Akét lépcsőben – 1998-ban és 1999-ben – bevezetendő adórendszer-módosítás összességében 81,9 milliárd márkával csökkenti az adóterheket Németországban.
A 13 ezer márka alatti éves jövedelmek 1999-től adómentesek lesznek; a 18 ezer márkáig terjedő sávra pedig új, 15 százalékos kulcsot állapítanak meg a régi 26 százalék helyett. A következő adókulcs 22,5 százalék lesz, a legmagasabb pedig – 90 ezer márkánál – 39 százalék, amely az eddig 120 ezer márkától levont 53 százalék helyébe lép. Az adócsökkentés 69,1 milliárd márka bevételtől fosztja meg az államháztartást.
A társasági adó mértéke – szintén 1999-től – a megtartott nyereség után 35 százalékra, a részvényeseknek kifizetett osztalék után pedig 25 százalékra mérséklődik a korábbi 47 százalékról. A forrásadó is csökken: 25-ről 15 százalékra.
Megszüntetett viszont a kormány több adókedvezményt, s ezzel 38,1 milliárd márka többletbevétele keletkezik. Bonn szükségesnek tartja a hozzáadottérték-adó (VAT) egy-két százalékpontos emelését is a jelenlegi 15 százalékról, a teljes nettó kiesés így mintegy 30 milliárd márkára csökkenne; ám erről még nem született megegyezés.
Hans-Olaf Henkel, a német iparszövetség elnöke úgy vélekedett a Waigel-terv nyilvánosságra hozatalát követően, hogy Németország a jövedelem- és társasági adók tekintetében végre versenytársaihoz hasonló helyzetbe kerül. Bankkörökben is kedvező vélemény fogalmazódott meg; Manfred Weber, a német bankszövetség egyik vezetője szerint a változtatások növelni fogják Németország tőkepiaci vonzerejét. A vállalatvezetői körben egyedül a hozzáadottérték-adó emelésével kapcsolatban fogalmaztak meg aggályokat, mondván: ez a belföldi fogyasztás csökkenéséhez vezethet.
A legnagyobb ellenzéki erő, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a szakszervezetek elsősorban azt kifogásolják, hogy a jövőben megadóztatják az éjszakai és a vasárnapi pótlékokat, és az öregségi nyugdíjakra is adót kívánnak kivetni.
