A Közép-Európai Brókerképző Alapítvány öt évvel ezelőtti megalapítása óta meghatározó szerepet játszik a magyar értékpapír-kereskedők rekrutálásában. Ez akkor is igaz, ha az alapítvány elnöke szerint az alapfokú tőzsdei szakvizsga szigorúsága nem éri el a könnyűbúvár-vizsgáét.
A kilencvenes évek elején viharos sebességgel létrejött magyar értékpapírpiac számára az egyik legnehezebb feladatot a kellő számú szakember előteremtése jelentette. Hamar felmerült az értékpapír-kereskedői ismeretek “szabványosításának” kérdése is, amire a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) addigra már felállított alapintézményei egy tőzsdei szakvizsga életrehívásával válaszoltak. Így a BÉT, az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (ÁÉTF), a Nemzetközi Bankárképző Központ, valamint a brókerszakmát reprezentáló Alkuszszövetség által 1991-ben megalapított Közép-Európai Brókerképző Alapítvány máig legfontosabb feladata az alapfokú tőzsdei szakvizsgáztatás megszervezése és lebonyolítása.
A vizsga jogi, közgazdasági, szabályzatokkal és számításokkal kapcsolatos feladatokból áll. A négyszer harminc kérdés megválaszolására blokkonként harmincöt perc áll a jelentkezők rendelkezésére. A sikeres vizsga feltétele valamennyi kérdéscsoportnál 20 helyes választ elérni. – Egy könnyűbúvár-vizsgán ennél szigorúbbak a követelmények, ott ugyanis harminc kérdésből 25-re kell helyes választ adni, méghozzá 25 perc alatt – avat be egy eddig kevésbé ismert kutatási területének részleteibe Száz János egyetemi tanár, a Brókerképző Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Ráadásul ott az újra-leereszkedéssel kapcsolatban az ittenieknél bonyolultabb számítási feladatokat is el kell tudni végezni.
Ám az elnök azért siet hozzátenni, hogy ezzel együtt ez egy nagyon komoly vizsga, amit azzal kíván alátámasztani, hogy ma már az értékpapírszakmán kívül is sokan büszkélkednek a letételét tanúsító oklevéllel szakmai önéletrajzukban.
Minden bizonyítvány társadalmi elfogadottságának feltétele, hogy elegendő számú “pozícióban lévő” ember rendelkezzen vele. A tőzsdei szakvizsga esetében Száz János szerint már megvan a néhány száz fősre tehető kritikus tömeg. Amint a vezető pénzügyi szakemberek a körön belülre kerülnek, és a diploma létéről a személyzetisek is tudomást szereznek, a vizsga szélesebb körben is szakmai követelménnyé válik. A követelmény-jelleget persze a tőkepiacot szabályozó értékpapírtörvény is biztosítja, amely a brókercégektől meghatározott keretek között tőzsdei szakvizsgával rendelkező munkatársak foglalkoztatását kívánja meg.
Az alapítvány vezetője hangsúlyozza: az értékpapírpiac autonómiájának szempontjából rendkívül fontos, hogy a törvényalkotók elfogadták a piaci szereplők által közösen kialakított vizsgakövetelményt.
A vizsga anyagát ugyan a szakmai grémiumként is működő kuratórium hagyja jóvá, ezt megelőzően azonban mód van a szélesebb körű egyeztetésre. Az eleinte túlságosan nehéznek tartott megmérettetéssel szemben a már említett “kritikus tömegű” oklevél kiadása után természetesen felmerült a szigorítás igénye is, az alapítvány vezetősége azonban ennek ellenállt. Az alapvető követelmények így ma is megegyeznek a néhány évvel ezelőttiekkel, és mára hagyományosnak számít a vizsgára való felkészülést segítő 100 órás tanfolyam is. A kurzus rendszerint szeptember végén indul, és az oktatás egy fél éven keresztül, szombatonként folyik. A statisztikák szerint a hetente egyszer rendszeresen iskolapadba ülő bróker-növendékek a többieknél jóval biztosabban veszik a négyrészes vizsgaakadályt, ami azonban önmagában nem biztosít számukra elhelyezkedési lehetőséget. A tőzsdei parkettre ugyanis csak kétéves szakmai gyakorlat után léphet valaki, a brókercégek pedig mára jórészt betöltötték álláshelyeiket.
Az oktatás azonban ezzel együtt is egyre fontosabb területté válik az alapítvány életében. A már megszokott 100 órás kurzus mellett pedig sorra jelennek meg az új tanfolyamok a Bankárképzővel közösen közzétett programfüzetben. Az 1994-ben elindított határidős-piaci vizsgához szintén kapcsolódik kurzus, és várhatóan így lesz ez a tervek szerint hamarosan megjelenő opciós-piaci vizsga esetében is. Tavalyi fejlemény a korábbiaknál jóval magasabb szintű, befektetés-elemzői diplomát adó Effas-vizsga (lásd külön írásunkat) és a hozzá kapcsolódó, összesen kilenc modulból álló másfél éves kurzus beindulása. Ez utóbbit az alapítvány működtetésében az Alkuszszövetség helyére lépett Magyar Befektetéselemzők Egyesületével közösen szervezték meg a Bankárképző központjában, mely egyébként a többi tanfolyammal együtt magának az alapítványnak is a székhelye.
Száz János elismeri ugyan, hogy a Csopaki utcai oktatóbázison nem öltött közép-európai méreteket a brókerképzés, a hazai értékpapírkereskedő-szakma fejlődése azonban szerinte minden várakozást felülmúlóan haladt. Ezzel együtt a Brókerképző bizonyos értelemben máig le nem hívott opciónak számít – véli a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem (BKE) dékánja -, hiszen az oktatási tevékenység bővítésében még mindig rengeteg a fantázia. Véleménye szerint fontos lenne a legfejlettebb nyugati tőkepiacokon megszokottakkal azonos értékű oktatást minden tőzsdei technika esetében honosítani. Nemzetközi tapasztalat, hogy azoknak az országoknak az értékpapírjaival, amelyekben erős a befektetés-elemzői kultúra, helyben kereskednek – helyben fizetve így ki a jutalékokat és a különböző járulékos költségeket. Ahol azonban nincs elegendő szakismeret, ott legfeljebb felvásárolják a papírokat, de azok későbbi forgalmazása már Londonban vagy New Yorkban zajlik.
A külföldi befektetők érdeklődését felkeltő magyar részvények forgalma ma túlnyomórészt a londoni Cityre koncentrálódik. Sok más tényező mellett a Közép-Európai Brókerképző Alapítvány munkáján is múlik a “tékozló részvények” hazatérése.
