Önállóságának 1991-ben történt kikiáltása óta Horvátország először 1996-ban adhatott számot erőteljes gazdasági növekedésről. A zágrábi Nemzeti Bank kutatási igazgatója a belföldi össztermék 7 százalék körüli reálnövekedéséről beszél. A Zagrebacka Banka vezető közgazdásza, mint a független szakértők általában, némileg óvatosabb 4,8 százalékos becslésével.
Az egykori Jugoszlávia széthullása és a külkereskedelem orientációváltása miatt Horvátország 1990-től 1992-ig tartós visszaesést szenvedett el; 1993-tól 1995-ig a stagnálás, gyenge növekedés időszaka következett. A fellendülés egyik fontos alapját 1993 őszén fektették le, amikor egy stabilizációs program az akkorra kétjegyűre emelkedett havi inflációt megállította. Azóta a hatóságok meglehetősen következetesen kitartanak a restriktív pénz- és költségvetési politika mellett. A monetáris területen ez egy alacsony – bár 1996 utolsó hónapjában kissé fokozódó -, mintegy 3-4 százalékos drágulási rátában, valamint a stabil valutaárfolyamban fejeződik ki. Az államháztartás deficitje, amely 1995-ben a magas katonai kiadások ellenére csak a GDP 0,8 százalékát érte el, 1996-ban kissé magasabbra kúszott.
A stabilitás árát a magas kamatok, magas adók és a közszolgálati ágazat alacsony bérei formájában kell megfizetni. Súlyos a munkanélküliség is: meghaladja a 18 százalékot. Érthető, ha a kormányzat most némileg lazítani akar a gazdaságpolitikai szorításon. Az 1997-es (választási) évre szóló költségvetés-tervezet a GDP 2,6 százalékában irányozza elő az államháztartás deficitjét. A 22 százalékos áfa bevezetését, amelynek január 1-jével egy átfogó költségvetési reformot kellett volna lezárnia, előreláthatóan egy évvel elhalasztják.
Az 1996 júliusában a külföldi hitelező bankok “Londoni Klubjával” kötött adósságmegállapodásnak köszönhetően befejeződött a nemzetközi pénzvilággal való kapcsolatok újrarendezése. Az utóbbi hónapokban felvett első külföldi kereskedelmi hiteleket 1997 februárjában követi az első horvát Eurobond-kötvény kibocsátása. Ezt megelőzően január derekán az amerikai Standard and Poor’s, valamint az európai IBCA ügynökség első ízben adott befektetési minősítést Zágrábnak: mindkettő a Magyar-, Lengyel- és Csehországgal azonos csoportba (BBB-) sorolta. Az eurokötvény-kibocsátás célja egy 250 millió dolláros tétel megszerzése. A lebonyolítást a Merril Lynch által vezetett 15 tagú nemzetközi bankkonzorcium intézi. A Moody’s később, január 20-án bocsátott ki befektetési minősítést, a Baa3 kategóriába sorolva az ország hosszú lejáratú devizakötvényeinek kockázatát. Az osztályzat megfelel annak a besorolásnak, amelyet a szintén amerikai Standard and Poor’s, valamint a brit IBCA adott Zágrábnak.
Visszatérve a gazdasági teljesítményre, a lehetőségeket eddig mindenekelőtt az újjáépítésből profitáló építőipar és a turizmus tudta meglovagolni. Hivatalos források a turisztikai bevételeket bruttó 2 milliárd (1995-ben 1,5 milliárd), nettó 1,2 milliárd dollárra becsülik az 1996-os évre. Kevésbé érezte a fellendülést az ipar, amelynek termelése 1996 első háromnegyedében csak 2,5 százalékkal nőtt.
Kimondott csalódást okozott viszont a külkereskedelmi mérleg alakulása; a kereskedelmi deficit 1995-ben, majd ’96-ban is meghaladta a 2 milliárd dollárt. Ez volt a fő oka az 1995-ös folyó fizetési mérleg 1,7 milliárd dolláros, a GDP 9,5 százalékát kitevő hiányának. 1996-ban és 1997-ben a növekvő turisztikai bevételeknek és a magántranszfer-fizetések többletének köszönhetően már csak a GDP 5-6 százalékát kitevő deficitet várnak.
Tekintettel a felvázolt gyengeségekre, nem meglepő, hogy elmaradt a kormány által 1996 elején prognosztizált 10 százalékos gazdasági növekedés. Az 1996-os tényszámok még nem jelentek meg, de az előzetes becslések szerint a növekedés 5 százalék alatt marad. A Statisztikai Központi Hivatal becslései szerint a GDP 1996 második negyedében csak az 1990. évi 74 százalékát érte el, és még a legoptimistább feltételezések szerint is 6-7 év is kell a háború előtti szint eléréséhez. A nehézségek fő oka nem konjunkturális, hanem szerkezeti természetű. A befektetési minősítést kiadó IBCA értékelése megjegyzi: sok bank szenved a rossz hitelektől, a privatizáció pedig még csak félúton van, és igen lassú.
