Már a megalakítás sem volt egyszerű, ám a nehézségek igazából csak azután következtek a helyi távközlési társaságok számára. A legkeményebb feladat elé a fejlesztések fedezetének előteremtése állította a társaságokat, hiszen a közép- és kelet-európai térségben nem voltak a magyarországihoz hasonló beruházások. Sem a befektetők, sem a hitelezők nem tudták igazán felmérni a gazdaság, illetve az egyes régiók fejlődését kísérő kockázatokat, s kellő tapasztalatok híján azt sem volt könnyű mérlegelni, hogy az egyes projekteket milyen mértékben célszerű támogatni. A UTI-cégeknél például 18 hónapra volt szükség ahhoz, hogy megszervezzék a projekt-finanszírozást és közben kiépítsék a hálózatokat. Körzeteikben – Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom és Pest megyében – 1995 novemberében vették át a meglévő 50 ezer Matáv-vonalat, ám a kemény tél miatt igazából csak tavaly tavasszal láthattak munkához. Mindent egybevetve, 350 millió márkás beruházással idén nyárra 150 ezer vonalas hálózatot építettek ki, amelyet az év végéig további 20 ezer vonallal szeretnének bővíteni (Figyelő, 1997/30. szám). A társaság így a korábbi 6-11 százalékos telefonellátottságot mára 20-28 százalékosra tudta emelni; ez a mutató az év végére 30, egy-két éven belül pedig 35 százalékos szintre emelkedik majd.
Az emberek és a kisebb cégek nagyon óvatosan költekeznek, és számolni kell a mobiltelefonok konkurenciájával is – véli Rudi Fischer. Bár a vezeték nélküli távközlés mindig drágább lesz, ahhoz, hogy a vezetékes szolgáltatók megtartsák, illetve növeljék vonzerejüket, meg kell tanítani az embereket a szolgáltatások használatára. Ez ügyben a tapasztalatok nagyon eltérőek. A falvakban ma még mindig inkább a vonalak gyarapítása, a nagyobb településeken viszont már az új szolgáltatások eladása a fő feladat. A vezérigazgató tapasztalatai szerint az előfizetők számának emelése nem növeli azonnal a bevételeket, mivel eleinte mindenki csak az alapszolgáltatásokat veszi igénybe. Jóllehet a lakossági bevételek gyakorlatilag nem változnak, Fischer mégis optimista a jövőt illetően. Erre alapot ad, hogy az üzleti szolgáltatásból származó bevételeik az elmúlt 12 hónap alatt 30 százalékkal nőttek, s hasonló tendencia figyelhető meg a többi külföldi befektetőnél is.
A 13 helyi koncessziós társaságot összefogó LTO Szövetség mai legfőbb törekvése a rugalmasabb tarifák kialakítása, egy költségalapú összekapcsolási rendszer alkalmazása. Elvileg a helyi távközlési társaságok telefondíjának átlag egyharmada ugyanis a Matáv bevételeit gyarapítja. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a Matáv a szabályozásban előírtnál nagyobb arányban részesedik a fenti bevételekből. (Ez azért alakulhat így, mert az emberek nyilván nem a szomszédságukban lévő helységeket hívják a leggyakrabban, hanem inkább a körzeten kívüli településekre, illetve külföldre telefonálnak. Az összekapcsolásból eredő bevételi rész – a tarifarendelet alapján – ma még a Matávot illeti.) E helyzet miatt a nagy összegeket beruházó cégtulajdonosok csak nagyon nehezen tudnak valamicskét visszakapni befektetéseikből. Felvett hiteleiket és azok kamatait azonban fizetniük kell; így versenyképességük romolhat, s ez akadályozhatja a piac 2002-ben esedékes liberalizálására való felkészülésüket.
Fischer szerint meg kell – és meg is lehet – egyezni a szaktárcával, illetve az országos koncessziós Matávval annak érdekében, hogy a helyi társaságok fokozatosan a jelenleginél nagyobb játékteret kaphassanak. Különféle – speciális, családi és egyéb – tarifacsomagokat lehetne például kialakítani a közeli jövőben, a forgalom növelése érdekében. Mindezek előfeltétele – egy költségalapú Matáv-összekapcsolási díj és egy rugalmasabb, központilag kevésbé szabályozott tarifarendszer. Ez lehetővé teszi a változásokat, amelyek az alapszolgáltatásoknál a legégetőbbek. A regionális és az országos szolgáltatók ügyfélkörei és azok szokásai természetesen jelentősen eltérhetnek egymástól – a változtatásokat tehát nagyon rugalmasan kellene kezelni.
Fischer szerint a módosítások egyértelműen növelnék a telefonforgalmat, ami a Matávnak is elemi érdeke. A szövetségi javaslatok immár az illetékeseinek asztalán fekszenek; a jelek szerint ezek tárgyalási alapot jelenthetnek és a reformok már 1998-ban megkezdődhetnek. Amennyiben ezalatt nem sikerül módosítani a jelenlegi szabályozáson, akkor a helyi koncessziósok versenyképessége csökkenhet, azaz e kör a liberalizáció után hendikeppel lesz kénytelen indulni. A szövetségi elnök reméli, hogy ezt a kedvezőtlen helyzetet még el lehet kerülni.
A helyi társaságok egyébiránt a közeli jövőben szeretnék összekapcsolni adatátviteli rendszereiket, ami üzleti előfizetőik számára hozhat előnyöket: olcsóbb, színvonalasabb és gyorsabb szolgáltatást. Sok vidéki vállalkozásnak van kirendeltsége a fővárosban, illetve ha külföldi érdekeltségű társaságról van szó, akkor az nyilván szoros összeköttetésben áll anyavállalatával. Az üzleti kommunikációs hálózat ilyen irányú fejlesztése (amelybe az Internet-szolgáltatásokat is be kívánják vonni) az LTO Szövetség legújabb, részleteiben egyelőre még nem teljesen kidolgozott stratégiája.
Arra a kérdésre, hogy a szövetség tagjai együtt kívánnak e működni a jövőben a hamarosan létrejövő – és ugyancsak az üzleti kommunikációban helyét kereső, a MÁV, illetve az Antenna Hungária nevével fémjelzett – alternatív társaságokkal, Fischer nem tudott egyértelmű választ adni. Egyrészt e cégek üzleti elképzelései még tisztázatlanok, másrészt a “részt venni vagy együttműködni” kérdésében a helyi társaságok külföldi tulajdonosainak kell dönteniük. Erre pedig ez idáig még nem került sor.
