Mikor kezdték el az új Matáv-arculat tervezését?
– Éppen két esztendeje. Előtte felméréseket végeztettünk a lakosság körében annak kiderítésére, mennyire ismerik az emberek a Matávot, milyen kép él bennük a vállalatról. Az eredmény megdöbbentő volt. A megkérdezettek több mint fele például még azt sem tudta, hogy évek óta nem a posta a telefonszolgáltató Magyarországon. Így nyilvánvalóvá vált, hogy először a Matávot, mint márkanevet kell megismertetni a lakossággal.
Milyen lehetőségek közül választották végül az “Egymás közt” szlogenben megtestesülő arculatot?
– Kezdetben két irányt vizsgáltunk. Az egyik a vállalat technikai színvonalára helyezte volna a hangsúlyt: a XXI. század high-tech szolgáltatójának láttatta volna a Matávot. Erre egyébként minden alapunk meg lett volna, hiszen óriási pénzeket fektettünk a legkorszerűbb távközlési infrastruktúra kiépítésébe. A másik verzió az emberek közötti kapcsolat – időt és teret áthidaló – szolgáltatását nyújtó, ügyfélközpontú cégként igyekezett volna bemutatni a vállalatot. Az első lehetőséget “embertelensége”, a másodikat – az akkori helyzetben – hiteltelensége miatt vetettük el. E két véglet előnyeit igyekszünk kombinálni aztán a végül elfogadott arculattal, amely egy alapvetően emberközpontú, az emberek közti kapcsolattartást a mindenkor rendelkezésre álló legmodernebb technikával segítő vállalatról szól. Ennek egyébként minden eleme fontos: a szlogen mellett a vállalati színek, a zene, az egységes stílus egyaránt lényegesek. Az arculat egésze szolgálja egy olyan vállalati kultúra kialakítását, amelyben az ügyfelek gyors, udvarias kiszolgálása magától értetődő. Ezt szeretnénk elérni, ami aztán vissza is igazolhatja majd a kialakított képet.
Milyenek voltak a tapasztalatai az első kampánynak?
– Az 1996 tavaszán indított arculati kampányt tesztnek szántuk. Néhány hónappal később megismételtük az 1995-ös felmérést – ezt egyébként minden évben meg fogjuk tenni -, hogy ellenőrizzük, miként hatottak az új elemek. Nos, a szlogen, a zene, a vállalati színek pozitív visszhangra találtak, a fal motívum azonban “nem jött be” – úgy látszik, Európának ezen a táján ez rossz emlékeket idéz. Ezért jelenik meg a mostani reklámjainkban a fal helyett az ember.
A hirdetésekben felbukkant az önirónia.
– A humor megjelenését kedvezően fogadták az emberek. Ez a gondosan kialakított önirónia nehéz problémán segítheti át a Matávot. A vállalat – a távközlés terén a Magyar Posta jogutódjaként – örökölte a hazai telefonszolgáltatási mizériát. Annak ellenére, hogy a Matáv 1990-es megalakulásától fogva teljes erejével ennek felszámolásán dolgozott, a közvélemény mégis elsősorban ezzel az örökséggel azonosította. Úgy gondolom, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat sikerrel leküzdötte a telefonellátás technikai akadályait, és biztos vagyok benne, hogy a szolgáltatás ügyfélszolgálati része is egyre jobb lesz. Csakhogy erről meg kell győzni a felhasználókat is. Az irónia, a humor a mélyen gyökerező előítéletek oldásának nélkülözhetetlen eszköze. Így szándékaink szerint ez a vonás a Matáv jövőbeni arculatában is megjelenik majd.
Egy tőzsdére kerülő cégnek nagyon rugalmasan, gyorsan kell a sajtó rendelkezésére állnia, ha maga akarja informálni a parkett szereplőit – megelőzendő más, esetleg kétes forrásokat. Hogyan lesz ez a Matávnál?
– Teljesen egyetértek a felvetésével. Lényegesen különbözik egymástól a tőzsdére kerülést megelőző, illetve az azt követő időszak. Az előbbiben a megszokottnál is jobban figyelünk arra, mi jelenik meg a sajtóban a vállalatról. A kibocsátás előtt minden információmorzsa különös jelentőséget kaphat. Később természetesen nálunk is kialakul majd az a vezetői kör, amely a tőzsde szempontjából meghatározó információkkal látja el a sajtót. Meggyőződésem, hogy ebből a szempontból sem fog különbséget látni az olvasó és az újságíró a Matáv és más tőzsdei cégek között.
