Idén óvatos piaci vélemények szerint is biztosan eléri a kukoricatermés az agrártárca által prognosztizált 6,5-7 millió tonnás mennyiséget. A 4,2-4,5 millió tonnás hazai felhasználást figyelembe véve, 2 millió tonnánál több exportálandó felesleg adódik. Az eladók túlsúlya az utóbbi hónapokban a Budapesti Árutőzsde (BÁT) gabonapiacán is nyilvánvalóvá vált: az újtermésű határidős jegyzések – kisebb-nagyobb megszakításokkal – hetek óta lefelé tartanak. A korábbi 18 ezer forintos árszint ma már történelem, az áresést még a lélektaninak tartott 15 ezer forintos határ sem tudta megállítani. A hónap végén kifutó novemberi határidő 14-14,5 ezer forintos jegyzése egyébként (a fizikai piacon, telephelyi paritáson kialakult 12 ezer forintos vételi oldal tükrében) még egy kicsit túlértékeltnek is számít, emiatt a tőzsdei szereplők többsége további 1-1,5 ezer forintos csökkenést valószínűsít. Különösen a távolabbi határidős jegyzések esésére lehet számítani, mivel a feleslegek láttán a vevők a raktározási költségeket egyre kevésbé hajlandóak elismerni az árakban.
Az évek óta nem látott, rendkívül nyomott árszint kialakulásában – a hektáronkénti 6-8 tonnás hozamokon kívül – számos árromboló tényező is ludas. Az áresésnek többé-kevésbé gátat szabó tavalyi termelői áruvisszatartásnak idén még a nagyvonalú állami tárolási támogatás mellett sincs sok létjogosultsága. A raktárakban ugyanis még ott lapul a takarmánybúza-termés jelentős része, ráadásul mintegy 2 millió tonna étkezési célra alkalmatlan búza exportértékesítése is igencsak kérdéses. A komoly feleslegekkel küszködő takarmánypiacnak a kocaállomány számottevő csökkentése sem tett jót, hiszen emiatt a fogyasztás több mint félmillió tonnával mérséklődött.
A kukoricapiacot nyomó feleslegek levezetésére a garantált állami felvásárlás sem hoz megoldást: a jelenlegi piaci árnál lényegesen magasabb, 15 ezer forintos garantált áron az államnak csak kevesebb mint 100 ezer tonnát kell megvennie. A korábban letelt jelentkezési határidőig ugyanis – a jobb ár reményében – csak a termelők egy kis hányada jelezte, hogy szeretne élni a garantált felvásárlás lehetőségével.
A termelők számára az egyetlen reménysugár a kivitel lehetne. A jelenlegi fekete-tengeri fob paritáson érvényes 110 dollár körüli, 21-22 ezer forintos tonnánkénti exportárak azonban hazai termelői telephelyi paritásra diszkontálva csupán 12-13 ezer forintot adnak. A különbséget elviszik a szállítási, okmányolási, finanszírozási költségek, valamint a kereskedők haszna. A magyar kukoricaexport egyébként egyelőre inkább csak csordogál, ami egy idő után a belpiaci feszültségeket tovább erősítheti. Az ország logisztikai kapacitása ugyanis havonta legfeljebb 250-300 ezer tonna gabona kiszállítását teszi lehetővé. Így, az együttesen 3,5-4 millió tonnára becsült búza- és kukoricafelesleg kiviteléhez még akkor is legalább egy évre lenne szükség, ha a szállítási kapacitásokat maximálisan kihasználnák az exportőrök. Erről azonban egyelőre szó sincs, ami tovább hizlalhatja az országban bennragadó készleteket.
A jelenlegi gabonapiaci szituációra hatásos gyógyírt a világpiaci árak érzékelhető emelkedése hozhatna – ekkor felgyorsulhatna a feleslegek kiszállítása. A magyar kukoricára egyébként lehet vevőt keríteni, hiszen a közel-keleti és észak-afrikai térség egyes országai több millió tonnás kereslettel jelentkeznek. A gond csak az, hogy a kínálat szintén nagy: hazánkon kívül ugyanis Jugoszlávia, Románia és Bulgária is komoly mennyiségekkel rukkolt elő a piacon. Ezek az országok pedig jelentős fuvarelőnyben vannak a hazai exportőrökkel szemben, így könnyen alá tudnak kínálni a magyar áraknak.
