agrárvállalkozásokat, amelyek legálisan foglalkoztatnak alkalmazottakat. Információnk szerint például a befizetett társadalombiztosítási járulék egy részét támogatásként megkaphatják majd a cégek – azok is, amelyek idénymunkásokat foglalkoztatnak.
A költségvetés agrárfejezetének legvitatottabb pontja a piacrajutási támogatás. Alig akad piaci szereplő, aki teljesen elégedett lenne. Elsősorban azért, mert a keret folyó áron sem növekszik, sőt: a 41 milliárd forintos összeg alacsonyabb is az idei előirányzatnál.
Az élelmiszer-feldolgozók úgy vélik: ha a kormány növeli a beruházási és a termelési támogatást, ezáltal pedig a terméktömeget, akkor a szaporodó áru piaci elhelyezésével központi segítség nélkül könnyen bajok lehetnek. A várakozással ellentétben ugyanis az élelmiszer-fogyasztás egyelőre nem növekszik az életszínvonallal – marad tehát az export, amelyhez támogatás kell, hogy a magyar áru versenyképes maradjon.
Ezt a kérdést azonban a gazdák és a szaktárca illetékesei különbözően látják. Utóbbiak rámutatnak: a közvetlen exporttámogatás az idén is csökkent (a korábbi, 30 milliárdot meghaladó összegről 28 milliárd forintra), mégsem esett vissza a kivitel. A kiszállítást egyelőre az korlátozza, hogy egyes termékekből kevés az áru, nem pedig az, hogy a kereskedőknek nem üzlet az export. Rednágel Jenő szerint éppen az élelmiszer-iparosok érdeke, hogy több legyen az alapanyag, mert akkor a feldolgozóiparban végre termelhetnek az eddig felesleges kapacitások.
Az élelmiszer-ipari szereplők azonban még attól is rettegnek, hogy január elsejével egy csapásra megszűnik a legtöbb terméknél a normatív exporttámogatás, és pályázatot kell majd beadni, amelynek végeredménye bizonytalan. A feldolgozók azt szeretnék, ha az új formát az első félév végig fokozatosan vezetnék be.
Tény, hogy az agrárkormányzat nem akarja teljesen kimeríteni a WTO-kiegyezés adta lehetőségeket, s az engedélyezettnél kevesebb pénzt kíván direkt exporttámogatásra fordítani. Ezt a helyettes államtitkár azzal magyarázza, hogy a megállapodás csak átmeneti türelmi időt ad, de 2002-ig vissza kell térni az Uruguayban elfogadott vállaláshoz. Kötelesek vagyunk ez idő alatt fokozatosan leépíteni az exporttámogatásokat. Rednágel Jenő szerint a szinte változatlan összegű piacrajutási keret igazából többet jelent az eddiginél: a tárca szándéka szerint ugyanis jövőre – a korábbinál szigorúbb ellenőrzés mellett – csak a piac legális szereplői juthatnak majd támogatáshoz. Ezt a célt szolgálja az új Agrárintervenciós Központ, amely az export pályáztatását és nyilvántartását végzi, EU-konform módon.
Valóban radikális változás, hogy a közvetlen exporttámogatás csak néhány termékkörre marad fenn automatikus, normatív formában (információnk szerint ide tartoznak majd például a feldolgozott zöldség- és gyümölcstermékek). A termékek zöme pályázatos formában részesülhet exporttámogatásban. Erre elsősorban az elmúlt évek milliárdos exporttámogatási csalásai miatt volt szükség. A termékkör, sőt a pályázható támogatás mértéke azonban év közben is változhat. A feltételeket a tárca – egyebek között az ártól, a célországtól, a kapott más kedvezmények és terhek nagyságától függően – testre szabottan határozza meg. (A FÁK országaiba szállító exportőr például a tervek szerint több támogatást kaphat majd ugyanarra az árucikkre, mint az, aki az EU-ban értékesít; utóbbiban ugyanis bizonyos magyar termékek már 85 százalékos vámkedvezményt kapnak. A CEFTA térségében pedig egyes cikkekre már meg is szűnt a vám.) Az árucikkek egy részénél mindenesetre pályázni kell majd a támogatásra. (Kitalálói szerint a pályázat az “exporttámogatás mértékéért folytatott verseny” egyik, próbaképpen bevezetett formája lesz. Az nyer, aki kevesebbel beéri.)
Az exporttámogatási botrányokat megelőzendő, a Pénzügyminisztérium már régóta ösztökélte az agrártárcát, hogy a pazarlás megszüntetése érdekében érdemben alakítsa át az agrártámogatások szerkezetét. Benedek Fülöp agrárállamtitkár szerint azonban a piacrajutási támogatásokat leszámítva nincs szükség alapvető változtatásra. Utóbbit illetően pedig a cél az, hogy a pénzből ne annyira a kereskedők, sokkal inkább a termelők részesedjenek.
A magabiztos minisztériumi nyilatkozatokból mindenesetre úgy tűnik, még a végső költségvetési számháborúban sem lesz kevesebb az 1998-as – választási évi – agrárbüdzsé 110 milliárd forintnál. A kormányzati elhivatottság erre enged következtetni, hiszen már az idei keretet is több milliárd forinttal sikerült megnövelnie a szekértáborba gyűlt agrárlobbynak. Az ágazat felértékelődését mutatja a második NAP-vita is, amely az agrárium számára több nélkülözhetetlen biztosítékot is kért. Ilyen lett volna a mindenkori – a jelenleginél szélesebben értelmezett, térségfejlesztéssel összekapcsolt – agrártámogatás keretösszege, amelyet az adott évi GDP 2,5 százalékában kívántak megállapítani. (Ez most 230-238 milliárd forint lenne, az idei 93,3 milliárd közvetlen agrártámogatással szemben.) Súlyosabb stratégiai veszteség, hogy az Agrártörvény végleges változatából végül is hiányzik a támogatás mértékének fenti arányú rögzítése a GDP-hez. Pedig az agrárlobby ezért az egy számért küzdött igazán, amelyet bele is foglaltak a kezdeti törvénytervezetbe (Figyelő, 1997/32. szám). Később azonban ezt a kitételt a gazdasági bizottság, majd a pénzügyminiszter is “kiutasította” a szövegből, arra hivatkozva, hogy az túlzottan nagy elkötelezettséget jelentene a gazdaságnak. A pénzügyi tárca illetékese szerint mindazonáltal már jövőre a NAP-ban megfogalmazott GDP-arányos 2,5 százalékra bővülhet a “mezőgazdasági támogatási keret”, ha a környezetvédelmi, a közlekedési, az ipari és a munkaügyi tárcánál vidékfejlesztésre, képzésre, infrastruktúrafejlesztésre elkülönített valamennyi összeget ide számítjuk.
Más kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e ezeket a pénzeket és feladatokat ilyen látványosan összesöpörni egy halomba, s a kapcsolódó kötelezettségeket esetleg rátestálni az FM-re. Az EU gyakorlatából annyi azért kitűnik, hogy a falu, a vidék, a népességmegtartás és az agrárszabályozás nem választható el egymástól, s a különböző tárcáknál fellelhető alapokból esetenként közösen kell áldozni az ilyen célokra.
Az ideit reálértéken 3,8 százalékkal meghaladónál több közvetlen támogatásra egyelőre mindenesetre nem számíthat a szektor. Ez sem kevés azonban, ha az eddig exporttámogatási csalásokra, vagy más címen jogosulatlanul kifizetett összegeket is figyelembe vesszük. Még kedvezőbbnek tűnhet a kép, ha a keretek felhasználását nézzük: a helyettes államtitkár legfrissebb információi szerint novemberig a támogatási keret 61 százaléka fogyott csak el. Az év végén várhatóan 6 milliárd forint körül lesz a megtakarítás. A tárca becslései szerint zömmel a piacrajutási keretből marad pénz, de várhatóan a földalapú támogatási keretnek is legfeljebb négyötöde merül csak ki. A 10 milliárd forintos kamattámogatási büdzséből is megmaradhat 2-3 milliárd forint. (A tenyészállat-támogatást mégis már az első félévben leállította a tárca, mert elfogyott az e célra elkülönített összeg – ez a kritikusok szerint arra utal, hogy nem volt túl szerencsés a pénzek idei elosztása.)
Részben a megtakarításokból finanszírozza a tárca az almapiaci zavar kezelését (1,5 milliárd forinttal), a szőlő- és borpiaci rendezést (0,9 milliárd forinttal), s a 300 ezer tonnás kukoricafelvásárlást (4,2-4,5 milliárd forinttal). (Ez utóbbi valójában a jövő évi forrásokat bővíti, hiszen a készleteket 1998-ban értékesítik majd. Az idei költségvetési megtakarítást egyébként nem lehet átvinni jövőre.)
Más szakértői becslések szerint – még az állami gabonafelvásárlási akciót beszámítva is – az év végén csaknem 10 milliárd forint fel nem használt forrás marad, miközben az államháztartási törvény engedélyével a piacrajutási keretet 7 százalékkal még túl is léphette volna a szaktárca.
Azt, hogy a kiemelt agrárcélok jövő évi támogatásához végül el kell-e máshonnan venni pénzt, és ha igen, akkor honnan, azt majd januárban, a végrehajtási utasításokból olvashatják ki az érintettek.
