A jelenleg érvényes magyar szabvány szerint az a víz számít ásványvíznek, amelyben az ásványi sók és nyomelemek literenként legalább 500 milligrammnyi mennyiségben találhatók meg. A magyar termékek ennek a feltételnek általában bőven megfelelnek – nem így néhány olasz vagy francia víz. Ez a különbség másfél-két évvel ezelőtt heves vitákat váltott ki a piaci szereplők között. A hazai gyártók azt sérelmezték, hogy a Központi Statisztikai Hivatal – szerintük téves – besorolása alapján ezeket az importvizeket is kedvezményes, tehát csak 12 százalékos általános forgalmi adó terheli. Szerintük ezt a kulcsot az ásványi anyagokban gazdag termékek támogatására szánta a kormányzat. A vita elmérgesedett: az importőrök azzal érveltek, hogy az uniós szabvány, amelyet előbb vagy utóbb Magyarországnak is át kell vennie, nem a beltartalom, hanem az alapján tesz különbséget, hogy védett rétegből származik-e a víz, vagy csak különféle sókkal, mesterségesen dúsították. Ezek is értékes vizek – mondták az importőrök -, természetes forrásból származnak; az pedig, hogy alacsony bennük az ásványianyag- és a nyomelemtartalom, egyértelműen jó, hiszen a piacon hiányt pótolnak.
A nézeteltérések azonban nem oldódtak meg: értesüléseink szerint a terméktanács erősen lobbizik azért, hogy egyértelműbb legyen a besorolás és a szabvány, s így a vitatott importvizeket a 25 százalékos áfa hatálya alá lehessen „terelni”. A viták most csendben folytatódnak. – Mindenki rájött, hogy jobban tesszük, ha a fogyasztó meggyőzésére fordítjuk az energiáinkat, mint ha egymás ellen acsarkodunk – mondta a piac egyik, névtelenséget kérő résztvevője.
