A vámpótlék eltörlése egyfelől kedvez a piacnak, hiszen csökkennek az árak, másfelől viszont a növekvő import nehéz helyzetbe hozza a belföldi termelőket. Számítások szerint a felhasználás jelenlegi, volumenében 30 százalékos importhányada akár 5-10 százalékponttal is emelkedhet. Piacvédelmi intézkedésekre ugyanis a termelők nem sok esélyt látnak.
A volt Papíripari Vállalat egységeinek privatizációjával a magyar papíripar gyakorlatilag teljes egészében magánkézbe jutott, s ezáltal a hazai piaci mozgások összhangba kerültek a világpiacival – mondta Endrédy Judit, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium főtanácsosa. Magyarországon a papíripari termelés 60 százalékát osztrák tulajdonban lévő cégek állítják elő, de görög, valamint hazai MRP-MBO tulajdonban is vannak gyárak. A privatizációt kísérő problémák a főtanácsos szerint már rendeződtek; a papíripari társaságok saját léptéküknek megfelelően fejlesztenek, és különös gondot fordítanak a minőségvédelemre.
Az iparágban nem várható nagyobb beruházás – vélekedik a minisztériumi főtanácsos. – Alapvetően azért, mert az egész hazai termelés ma már nagyságrendileg akkora, mint a gazdaságos üzemi termelés. Az idén fejeződik be az egyetlen hazai nagyberuházás: a Pénzjegynyomda Rt. több mint 4 milliárd forintért modernizálja a tulajdonában lévő Diósgyőri Papírgyár Rt.-t. Ezzel és a Pénzjegynyomdában folyó beruházással a hazai értékpapírok és bankjegyek előállítása világszínvonalúvá válik.
Mivel a termelést és a forgalmazást teljes mértékben a piac befolyásolja, a szakértők egy része szerint piacvédelmi intézkedésre nincs szükség – de lehetőség sincs. Azoknak a termékeknek, amelyeket itthon nem gyártanak, nulla a vámtarifájuk; a többit vám terheli, de a vámtételek a WTO-val és az Európai Unióval összhangban folyamatosan mérséklődnek.
Magyarországon az egy főre jutó papírfogyasztás évi 50 kilogramm körül van; a fejlett országokban ennek a háromszorosa. Így a magyar papíripar- és kereskedelem előtt elvileg nagy lehetőségek állnak – feltéve, hogy a gazdaság erőteljesebb növekedésnek indul.
A hazai fogyasztás több mint felét kitevő, csomagolóeszközök gyártására szolgáló papírok felhasználása ugyanis erősen összefügg a gazdasági fejlődéssel. Az átlagosan 50 kilogramm körüli fogyasztásból mintegy 30 kiló a csomagoló-, a többi az egészség-ügyi, az újságnyomó- és az író-nyomópapír. Összehasonlításul: az Egyesült Államokban a 200 kilogrammos fejenkénti felhasználásból mintegy 140-150 kilogrammot tesz ki a csomagolópapír.
A szakemberek a hétköznapi értelemben vett papírt három, éles határok nélküli kategóriába sorolják. Papírnak csak azt nevezik, aminek a súlya nem haladja meg a 180-220 grammot négyzetméterenként, utána 400-450 grammig kartonról beszélnek, efölött pedig már papírlemezről.
Magyarországon a csomagolópapírok közül csak dobozkartont nem gyártanak, ez teljes egészében külföldről érkezik be. Viszonylag kicsi a címkealap-papír, azaz a címkéhez használatos papírtermelés is, ennek is majdnem száz százalékát importálják. Ugyancsak nincs hazai felületkezelt műnyomó- és újságpapírelőállítás, s ez utóbbinak az újrahasznosítása sem megoldott, mert nincs úgynevezett festéktelenítő berendezés Magyarországon.
A csomagolópapírok termeléséhez viszont jók a hazai feltételek – vélekedik Viszkei György, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára. Véleménye szerint belföldi hulladékpapírból fedezhető lenne az alapanyag-szükséglet, de ehhez évente el kellene végezni a 300 ezer tonna hulladékpapír begyűjtését és feldolgozását. Jelenleg azonban csak az itthoni papírhulladék mintegy felét gyűjtik vissza. Mivel a hulladékpapír-alapanyag ára nem közvetlenül a cellulóz árától, hanem a begyűjtés költségeitől függ, Európa nyugati feléről a felesleget – ahol jelentős a hulladékpapír-hasznosítás állami támogatása – nyomott áron is érdemes Magyarországra szállítani. Ez pedig élénkíti a versenyt a hazai hulladékpapír-piacon. S jóllehet a termékdíj bevezetésével belföldön is ösztönzik a begyűjtést és a felhasználást, ennél mégis hatékonyabb lenne az újrahasznosítást dotálni. (A Központi Környezetvédelmi Alap a termékdíj-bevételekből jelenleg kilónként 2 forinttal támogatja a begyűjtést és 3 forinttal az újrahasznosítást. A gyűjtőknek a felhasználó igazolást ad, s ennek alapján kapják meg a támogatást.)
A hazai papírbegyűjtést azonban erősen korlátozza, hogy kevés háztartás szelektálja a hulladékot. A hazai papíralapú csomagolóanyag-termelés fejlesztése mellett szól az is, hogy regionális termékről van szó, amelyet a szállítási költségek miatt nem érde-mes nagyobb távolságokra vinni.
Az irodai, a nyomdai és a füzetpapír éves felhasználása 80 ezer tonna körül van, ennek 30 százaléka import. Bár a kiépített hazai kapacitások 150 ezer tonna előállítását is lehetővé tennék, a piaci kereslet korlátokat szab a termelésnek. A 90 ezer tonnás termelői kapacitás révén a forgalmazásban is piacvezető Neusiedler Szolnok Papír Rt. alelnöke, Kardos György ezzel összefüggésben elmondta: a vámpótlék július 1-jei végleges eltörlése után az importőrök várhatóan mintegy 3-5 százalékkal alacsonyabb áron hozzák be ezeket a papírokat, és ez a hazai termelőket nehéz helyzetbe hozza. (Mintegy 45 ezer tonnás kapacitással a Dunaújvárosi Finompapírgyár Rt., több mint 25 ezer tonnás kapacitással pedig a Fűzfői Papír Rt. rendelkezik.)
A világpiacot jellemző ciklikusság miatt egyébként a famentes író-nyomópapír termelői ára jelenleg stagnál. Ám a korábbi helyzettel szemben, amikor háromévenként alakult ki túltermelési válság – s csökkentek ennek következtében jelentősen az árak -, mára a ciklus a felére rövidült, a stagnálás pedig hosszabb lett: az árak a múlt év vége óta mozdulatlanok.
A hazai papír-kiskereskedelem jellemzően nem választható szét a papír- és írószer-kereskedelemtől. A kiskereskedők a hazai termékeket döntően közvetlenül a gyártótól szerzik be. A papír-nagykereskedelemmel foglalkozó cégek főleg az úgynevezett termelő-felhasználóknak és a továbbfeldolgozóknak szállítanak, nagyobbrészt importból. A hazai papír-nagykereskedelemben jelentősebb piaci pozíciót, a nagyságrendet is meghatározó sorrendben, a többségben MRP-MBO tulajdonában lévő Papírker Rt.; az osztrák érdekeltségű Europapír; a holland-osztrák tulajdonban lévő Budapest Papír; a francia-brit érdekeltségű Solamil; valamint a magyar tulajdonban lévő Geminius tudott kivívni.
