Júniusban lejár a társadalombiztosítás két ágát irányító önkormányzatok mandátuma. A törvényhozásban arról vitatkoznak, hogy miként módosuljon az önkormányzatok jogállása. A módosítás általános indoka az, hogy a tb-alapok gazdálkodása – különösen az egészségbiztosításé – vagyonpocsékoló. Ám azt láthatóan a kormány képviselői sem tudják pontosan, hogy “azután” hogyan is kellene működtetni a honi egészségügy finanszírozásának felügyeletét.
A társadalombiztosítási alapok önkormányzati irányításának kétes értékű eszméje – hogy az ántivilág legbefolyásosabb társadalomtudósának egy gondolatát parafrazáljuk – mintegy fél évtizede hatolt be a tömegek választott képviselői közé, s az 1993-as tb-önkormányzati választásokat követően legott “anyagi erővé” is vált. A nagy összegű, az idén mintegy 2000 milliárdos – mindazonáltal a kiadási szükségletekhez képest állandóan hiányos – tb-kassza őrzőiről, azok jogköréről és felelősségéről azóta sem szűnik a vita: voltak, akik már akkor is megkérdőjelezték az önkormányzatiság elvét, s vannak, akik agyában csupán az utóbbi néhány év történései nyomán vetődött fel ez a gondolat.
Az önkormányzat gazdálkodása kezdettől fogva hálás témát kínált az Állami Számvevőszék munkatársai számára is: a szabálytalanságok, törvénysértések, hibák s az első pillanatra is értelmetlennek tűnő döntések közül néhány nagyobb reflektorfényt is kapott. Az egészségbiztosító által finanszírozott, ám soha meg nem valósult “CM-klinikák” ügye például a bíróságon kötött ki, s az ügyben felelősként felmerült Sándor László, az elmúlt év végéig regnáló önkormányzati elnök neve is. Az elnök hamarosan elunhatta a mind zűrösebb önkormányzati ügyeket, s így tavaly decemberben lemondott önkormányzati vezetői posztjáról, amihez jó indokot szolgáltatott számára kettős tisztsége – időközben őt választották az MSZOSZ elnökévé is.
Az egészségbiztosító külső konfliktusait tetézték az időről időre fellángoló belső viták, leginkább az önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetői közötti nézeteltérések. Ezek történetében – legalábbis a következmények felől nézve – új fejezetet nyitott Cser Ágnes, a jelenlegi főigazgató tavalyi megválasztása. A nyilván régóta éleződő konfliktus egy március végi közgyűlésen robbant ki Cser Ágnes és Simsa Péter önkormányzati alelnök között: utóbbi azzal vádolta a főigazgató asszonyt, hogy – úgymond – működésével megrontotta az önkormányzat és az OEP közötti harmóniát, nem hajtja végre az önkormányzat döntéseit, keveset tesz az egészségbiztosító jövőbeli működésének megalapozásáért, ám annál többet egyes múltbeli ügyek bolygatásáért, s ráadásul nyilatkozataival is sokat rontott az önkormányzat imázsán.
A vádak a múlt heti önkormányzati közgyűlés idejére bűnlajstrommá álltak össze, melynek alapján az önkormányzat elnöksége javaslatot tett a főigazgató asszony felmentésére, s az erőviszonyok alapján joggal remélhette, hogy a közgyűlés is hasonlóképpen fog cselekedni: az MSZOSZ-delegáltak és a munkaadói oldal főbb képviselői ugyanis maguk is támogatták a javaslatot. Ám a javaslattal egyet nem értő delegáltak kivonulása meghiúsította a leváltást – és mellékesen még néhány igen fontos, a tb működését újraszabályozó törvényjavaslat közgyűlési megtárgyalását. A remény hal meg utoljára: az elnökség csütörtökön ismét megerősítette saját korábbi, a leváltást szorgalmazó döntését, ám ekkorra kiderült, hogy a javaslat keresztülvitelében nem a közgyűlés, hanem a kormányzat a legfőbb akadály. Vezető kormányférfiak, közöttük a miniszterelnök nyilatkozataikban sorra kiálltak a leváltani szándékozott főigazgató mellett, s ez a tény, figyelembe véve a kormányzat személyzeti kérdésekben is érvényes vétójogát, az önkormányzat számára meglehetősen kilátástalanná tette a további küzdelmet. Az elnökség tagjai most még abban is bizonytalanok, hogy egyáltalán szükséges-e elfogadtatni döntésüket a közgyűléssel, fennáll ugyanis annak a lehetősége, hogy a kormány csak ezt követően hajlandó érdemben foglalkozni a felmentési kérelemmel. Az elnökség előszeretettel hivatkozik egy 1991-es, máig hatályban lévő törvényre, amely a főigazgatóval kapcsolatban a kinevezési, a jutalmazási és a béremelési jogot a közgyűlés hatáskörébe utalja – viszont a felmentés kezdeményezése az elnökség értelmezése szerint automatikusan e testület dolga. A népjóléti miniszter viszont egy másik törvényre utalt, amely szerint az OEP főigazgatójának felmentéséhez a kormány egyetértése is szükséges, s egyben közölte: nincs olyan információja, amely alátámasztaná Cser Ágnes leváltását.
A leváltás körüli hercehurca, ha másra nem, arra feltétlenül alkalmas volt, hogy megingassa az önkormányzat elnökségének pozícióját: a kezdeményezésére érkező kormányzati reakciók jól érzékeltetik, mekkora tekintélye, s milyen szűk mozgástere maradt az önkormányzat elnökségének, amelynek legitimitását immáron belülről is megkérdőjelezik. Az ominózus közgyűlésen például bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek Simsa Péter alelnök, illetve az önkormányzat elnöksége ellen – igaz, az indítványokat, az erőviszonyok ismeretében korántsem meglepő módon, a testület végül leszavazta.
Egy másik értelmezési lehetőség szerint Simsa és Cser konfliktusának alapját egy Wesselényi utcai irodaház megvásárlása szolgáltatta. Az önkormányzati közgyűlés annak idején az elnökséget bízta meg azzal, hogy oldja meg a fővárosi és a Pest megyei pénztár költözését, s e célra eredetileg 1,8 milliárd forintot szántak. Nos, a vételár időközben 2,4 milliárd forintra növekedett, amiért többen – e verzió szerint maga Cser Ágnes is – támadták a tranzakcióért felelő Simsa Pétert. Az alelnök szerint viszont a többletkiadás nem más, mint az eredeti 1,8 milliárd forintos vételár áfaterhe.
Az egészségbiztosítás helyzetét tovább nehezíti, hogy az Egészségbiztosítási Alapnál szokás szerint az idén sem lehet tartani a költségvetési előirányzatokat: egyes becslések szerint az alap várható deficitje elérheti a 40 milliárd forintot, azaz a hiány a tavalyi szinten maradna. A tavalyi hiány ugyanis 44 milliárd forint volt – a két tbalap összevont hiánya meg sem állt 73 milliárdig. Az idei társadalombiztosítási költségvetés, köszönhetően a gátat nem ismerő optimizmusnak, a két alapnál egész évre összesen 13,6 milliárd forinttal számolt. Az összesített deficit ezt az értéket már március végén túllépte: a hiány már ekkor mintegy 15-20 milliárd forintot tett ki, s ebből csak az egészségbiztosító mintegy 13 milliárddal vette ki a maga részét. A deficit növekedésének fő oka az, hogy a frissen bevezetett egészségügyi hozzájárulás nem a tervezett mértékben folyt be a tb kasszájába. A pénzügyi tárca a havi 1800 forintos összeg bevezetésétől éves szinten 104 milliárd forintos pluszbevételt remélt, szakértői számítások szerint azonban csak 58 milliárd forint beszedése valószínűsíthető. A hiányzó összeg szokott módon történő behajtása pedig csak igen rossz hatásfokkal valósítható meg: ily módon már korábban sem folyt be számottevő összeg, ráadásul most jelentősen megnőtt az ügyfelek száma, s az egyes tartozások összege egyenként igen kicsi, tehát behajtásuk is költséges.
Simsa Péter a Figyelőnek nyilatkozva leszögezte: téves minden beállítás, ami arra utal, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöksége és Cser Ágnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója közötti feszültség Cser politikai küldetése miatt alakult volna ki. Az EBÖ alelnöke ezzel igyekezett cáfolni azok állítását, akik szerint Horn Gyula azért neveztette ki a főigazgatót, hogy gyengítse az MSZP-n belül a miniszterelnök ellen fellépő szakszervezetek – az MSZOSZ által hetven-nyolcvan százalékban befolyásolt közgyűlés és EBÖ-elnökség – pozícióját.
Simsa kijelentette: nem gondolja, hogy Cser Ágnes az országos vényellenőrzési rendszer (over) kialakításának vizsgálatával vagy más ellenőrző manőverrel akarná sarokba szorítani az elnökséget, az elnökség pedig ez ellen küzdene. A politikai játszmára utaló feltételezések szerinte azért is alaptalanok, mert az elnökséget nem lehet a mostanában emlegetett ügyekkel “megfogni”; az over és a többi, Cser által ellenőrzött ügyben a felelősséget csak az OEP alkalmazottai esetében lehet megállapítani – vélte Simsa.
Árnyalja azonban ezt a kijelentést, hogy az EBÖ felügyelőbizottságának például a CM-klinika finanszírozásáról készült jelentése szerint Sándor László, az önkormányzat akkori elnöke is érintett az ügyben, hiszen egyetértésével utalták át működési előlegként a 150 millió forintot. Igaz, a felügyelőbizottság azt is leírta, nem illetékes annak megállapításában, hogy az EBÖ elnökének volt-e joga az egyetértéshez, vagy az elnökség elé kellett volna terjesztenie az ügyet.
Simsa verziója szerint az elnökség most nagyon is tényszerű indokok miatt vádolja a főigazgatót. Ilyen például a kórházak beszerzéseit végző közhasznú társaság létrehozásának elmaradása, amiről pedig 1995-ből származó elnökségi határozat van. Ez a mulasztás Simsa szerint évente 3,8-4 milliárd forintos veszteséget okoz az egészségbiztosítónak. A vitában elhangzott érvekre jellemző, hogy Cser szerint éppen az ő működése gátolja meg a milliárdos pazarlásokat. Alátámasztani látszik érvelését, hogy a Rózsehegyi László személyén keresztül is összefüggő Rolitron-Rolicare csoport – idetartozik az over-ügyben érintett Hi-Care Kft. is – már megpróbálkozott ezzel a tevékenységgel, de ebből csak vesztesége származott az OEP-nek.
Simsa megemlítette azt is, hogy az over-ügy vizsgálata az elnökségnek nem a saját felelőssége esetleges megállapítása miatt fáj, hanem azért, mert a vizsgálat miatt nem lehet üzembe helyezni és működtetni a rendszert, ami ugyancsak nagyjából 4 milliárdos veszteséget okoz évente. Ezzel szemben Cser napilapokban is nyilatkozott arról, hogy a 250 millió forintba kerülő rendszer szoftverjét a főigazgatóság nem találja, ebből következően nincs mit működtetni.
Kétségtelenül tovább mérgesíthette a viszonyt, hogy a rendcsinálás jelszavával fellépő főigazgató asszony sietett az over-ügyet a nyilvánosság elé tárni, s az esetet rögtön jogi útra is terelte. E lépések radikalizmusa sokak érdekeit sérthette az önkormányzaton belül. Feltételezhető, hogy egy esetleges jogi eljárás során az önkormányzati vezetők is az érintettek között lehetnek. A százmilliókat felemésztő, ám meg nem valósult vényellenőrzési rendszer körül mindenesetre tovább dúl a vita: a kivitelezésre megbízást kapott Hi-Care vezetője váltig állítja, hogy a program működőképes, sőt ajánlatot is tett arra, hogy ingyenesen működésbe hozza a rendszert, mindehhez csupán valós adatokra volna szükség. Az ajánlatot azonban az önkormányzati közgyűlésnek egyelőre nem volt módja megvitatni, már csak azért sem, mert Cser úgy véli: mivel a Hi-Care az OEP-vel kötött szerződést, ezért a teljesítésről se tárgyaljon más szervezettel. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy az over vizsgálatával megbízott informatikai szakértők szerint a Hi-Care “tudatosan megtévesztő anyagot nyújtott be; … a valóságosnál egyszerűbbnek tüntették fel a feladatokat”.
Az összefüggéseket vizsgálva az is kiderül, hogy a CM-klinika 150 millió forintos OEP-tartozását egy, Rózsahegyi László érdekeltségébe tartozó társaság vásárolta meg kamatokkal együtt 170 millióért – majd nem sokkal később a Hi-Care, szintén az OEP-től, megkapta a 250 milliót az over szoftverjének elkészítéséért és üzembe helyezéséért. A szövevényes ügy hátterében Illés Béla volt OEP főigazgató-helyettese neve is felbukkan; ellene a CM-klinika finanszírozása miatt ügyészségi vizsgálatot is kezdeményeztek. Bizonyos vélemények szerint, Illést a Rózsahegyi-féle 170 milliós adósságkivásárlás “váltotta ki”, s nem lehetetlen, hogy a volt főigazgató-helyettes személyes kapcsolatait felhasználva egyengette a Hi-Care szereződését az over megvalósítására.
Az OEP az elmúlt években több olyan szerződést is kötött, amelyek tartalmát elemezve ellentmondások fedezhetők fel. Az egyik ilyen ügy az 1991-ben 3,6 millió forintos tőkével alapított és bejegyzett AK Invest Kft.-vel, illetve ennek ügyvezetőjével, Argay Istvánnal függ össze. Az országgyűlés OEP-ügyeit vizsgálóbizottságának dokumentumai alapján az AK Invest egy 2 millió német márkáért lízingelt vese- és epekőzúzó készülékkel évi háromezer kőzúzást vállalt egy Miskolcon kiépített centrumban, s kérte az OEP-től ennek finanszírozását. Az OEP a kft. működését 1992-ben 27 millió forint átutalásával megelőlegezte. Az AK Invest – egyebek mellett pazarló gazdálkodása miatt – veszteségesen tevékenykedett, végül mintegy 200 milliós adósságot maga mögött hagyva csődöt jelentett, s így az OEP-nek 22,6-38 milliós kára származott az ügyletből, hiszen a társaságnak – a kőzúzó gépet banki jelzálog terhelte – nem maradt lefoglalható és értékesíthető jelentősebb vagyontárgya. Nem sokkal később Argay László AA MED Kft. néven, hasonló profillal új társaságot alapított, amellyel az OEP annak ellenére fiananszírozási szerződést kötött – tavaly márciusig 48 milliót utaltak át a társaság számlájára – hogy Argay korábbi cége nem rendezte az adósságát. (A dokumentumokból az is kiderül, hogy Cser Ágnes egy időben ellátta az AK Invest jogi képviseletét.)
Az OEP szerződéskötési gyakorlatát elemezve az is kiderül, hogy az MTA SZTAKI-val például olyan megállapodást kötöttek 24 millió forintért, amely a teljesítmény mérésére nem feltétlenül alkalmas – olvasható a felügyelőbizottság jelentésében. Az MTA SZTAKI-val egy másik munka kapcsán 1995-ben ugyanarra a feladatra két szerződést is kötöttek, összesen 38 millióért – a teljesítmény mérése az fb szerint ezen esetekben is kétséges. A VT-Soft Kft.-vel kötött 2 milliós szerződés teljesítési határideje pedig már két héttel azelőtt lejárt, hogy a megállapodást aláírták volna. Hasonló helyzet alakult ki a vállalkozók által végzett betegszállítás kapcsán is. Az fb elképzelhetőnek tartja, hogy az 1995-ben kifizetett 300 millió forint mintegy harminc százaléka mögött nincs valós teljesítmény. Egy másik szakértői elemzés szerint az otthonápolás finanszírozásával sincs minden rendben: a Duna Home Care és a Herbárium alapítvány kapcsán szintén felvetődött, hogy a kifizetések mögött nincs valós teljesítmény. A felügyelőbizottság azt is érthetetlennek tartja, miért bíztak meg több esetben nagy volumenű, jelentős összegű munkákkal külső szakértőket akkor, amikor ezeket a munkákat a belső szakértők is el tudták volna végezni.
Mindehhez hozzátartozik, hogy amikor Bamberger Mária, az EBÖ felügyelőbizottságának elnöke az ehhez hasonló ügyekben belső vizsgálatot akart elrendelni, mint delegáltat, a munkaadók visszahívták tisztségéből, s ezt az elnökség el is fogadta. Megfigyelők éppen ezért látnak hasonlóságot az akkori és a mai, Cser főigazgató által feltárt ügyek és az ezáltal kirobbant viták között.
Tény, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére a kormány nem tett lépéseket a fenti kétes esetek kivizsgálására, az önkormányzat vagyongazdálkodásának felfüggesztésére. Az ügyeket mintegy az önkormányzat belső ügyének nyilvánította, ahol is azok – legalábbis eddig – szépen elsikkadtak. Azt pedig, hogy mekkora autonómiával, milyen irányítási szisztémában és miféle rekrutációs elv – delegálás versus választás – alapján működnek az önkormányzatok a következő néhány évben, a jelek szerint csak a következő választási ciklusban tudhatják meg a biztosítottak.
