Izrael gazdaságában meglehetősen nagy még az állam szerepe és jelentősége: minden harmadik dolgozó állami cég alkalmazottja. A miniszterelnök szerint az állam visszaszorítása a gazdaságban belátható időn belül megindítja a tartós és gyors gazdasági növekedést, elhozza a csúcstechnika “uralmát”. Tervei szerint az államkassza az idén a privatizációból 1,2 milliárd dollár bevételhez jut. Ez az összeg magasabb, mint bármely korábbi kormány magánosításból származó bevétele. A privatizálásban a legfontosabb feladat az állam minél nagyobb arányú kivonulása az ország három legjelentősebb kereskedelmi bankjából. A Hapoalim, a Leumi és az Israel Discount bankok nemcsak az izraeli pénzintézeti biznisz 80 százalékát uralják – s emellett jelentős érdekeltségekkel rendelkeznek termelő és szolgáltató vállalatokban -, hanem ellenőrzésük alatt tartják az értékpapír-kereskedelmet és a nyugdíjalapok kezelését is. (A Hapoalim bank kezeli az ország betétállományának több mint 40 százalékát, s ipari érdekeltségein keresztül, közvetve az izraeli gazdaság 8 százalékát ellenőrzi.)
A bankágazatban belátható időn belül csökken majd a koncentráció: a tervek szerint a Hapoalim “feldarabolása” mellett számottevően mérséklődik az állami tulajdon a vezető kereskedelmi bankokban. A Nobel-díjas Milton Friedman iskolájához tartozó Daniel Doron, a miniszterelnök egyik vezető gazdasági tanácsadója, úgy fogalmazott: Netanjahu célja “azonos Roosevelt elnökével, nevezetesen a monopóliumok felszámolása”.
A kormány nemcsak a bankok állami tulajdoni hányadára keres vevőket, hanem tizenhárom állami nagyvállalat magánosítását is fel akarja gyorsítani tőzsdei kibocsátással. Olyan patinás vállalatokról van szó, mint az El Al légitársaság és a Bezeq távközlési birodalom. A privatizációs kilátásokat javítja, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű külföldi működőtőke áramlott az országba, elsősorban a high-tech ágazatokba.
Amennyiben a miniszterelnöknek sikerül megvalósítania gazdasági célkitűzéseit, alapvetően megváltozik Izrael gazdasága. A gyors növekedés eredményeként – véli Netanjahu – tíz esztendő alatt megkétszereződhet az egy főre jutó bruttó hazai termék. (Ez jelenleg 17 ezer dollár.) Az ezredfordulóig a miniszterelnök szeretné elérni a sékel teljes körű konvertibilitását, s egyúttal minden akadályt fel kíván számolni a kétoldalú tőkeáramlás elől. (Érdemes megjegyezni, hogy a közel-keleti békefolyamat előrehaladása jókora profitot hozhat az országnak: felgyorsulhat a külföldi tőkebeáramlás, Izrael a térség pénzügyi központjává válhat, s számottevően fellendülhet a külkereskedelem is.)
Ami az izraeli gazdaság jelenlegi helyzetét illeti: a korábbi évekhez képest a gazdasági növekedés üteme lelassult, még mindig magas az infláció, ugyanakkor erősödik a hazai és a külföldi tőke befektetési tevékenysége az országban, s a tőzsdén töretlenül emelkednek a részvényárfolyamok. Az elmúlt hét esztendőben a GDP évi átlagos növekedési üteme 6 százalék volt, tavaly meghaladta a 4,5 százalékot, az idén pedig 4 százalék körüli növekedést várnak. 1996-ban a költségvetési deficit a GDP 4,7 százalékával egyezett meg, idén pedig a várakozások szerint nem haladja majd meg a 2,8 százalékot. A drámai csökkenésben nem kis szerepet játszik, hogy Netanjahu “belenyúlt” a már kész idei költségvetésbe, s abból mintegy 2 milliárd dollárt lefaragott. (A kiadások megnyirbálása a szociális kiadások fejezetére is kiterjedt.)
Az izraeli központi bank üdvözölte a költségvetési kiadások csökkentését, s a bankot e lépés a kamatlábak mérséklésére ösztönözte. A Bank of Israel persze nem akar lazítani szigorú monetáris politikáján, amelynek fő célja az infláció leszorítása. 1995-ben az infláció 8,1 százalék volt, tavaly viszont már elérte a 10,5 százalékot. Jacob Frenkel, a központi bank kormányzója kijelentette: a kamatlábak további csökkenésére csak akkor lehet számítani, ha a költségvetés hiánya nem lépi túl a tervezettet. (Érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyminisztérium és a központi bank között mind élesebb vita van kibontakozóban. A minisztérium nem egyértelmű híve a kamatcsökkentésnek, mert véleménye szerint a magasabb kamatok több külföldi tőkét vonzanak be az országba.)
A hullámzó tempójú izraeli gazdasági reform egyik látványos eredménye az export összetételének változása. Az ország exportja tavaly 20,5 milliárd dollár volt, s ennek egyharmadát olyan high-tech termékek adták, mint a mikrochipek és a szoftverrendszerek. 1991-ben e termékek aránya az exportban még nem érte el a 25 százalékot.
Az izraeli közgazdászok és üzletemberek egy része szerint a miniszterelnöknek nem sikerül maradéktalanul megvalósítania gazdasági célkitűzéseit. Elsősorban az állam gazdasági szerepének csökkentését tartják kilátástalan feladatnak, hiszen az előző kormányok sem tudtak sok sikert felmutatni ezen a területen.
