A HID Dunaújváros és Környéke Egyesület tavaly decemberben alakult meg azzal a céllal, hogy a gazdaság és az infrastruktúra jövőbeli stratégiájának kialakításával életképessé, sőt vonzóvá tegye a régiót. A társadalmi szerveződés tevékenységéről az egyesület ügyvivőjével, Rohonczi Sándorral beszélgettünk, aki egyben a Dunaferr Rt. humánfejlesztési menedzsere is.
Az egyesületben szinte mindenki megtalálható, aki úgymond számít a város és a régió életében: cégek igazgatói, intézmények vezetői, bizottságok képviselői, polgármesterek, vagyis csupa olyan ember, aki tehet valamit. Mi hívta életre ezt a szellemi akkumulálódást?
– Kérdések, amelyekre választ kerestünk: miként lehetne a várost és környékét úgy fejleszteni, hogy nagyobb termelési értéket állítson elő, több munkahelyet teremtsen, miként lehetne az itt lakók életszínvonalát emelni? A válasz a gazdaság jobb működése. Ezért pedig – a maga helyén – mindenki igyekszik mindent megtenni, ám ha mindezt összehangoljuk, akkor jobb eredményeket lehet elérni. Ezt felismerve még nem tudtuk, hogy egyesületet akarunk létrehozni, csupán az a meggyőződés munkált bennünk, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik képesek cselekedni a térségért, hajlandóak együtt gondolkodni, és ezáltal valami többletet létrehozni. Elsőként a térség stratégiát kellett megalkotni, majd ennek részeként négy fő programot neveztünk meg: a konkrét Duna-híd, a vállalkozás-barát klíma, a város és környéke valamint a marketing projekt kidolgozását vállaltuk fel.
A HID elnevezés ezek szerint többet takar és akar, mint pusztán lobbyzni egy tervezett Duna-hídért?
– Valóban. Egyrészt a híd, ami itt épülne, nagy lendületet adhatna a térség fejlődésének. Ugyanakkor jelképes értelme is van: hidat építeni a város és a régió települései közé, másrészt a gondolkodó, cselekvő emberek találkozásának is jelképe.
A Dunaferr Dunai Vasmű az egyesület egyik fő támogatója. Mi haszna származik ebből egy ilyen jól menő nagyvállalatnak?
– Egy olyan tőketulajdon, mint amilyen a Dunaferr sokat ér. Nem mindegy azonban, hogy milyen környezetben van. Dunaújváros ma jórészt a Vasmű köré rendeződik, anyagilag, gazdaságilag, stratégiailag túlsúlyosak vagyunk e pillanatban a térségben, annak minden előnyével és hátrányával.
A Dunaferr, amelynek évi százötven milliárdos forgalma van, nem teheti meg, hogy nem törődik az értékes és a jövőben még értékesebbé váló tőketulajdon környezetével. Nem mindegy, hogy milyen a befektetők megítélése, hiszen privatizáció előtt állunk, tehát nem romolhat tovább a Vasmű környezetének állapota. A Dunaferrnél nem fordulhat elő, hogy ha egy racionalizálási program során létszámot kell átcsoportosítani, akkor depresszióssá váljon a környezete. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ez egy valóban fejlődő, prosperáló térség legyen, mert ezáltal mi is értékesebbé válunk.
Az az anyagi befektetés, amelyet a Dunaferr nyújt a HID egyesületnek, ilyen megközelítésben nem számottevő, ám ha azt a potenciált, amely jelen van a Vasműben, sikerül, úgymond, kivinni a térség fejlesztésébe, az mindenképpen hasznosul a Vasmű számára is.
