Pénzügyi támogatás helyett ma már elsősorban technikai segítségnyújtásra szorul Kelet- és Közép-Európa, illetve a FÁK legtöbb országa – véli a Világbank e héten nyilvánosságra hozott jelentése. A “Tervtől a piacig” című tanulmány szerzői az átmeneti gazdaságok legfőbb feladatának a reformok folytatását – az adó- és a szociális ellátórendszerek átalakítását, az állam leépítését -, a tőkepiacok fejlesztését és az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítését tartják.
Az az ország, amely gazdaságpolitikájában következetesen ötvözi a piaci liberalizációt és az árak stabilizálását, akár egyértelmű tulajdonviszonyok és erős piaci intézmények híján is növekedési pályára léphet – vonták le a következtetést 28 országot felölelő vizsgálódásuk után a Világbank szakemberei. Tapasztalataik szerint azokban a gazdaságokban, ahol e politika végrehajtása mellett szilárdan kitartottak, rövid három év után érzékelhető gazdasági növekedésről és új exportpiacok meghódításáról lehetett beszámolni.
A piaci folyamatok, ha különböző módon is, de mindenütt kikényszerítették a privatizáció megindítását – szól a tanulmánykészítők második tanulsága. A kutatók – kihúzva ezzel a “sokkterápia kontra fokozatos átmenet” vita méregfogát – azt is hangsúlyozzák: helyi (gazdasági, földrajzi, politikai) tényezőktől függ, hogy az egyes országoknak saját átalakításuk milyen metódusa mellett célszerű letenniük a voksot.
A Világbank tanulmánya – amely természetesen nem mulasztja el aláhúzni, milyen jelentős a nemzetközi szervezetek és integrációk szerepe a piaci folyamatok megszilárdításában – megállapítja: a piacosuló gazdaságok túlnyomó részében a GDP meghatározó része immár a magánszektor terméke (lásd grafikonunkat). Kiváltképp igaz ez akkor, ha a gyakorta meglehetősen gyenge lábon álló statisztikák a szürke- és feketegazdaságot is megpróbálják számba venni. A privát gazdaság gyors térnyerése mellett az átalakulás persze problémákat is szül. Ahogyan James Wolfensohn, a Világbank elnöke a tanulmánykötet előszavában megjegyzi: az átalakulás eddig elsősorban az emberek életére gyakorolt hatást, s ez alighanem eztán is így lesz. A kialakuló jövedelemkülönbségek például valamennyi átalakuló gazdaságban szociálpolitikai válaszra várnak. Ugyancsak mindenhol napirenden szerepel a piacgazdaságot támogató jogi, intézményi háttér megteremtése és a túlburjánzó központi kormányzat leépítése. Ez utóbbi persze nem csupán ezekben az országokban feladat, ám a fejlett gazdaságok effajta vízfejet mégis “inkább megengedhetnek maguknak” – jegyezte meg a tanulmány budapesti bemutatásakor Ulrich Zachau, a kötetet jegyző hét szerző egyike. A költségvetés “kezelésében” egyébként a Világbank szakértői szerint Lengyelország kecsegtet jó példával, jóllehet az államháztartás átalakítása ott sem sikerült hibátlanul.
