Tavaly 16 milliárd dollárt költöttek kutatásra az amerikai gyógyszeripari cégek – ezt a becslést tartalmazzák az ágazat szakmai szövetségének felmérései. A tagvállalatok több mint hatszáz gyógyszer fejlesztésén dolgoznak: 215 medicina húszféle daganatos betegségen segítene; 107 szívbetegségeken és a stroke-on; 132 különböző időskori betegségeken; 110 az AIDS-szel kapcsolatos kórképen; 118 gyógyszer pedig neurológiai zavarokon. Csak az ideg- és elmebetegségek 64 új gyógyszerére 3 milliárdot szánnak, köztük újfajta antidepresszánsokra, a skizofrénia, a szenvedélybetegségek és az étkezési zavarok terápiájára.
Ezzel egy időben Nagy-Britanniában 3,2 milliárd dollárt fordítanak gyógyszer- és biotechnológiai kutatásra (1992-ben ez az összeg 2 milliárd, 1980-ban pedig 500 millió volt). Ezzel a befektetéssel a világ vezető 35 gyógyszerészeti terméke közül 10 származik a szigetországból, amely a négy legnagyobb exportőr közé tartozik (az Egyesült Államok, Svájc és Németország mellett).
Az összeolvadási hullám mögött részben ennek az innovációs láznak a költségei, részben pedig az egészségügyi reformokkal összefüggésben csökkenő haszonkulcsok húzódnak meg. Az utóbbi években a világon körülbelül 20 nagy gyógyszeripari céget érintettek a több mint 1,75 milliárd dollár értékben lebonyolított fúziók és kivásárlások.
A szükségesnek látott vállalati összeolvadások (hiszen egyes új termékek kifejlesztése akár 500 millió dollárba kerülhet, és a befektetés csak 8-12 év után kezd megtérülni) között kemény csaták is akadtak. Ilyen volt például, amikor 1995 januárjában a Glaxo 13,75 milliárdot fizetett a Wellcome-ért. De voltak “barátságos fúziók” is. A legnagyobb szabású egyesülés a svájci Ciba-Geigy és a Sandoz fúziója, amellyel Novartis néven új vállalat születik.
Az összevonásokkal a nagy cégek előtt fényes kilátások nyíltak: 1996-ban többeknek is tíz százalékkal nőtt az árbevétele, a nyereség pedig a legnagyobb 30 vállalatnál átlagosan 20 százalékkal növekszik. A SmithKline Beecham például megkétszerezte piaci részesedését, amióta 1993-ban megvette a Sterling Health-t.
Az elemzők szerint azonban még nincs vége a racionalizációnak; legújabban a brit Zenecát említik lehetséges célpontként. (Ez a cég különösen jó a kardiológiai, az onkológiai, a központi idegrendszeri problémákat és a pulmonáris terápiát érintő gyógyszerekben. Emellett komoly kutatóbázisa van, ami a Zeneca vezetőinek többszöri kijelentése szerint kizárja a fúzió lehetőségét.) A Zeneca árbevétele egyébként 1996 első kilenc hónapjában 14 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és elérte a 4 milliárd dollárt.
Az ágazati globalizációra “hajtó” nagy befektetőket leginkább a fejlett ipari országokban fontolgatott vagy már megvalósított egészségügyi reformok aggasztják. Messzeható következményei lehetnek például a japán piac változásának. A világon itt a legnagyobb az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás: 1995-ben összesen 72 milliárd dollár. A kormány szeretné elérni, hogy az ország gyógyszerszámlája az egészségügyi kiadások 30 százalékáról a 10 százalékára csökkenjen. Az elsődleges piacukat fokozatosan elvesztő japán gyógyszergyárak ezért külföldön keresnek új lehetőségeket.
Az élen állók között van az Eisai Pharmaeuticals. 1996 végén a szigorú Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság (Food and Drug Administration, FDA) az Alzheimer-kór új, az Eisai által kidolgozott gyógyszerét engedélyezte, amelyet Amerikában a Pfizer fog forgalmazni. A 89 hagyományos gyógyszergyárat tömörítő Japán Gyógyszergyártók Egyesületének több vezető tagja is hasonló szövetségek létrehozását fontolgatja, főként amerikai partnerekkel.
A nemzetközi gyógyszeripar arra számít, hogy hosszú távon az innovációk zömét a génterápia adja majd. A most folyó kutatások egy sor új diagnosztikai és terápiás módszer és termék születését ígérik. Az első, géntechnológiai módszerrel létrehozott gyógyszer 1982-es piacradobása óta több mint 50 gyógyszer született abból a biotechnológiai generációból.
