Németország egyre fontosabb lesz a befektetési bankárok számára. Pedig korábban az “angolszász” pénzügyi innováció még igen gyanús volt, amikor a fúziókat és kivásárlásokat a vállalatok és “házi bankjaik” igen költségesen intézték el, nem sokat törődve a részvényesekkel. A keményebb nemzetközi verseny és a magas hazai költségek miatt azonban ma már a német cégek egyre gyakrabban kérnek külső tanácsot.
A nyitás – elsősorban az amerikai befektetési bankok számára – hatalmas lehetőséget, a hazai hitelintézeteknek viszont kemény kihívást is jelent. A komoly vállalati részesedésekkel rendelkező és jelentős ipari hitelező intézmények csak nehezen állnak át az angolszász típusú rendszerre, ahol a bankok elsősorban pénzügyi közvetítőként működnek. A befektetési banki üzletág terjedése nyomán tehát a német bankoknak súlyos összeférhetetlenségi problémákat is meg kell oldaniuk.
A befektetési banki tranzakciók növekedése a fúziók és a felvásárlások terjedésén alapul. Az M&A német tanácsadó cég szerint 1997 első félévében 34 olyan vállalat cserélt gazdát, amelynek egymilliárd márkánál nagyobb volt a forgalma, míg 1996 azonos időszakában csak tucatnyi. Tavaly 67 milliárd márkányi volt az az összeg, amilyen értékben a tavalyi átstrukturálódás során a német vállalatok érintettek voltak. Arno Burckhardt, az M&A ügyvezető igazgatója idén jelentős emelkedésre számít.
A vállalati átszervezés legdrámaibb példája márciusban történt, amikor a Krupp Hoesch megpróbálta megvenni nagyobb acél- és gépipari riválisát, a Thyssent. Akkor a politikusok és a szakszervezetek felháborodása nyomán a két cég pillanatok alatt megegyezett acélipari érdekeltségeik összeolvasztásában, ám az esemény sokak számára fújt ébresztőt.
Az új üzletek túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy hagyományos banki finanszírozással lebonyolíthatóak lennének. A befektetési bankok innovatív ötletekkel tudnak előállni, s a német vállalatvezetőket is össze tudják hozni a külföldi intézményi befektetőkkel.
Az alakuló piac villámgyors németországi terjeszkedésre készteti a külföldi befektetési bankokat. A legtöbb konkurens elismeri, hogy ma a legerősebb piaci pozíció a Goldman Sachs kezében van, mivel idejekorán beindította ottani működését. Szoros kapcsolatban áll a Daimler-Benzzel, mióta – a Deutsche Bankkal közösen – tanácsadóként vett részt a cég amerikai tőzsdei bevezetésében, 1993-ban.
A legnagyobb német hitelintézetek – a Deutsche Bank és a Dresdner Bank – brit befektetési bankok drága pénzen történő megvásárlása után most alakítják ki befektetési banki üzletágukat. A németek azonban csak akkor tudnak majd egyenlő feltételek mellett versenyezni a külföldi intézményekkel, ha megoldottak két problémát. Az első kulturális jellegű, jelesül: a hagyományosan óvatos magatartást nem könnyű összeegyeztetni a befektetési bankok erőszakos, akadályt nem ismerő stílusával. A második gondot a bankok iparban meglévő részvényérdekeltségeinek adóztatása jelenti. Mivel a parlamentben elakadt az adóreform, a részvények eladása esetén horribilis adókötelezettség várna a hitelintézetekre.
A probléma azonban megoldható, amit egy nemrégiben lezajlott bajor fúzió is bizonyít. Az egyaránt müncheni székhelyű Bayerische Vereinsbank és a Bayerische Hypotheken- und Wechsel-Bank megalakította az ország második legnagyobb bankját, a Bayerische Hypo- und Wechsel-Bankot. Az üzlet lebonyolítása során a mindkét fél tanácsadójaként működő J. P. Morgan olyan programot dolgozott ki, amely szerint a fúzió első szakaszában a Vereinsbanknak az Allianzban lévő 10 százalékos – körülbelül 8 milliárd márka értékű – részvénycsomagjának döntő hányadát elcserélik a Hypo-Bank alaptőkéjének maximum 45 százalékára.
A megoldás azt a jogi szabályozást aknázta ki, mely szerint a hasonló ágazatbeli és hasonló nagyságú részvénycsomagok cseréje után nem kell tőkenövekmény-adót fizetni. Ez volt az első alkalom, hogy egy tisztán német fúzióban alkalmazták ezt az adókímélési módszert. E tapasztalat alapján a J. P. Morgant kérték fel tanácsadónak a magán- és városi bankok fúziójából 1994-ben létrejött Bankgesellschaft Berlin és a hannoveri székhelyű Norddeutsche Landesbank fúziójához.
Mindezzel együtt igaz, hogy nehéz semleges tanácsadóként fellépni, amikor egy adott banknak egyben kiterjedt ipari érdekeltségei vannak és helyet kap a cégek felügyelőbizottságában is. Utóbbi testületekben a német bankok most már megpróbálják korlátozni a jelenlétüket, s megpróbálják csökkenteni ipari érdekeltségeiket is, amit viszont hátráltat a magas tőkenövekmény-adó. Minél jobban elterjed azonban a befektetési banki üzletág, annál komolyabb lesz az ilyen típusú összeférhetetlenség Németországban.
