Bill Clinton amerikai elnök – a költségvetés öt éven belüli kiegyensúlyozására tett ígéretéhez híven – 1,687 billió dolláros kiadást javasol a törvényhozás elé beterjesztett jövő évi büdzsében. A jövő évet a büdzsé 121 milliárd dolláros hiánnyal zárná, azaz a deficit 4,1 százalékkal lenne alacsonyabb az 1997-re tervezett 126 milliárd dollárnál. A költségvetés a Fehér Ház tervei szerint 2002-ben már 17 milliárd dolláros többlettel zárna.
A Clinton-kormányzat az idei évhez képest 2002-ben 252 milliárd dollár nettó megtakarítást irányoz elő. Ennek érdekében öt év alatt több mint 100 milliárd dollárral kívánja megnyirbálni az idősek egészségügyi biztosítását szolgáló Medicare programot.
Clinton ugyanakkor az elkövetkező öt évre 98,4 milliárd dollár értékű adókönnyítést tervez az alacsony és közepes jövedelmű családoknak.
A költségvetési tervezet összeállításakor a Clinton-kormányzat abból indult ki, hogy a hazai össztermék (GDP) jövőre 2 százalékkal, 8,313 billió dollárral bővül majd, 1999 és 2002 között pedig évi 2,3 százalékos növekedést ér el.
Az Egyesült Államok érdeke az erős dollár – véli az elemzők többsége. Az Egyesült Államok külkereskedelmének egészére a dollár árfolyamának emelkedése a jenhez és a német márkához képest valójában nem hat túlzottan. Ennek fő oka, hogy az Egyesült Államok exportőrei egyre több terméket értékesítenek Kanadában, Mexikóban, Hongkongban, Nagy-Britanniában, s ezeknek az országoknak a valutái viszonylag stabilak a dollárhoz mérten. Míg a jen 1995 áprilisa óta 47,5 százalékot gyengült a dollárhoz képest, a márka pedig 18,8-at, addig az Egyesült Államok összes fontos kereskedelmi partnereinek valutáiból összeállított kosárhoz mérten a dollár csak 15,5 százalékot erősödött két év alatt, s tavaly ebből csak 6,8 százalékot.
Nem kapott további segítséget a dollár az amerikai monetáris politika irányítóitól, miután a Fed múlt heti ülésén a kamatok érintetlenül hagyása mellett döntött. Az amerikai valuta lendülete azonban csak alig észrevehetően tört meg, sőt, hét közepétől egyértelműen izmosodott a dollár mind a jenhez, mind a német márkához képest. A G7 berlini tanácskozását megelőző nyilatkozatokat a pókerjátékhoz hasonlították az elemzők. Jaques Chirac egyértelműen üdvözölte az erős amerikai valutát, Németországból egymásnak ellentmondó üzenetek érkeztek. A Bundesbank elnöke kijelentette, hogy eljött az ideje a dollár-árfolyam normalizálásának, míg egy másik jegybanki vezető úgy fogalmazott: a német gazdaság egyetlen fénysugara az erős amerikai valuta. Japán iparának ugyancsak kedvez ez a helyzet, ám egyes politikusok az amerikaiakkal való kereskedés mérlegének borulásától tartva összehangolt jegybanki intervenciót sürgettek.
A pókerjátszma Berlinben sem zárult le. A Hetek mindössze annyit jelentettek ki, hogy a jövőben közösen fognak fellépni az árfolyamok stabilizálása érdekében, de a dollár hosszabb ideje tartó szárnyalása ellen egyelőre nem tesznek konkrét lépést. Az Egyesült Államok, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország pénzügyminiszterei és jegybanki elnökei az árfolyamok alakulásáról elfogadott közös nyilatkozatukban – a tanácskozás egyetlen írásos dokumentumában – leszögezték, hogy a dollár újbóli megerősödésével az 1995-ben tapasztalt torz jelenségek megszűntek. Továbbra is figyelemmel kísérik a devizapiaci folyamatokat, és együttesen fognak fellépni az árfolyamok túlzott kilengésének megakadályozására – ígérték. Ugyanakkor a legtöbb jegybanki elnök meggyőződése szerint hamarosan vége szakad a dollár erősödésének.
