Aköltségvetési hivatalok öntörvényű burjánzását, sokasodását kordában tartó soklépcsős közigazgatási reform többek között az agrártárca apparátusát már eddig is több száz fővel csökkentette. A jelenlegi reformlépcsőben a Földművelésügyi Minisztérium (FM) dekoncentrált (megyei) szervezeteinek karcsúsítása, átszervezése van soron. Ennek keretében 1997. január elsejétől vonták össze a hajdani erdőfelügyelőségeket, erdőrendezőségeket egyetlen Állami Erdészeti Szolgálattá.
Ennél nagyobb jelentőségű (lett volna) a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési szolgálat, valamint a megyei növény-egészségügyi szolgálat egyesítenek a megyei földművelésügyi hivatalokkal (FMH). Eszerint az összesen 245 főt foglalkoztató FMH-kat az eredeti tervek szerint 1997. június végéig be kellett volna zárni.
Ám a megyei szakszolgálatoknál és FMH-knál szinte összágazati lobbizás indult a kényszerházasság ellen, amelyet az ágazati partnerek, például a szövetkezeti és a vállalakozói kör is támogatott. A Lakos László miniszteri ideje alatt kezdődött akció babérjait végül az új miniszter, Nagy Frigyes arathatta le. A külső szemlélők ezt úgy értékelték: az új miniszter talán végleg vissza tudta verni a tárcáját zsugorító “reformtámadást”. Ezt azonban maga a miniszter is cáfolta, mondván: a folyamat tovább tart, példa erre az erdészeti szolgálat átalakulása. A megyei FM-hivataloknak azonban olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, mint a 78 milliárd forintnyi agrártámogatás szétosztása, a földkiadó bizottságok munkájának befejezése, ezért e hivatalok átszervezése csak hosszabb távon képzelhető el. Az állat-, illetve növény-egészségügyi szolgálatra pedig a jelenlegi formájukban van szükség.
Ezt az érintett szervezetek persze szakmai érvek tömegével támasztják alá. Többek között az EU-csatlakozással is tromfolnak, arra hivatkozva: az előrehaladott tárgyalások jelen állásában nem lenne szerencsés az egyébként is EU-mintára szervezett két szolgálatot teljesen átszervezni, összevonni. Azaz szerintük erre a két szakszolgálatra éppen nem vonatkoztathatóak a közigazgatási reform irányelvei. Annál is kevésbé, mivel az állat-, illetve a növény-egészségügyi vizsgálatokat nem lehet ugyanabban a laboratóriumban végezni. Nagy András, az FM helyettes államtitkára szerint a házasítás nem is hozna megtakarítást; az e téren elérhető lehetőségek a gazdasági szervezetek egységesítésével, összevonásával már korábban kimerültek.
E szakmai érvek súlya alatt az összevonási teória összeomlott, a fúzió elmaradt. Sőt, a kárpótlási folyamat finisében, az országos kárpótlási szervezet eldöntött megszűnésével (metamorfózisával) a megyei FM-hivatalok új erőre kapnak.
A további átszervezés látszólag egyetlen nagy intézményi áldozata tehát az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal és annak megyei kárpótlási hivatalai. A kárpótlás lezárásával azonban csak a hivatal szűnik meg, a benne dolgozó köztisztviselőkre szükség van. Ezt Nagy András is megerősíti. A megyei FM-hivatalok ugyanis a részaránytulajdon rendezését kapták feladatul. Ehhez a munkához ők csaknem 150 főre igényt tartanának a mintegy 940 fős kárpótlási apparátusból. További mintegy 320 fővel a megyei földhivatalokat erősítené a kárpótlás vége. Ám még így is közel félezer kárpótlási munkatársnak máshol kell állást találni. Az FM helyettes államtitkára szerint kezdetben valamennyi köztisztviselőnek lenne helye a megyei földhivatalokban, a földművelési hivatalokban, a megyei közigazgatási hivatalokban, illetve a személyi kárpótlást végrehajtó jogutód szervezetekben.
Igaz, a részarány tulajdoni rendezését – legalábbis a törvény értelmében – lehetőleg még az idén be kellene fejezni. A dolgozók további foglalkoztatása azonban – magyarázkodik az FM képviselője – költségvetési érdek is, mert a hivatal megszűnése miatt állástalanná váló köztisztviselők nemcsak a tálcán kínált új munkakört, hanem a végkielégítést is választhatják.
Tény, hogy a kárpótlási apparátus feloszlatásáról még nincs végleges döntés. Két változat csatázik egymással. Az első – valószínűbb – elképzelés szerint a kárpótlás felügyelete (a személyi kárpótlással együtt) továbbra is az FM-nél marad. A második lehetőség az, hogy csak a “földkárpótlás” (a II. törvény végrehajtása) lenne az agrártárca hatásköre, a személyi kárpótlás pedig a Belügyminisztérium, a megyei közigazgatási hivatalok feladatává válna. Hamarosan választani kell a két megoldás között. Annál is inkább, mivel jó néhány törvény módosításra vár, amelyekben például az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal megnevezés szerepel. Az első félévben a szükséges szervezeti intézkedéseket is meg kell hozni, hogy az idei kárpótlási határidőt tartani lehessen. Azt viszont még becsülni sem lehet, hogy például a személyi kárpótlás keretében valójában hányszor tíz- vagy százezer ügy vár még elintézésre, s hogy valójában meddig is tart még ez a munka – s vele az állások.
A megyei FM-hivatalok jövőbeli feladatát azonban a szaktárcánál az agrártámogatások helyi elosztásának felügyeletében, ellenőrzésében látják. Árnyalja a képet, hogy a támogatások igénybevételének előkészületét korábban a köztestületi agrárkamarának ígérték, ezzel is tehermentesítve az állami apparátust. A Magyar Agrárkamara főtitkára meg is erősítette, hogy a tárca és a társadalmi szervezet között javában halad a feladatmegosztás előkészítése. A kamara elsősorban az automatikus termelői támogatások intézésében akar részt vállalni, amit saját apparátusával a főtitkár szerint a tárcánál olcsóbban tud majd elvégezni.
Tárcavélemények szerint kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, mert egy társadalmi szervezet bajosan vonható felelősségre állami pénzek, támogatások kiosztásának esetleges hibájáért, nem is említve az esetleges elfogultságot.
Nem tudni azonban, hogy a Horn-Nagy különalku mikor épül be a közigazgatási reformba. Lenyelik-e a békát az átszervezési tervet kiötlő illetékesek? A Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó közigazgatás-korszerűsítési kormánybiztosságon addig hivatalosan nem is vehetik figyelembe a Horn-Nagy megállapodást, amíg ennek alapján az agrártárca nem készít előterjesztést – állítja Balázs István kormánybiztos-helyettes, a közigazgatási reform dekoncentrált szervezeteit érintő átszervezés illetékese. Márpedig előterjesztés híján az eredeti ütemtervhez tartja magát a reformszervezet. A különalkunak azt a kitételét ugyan elfogadja, hogy az állat- és növény-egészségügyi szolgálat összevonása nem elengedhetetlen, azt azonban szerinte felül kell vizsgálni, hogy szükség van-e háttérintézményükre, a jelenlegi FM költségvetési irodára.
A reformiroda hajthatatlan: a megyei FM-hivatalok rendszerén változtatni kell. Balázs István szerint ugyanis az új feladatok – mint a részarány-tulajdon rendezése, a vadászati törvény bevezetése – záros, néhány hónapos határidőre szólnak, csak az agrártámogatások szétosztása távlati. Ennek viszont szerinte rossz a rendszere. E feladatokat – az információtovábbítási teendőkkel együtt – át kell adni a megyei agrárkamaráknak. Ettől az érdemi feladatától azonban várhatóan csak nagyon nehezen válik majd meg a tárca.
A megszűnő megyei FM-hivatalok megmaradó csekély funkcióját, az agrártárca területi képviseletét, felügyeleti jogkörét pedig némi átalakítás után a megyei földhivatalok láthatnák el. A kárpótlás, a tulajdoni rendezés után a földhivatali teendők amúgy is csökkennek. Egy politikai döntés azonban persze felülbírálhatja a közigazgatási reform szempontjait. Balázs István szerint a cél nem is feltétlenül a költségvetési kiadások azonnali és mindenáron való lefaragása, hanem az ésszerűsítés. A tárcáknál megtakarított pénz ugyanis általában helyben marad: az újabb feladatok ellátására, a személyi és tárgyi feltételek javítására, a közigazgatás korszerűsítésre. Persze a több milliárd forintos nagy “megtakarításoknak” vissza kell kerülni a költségvetés körforgásába.
