Az októberi kukoricaaratás újabb fordulópontot hozhat a honi gabonapiac életében. A piaci szereplők egy része arra számít, a jónak ígérkező kukoricatermés végre lejjebb szorítja majd a magas takarmányárakat.
A meglehetősen feszített gabonapiac kulcsának mostanában azt tartják a szakértők, hogy az engedélyezett 1 millió tonnás búza- és 200 ezer tonnás lisztexportból végül is mennyi hagyja el az országot. Ha az engedélyezettnek csupán a 25-30 százaléka, akkor májusra túlkínálat, ha viszont 70-80 százaléka, akkor hiány alakulhat ki.
Makay György, a Gabonaszövetség főtitkára, elsősorban a belföldinél alacsonyabb világpiaci árak miatt, az egész 1996/97-es szezonban legfeljebb 300 ezer tonnás búzaexportot tud elképzelni. A kereskedőket, gabonafeldolgozókat és takarmánygyártókat tömörítő szervezet vezetője úgy véli: ahhoz, hogy ennél lényegesen több búza hagyhassa el az országot, mintegy 230 dolláros tonnánkénti nemzetközi árra lenne szükség.
Jelenleg azonban messze nem adnak ennyit a magyar búzáért. Lengyel vevők magyar (hidasnémeti) határparitáson korábban 205 dolláros ajánlattal vitték a prímet; Bidló Gábor, az Agrograin Rt. gabona termékigazgatója viszont úgy tudja, ma már ők is csak 195-200 dollárt adnának a kenyérnekvalóért. A szállítási és egyéb költségeket levonva azonban ennyiért a termelők nem adják a búzát. A szakember becslése szerint korábban megkötött szerződések alapján eddig mintegy 150 ezer tonna búzát exportáltunk; ha maradnak a mostani világpiaci és hazai árak, a kivitel az év végéig nem haladja meg a 250 ezer tonnát.
Hozzá kell tenni: a piaci szereplők egy része ennél sokkal magasabb mennyiséggel kalkulál, elsősorban a környező országok gyenge terméseredményeinek hírére alapozva. Tény, hogy az idén Bulgária és Lengyelország mindenképpen importőrként lép fel a piacon, Ukrajna és Oroszország pozíciója pedig egyelőre megjósolhatatlan. A záhonyi határátkelőn keresztül kimenő szállítmányok mindenesetre arra utalnak, hogy a tőlünk keletre eső régió is inkább importőr lesz, nem exportőr. A kérdés inkább az, hogy a gabonahiányos kelet-európai országok magyar vagy nyugat-európai búzát vesznek-e majd. A nyugat-európai exportárak később jelentősen befolyásolhatják a magyar kivitelt és ezen keresztül a belföldi piacot.
A belföldi árak viszont a bizonytalan exportkereslet ellenére lassan, de biztosan tovább emelkednek. Kedden például a Budapesti Árutőzsdén a vevők már 30 900 forintot is megadtak az októberi szállítású búzáért, a fizikai piacon továbbra sem egyszerű búzát vásárolni. A termelők telephelyén 29 000 forintos üzletkötésekről hallani, a termést visszatartó eladók közül azonban sokan még ennél is magasabb árban bíznak.
A “raktározom magasabb árakra várva” stratégiát választóknak eddig fényesen bevált a számításuk, hiszen csak július óta tonnánként hét-nyolcezer forinttal emelkedett a búza ára. Van azonban néhány, az áremelkedés kifulladására utaló jel is. A komoly keresletet támasztó malmok érezhetően lassítottak a beszerzés tempóján, miután éves őrlési szükségletük kétharmadát mintegy 1 millió tonna búza felvásárlásával már betárolták. A kivárás következményeként a malmok többsége 28 500 forintnál nem ad többet a saját raktárukig beszállított búza tonnájáért, inkább vár. Ugyanakkor a termelők jelenleg inkább saját telephelyükön adnák oda ennyiért a kenyérnekvalót.
A fizikai piacon a vevők abban bíznak, hogy a búzaárakat a mostaninál némileg lejjebb szoríthatja a közelgő kukoricabetakarítás. Az olcsóbb új kukoricával ugyanis számos takarmánykeverő igyekszik majd kiváltani a mostanában tonnánként 28 ezer forintért mért takarmánybúzát és árpát, így ezek iránt várhatóan visszaesik a kereslet. A kukoricaaratással a búzájukat eddig raktározó termelők is válaszút elé kerülnek. Csak kevesen engedhetik majd meg maguknak, hogy a kukoricát is betárolják, így vagy a búzából vagy a kukoricából jelentősebb tételt piacra kell dobniuk. Emiatt aztán a takarmánypiacon növekedni fog a kínálat.
A gabonapiac másik kulcsa, hogy mekkora mennyiséget tárolnak még mindig raktárakban a termelők. Makay György például 3,6 millió tonnás búzaterméssel számol; ebből eddig mintegy 1 millió tonnát vettek meg a malmok, 500 ezer tonnát használtak fel takarmányozásra, 300 ezer tonna kell majd vetőmagnak, 100 ezer tonna az aratási, tárolási veszteség és az ipari felhasználás, végül legfeljebb 300 ezer tonna az export. Azaz 1,4 millió tonna búzának valahol még lennie kell – leginkább a termelőknél. Ez pedig előbb-utóbb piacra kerül majd.
Másképpen számol a termelők érdekeit képviselő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége. Tóth István titkár egy korábbi nyilatkozatában az össztermés 30 százalékára tette a még a termelőknél lévő mennyiséget.
Ez a hivatalos 3,6 millió tonnás összterméssel számolva mintegy 1,1 millió, a piac által ennél kevesebbre, 3 millió tonna körülire becsült terméssel 900 ezer tonnát jelent. A vita nem akadémikus, hiszen 900 ezer tonnára a következő aratásig belföldön is lesz igény, 1,4 millió tonna felszívásához azonban már jelentős exportra is szükség van.
A tapogatózó ártárgyalások egyébként már az újtermésű kukoricára is megindultak. Rácz Zsolt, a takarmánypiacon kereskedő Gara Kft. ügyvezető igazgatója szerint például a termelők jelenleg 23-24 ezer forintra tartják saját telephelyükön a szárított, tisztított kukorica tonnáját, míg a keverők és más vevők 20-21 ezer forintos nettó áron vennék a tengeri tonnáját. Egyelőre úgy tűnik, a két oldal a mostani 23 200-24 200 forint között ingadozó árutőzsdei jegyzésekkel összhangban a 22 ezer forintos árcentrum környékén meg is alkuszik.
A vevők tárgyalási pozícióját mindenesetre erősíti az idén jónak ígérkező termés. A Földművelésügyi Minisztérium a tavalyinál mintegy 18 százalékkal magasabb, 5,4 millió tonnás kukoricatermést vár, a piac azonban ennél optimistább: 5,5-6 millió tonnás termést remél. Fiáth Miklós, a békéscsabai Agrimill Rt. termelési és kereskedelmi vezérigazgató-helyettese például, a rekordhozammal kecsegtető békési kukoricatáblákat látva, abban bízik, hogy kukoricaszükségletük döntő hányadát 20 ezer forintos tonnánkénti áron meg tudják vásárolni. Ezen az áron korábban már kötöttek szerződéseket, a korai aratású kukoricáért pedig nem szállnak be egy esetleges árversenybe. Már csak abból a megfontolásból sem, hogy 25 ezer forintos szeptemberi tonnánkénti árat látva a termelők – lekopírozva a “búzastratégiát” – később sem adnák oda olcsóbban a terményüket.
