A PIACSZABÁLYOZÁS MOTORJA

Az ARTB május 15-én foglalt állást az 1997-es irányárakról. Eszerint a vágósertés öt minőségi osztályának: E, U, R, O, P első három kategóriájában: az E-ben 260, az U-ban 250, az R-ben pedig kilogrammonként 240 forint az irányár. Ha az adásvétel során ettől eltér az ár, akkor a termelő, illetve a feldolgozó (kilogrammonként legfeljebb tíz forint) árkiegészítést kaphat. Ha például az R osztályba tartozó minőségű vágósertést (amelynek irányára 240 forint lenne kilogrammonként) csak 231 forintért tudta eladni a termelő, mert ilyen nyomott volt a piaci ár, akkor az állami büdzséből kilenc forintos árkiegészítésre tarthat igényt. Ha viszont nagy a kereslet és a felvásárló csak az irányár fölött 249 forintért tudott vásárolni, akkor ő igényelheti a kilenc forintot. (Ez egyhamar nem várható, bár a piac nem kiegyensúlyozott.) Mindez csak akkor ültethető át a gyakorlatba, ha az erről szóló rendeletet napokon belül aláírja, és közzéteszi a miniszter. Az új árkiegészítési forma azonban Botos Károly, a tárca agrárrendtartási hivatalának elnökhelyettese szerint csak akkor tölti be funkcióját, ha javul a termékpálya önszabályozása. Ezért az igénybevétel feltétele – ha amúgy a minőség előírásszerű – a terméktanácsi tagság. Más országokban ugyanis a terméktanács kezeli azt az önfenntartó, intervenciós kasszát, amely a szélsőséges áringadozások megfékezésére szolgál.