A Figyelő Rt. által április 8-án rendezett szakmai konzultáció középpontjában a számviteli törvény állt. A konferencián számos fontos kérdés elhangzott, amelyek közül néhányra ezúttal lapunk hasábjain is válaszolunk Dr. Nagy Gábor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, valamint Dr. Csirmaz Pál szakértő révén.
A végelszámolás akkor tekinthető befejezettnek, ha a cégbíróság határozata megszületett? Zárómérleget is csak akkor kell elkészíteni? Ha ez évek múlva történik meg, addig minden év végén adóbevallást kell adni?
– Az 1996. január 1-jétől érvényes új rendszer szerint: igen. Ha 5 év múlva fejeződik be, minden évben adóbevallást kell készíteni a tárgyév bevételeiről, ráfordításairól. Végelszámolásnál ez a Számviteli törvénynek megfelelő eredményt mutat.
A Számviteli törvény a szolgáltatást mikor tekinti exportnak?
– A számvitel szerint akkor tekinthetjük a szolgáltatást exportnak, ha a szolgáltatás igénybevevője külföldi és maga a szolgáltatás is külföldön (az országhatáron kívül) valósult meg. Magyarországon nyújtott szolgáltatás akkor is belföldi, ha az külföldi részére történik.
Tulajdonos a kapcsolt vállalkozásával szembeni követelést vagy tulajdonosi hitelt elengedi, nem kell adóalapot növelni? Számviteli törvény és Adótörvény szerint ez elfogadható-e?
– Nem kell. 1996. január 1-jétől. Rendkívüli bevételként kell elszámolni annál, akinél elengedett kötelezettség, és hitelezési veszteség annál, aki elengedte.
Diszkont kincstárjegy értékelése. A beszerzési árnak része-e a bizományosi jutalék, vagy költségként kell elszámolni?
– Diszkont kincstárjegyeknél a kincstárjegyet beszerzési értéken kell értékelni, kamat nincs. Az a különbözet, ami a vétel és december 31-e közötti időszakot megilleti, árfolyamnyereségként számolandó el. Erre vonatkozóan szabályozás az aktív időbeli elhatárolásoknál, a 24. §-nál van, igaz, az csak pénzintézetekre van előírva, de érvényes másoknál is. A beszerzési árnak természetesen része a bizományosi jutalék, ha ez a beszerzett eszközhöz hozzárendelhető. Költségként akkor számolható el, ha nem rendelhető hozzá a beszerzett eszközhöz.
Külföldi értékesítésnek minősül-e, ha egy külföldi a megrendelő, és egy tanulmányt kell készíteni Magyarországon (például mérnöki tevékenység), amelynek eredményeként megszülető tanulmányt külföldre kiküldik?
– Ez nem termék, ebből következően Magyarországon végzett szolgáltatás, tehát nem export.
“Anya-leány” kapcsolat esetén – amikor a konszolidálási kötelezettség még nem állt elő – a 2. és 3. számú melléklet szerinti beszámolót kell-e letétbe helyezni?
– Az anyavállalatnak közölnie kell már az év elején, hogy melyik vállalatát tekinti leányvállalatnak. Ha nem közli és fönnállnak, teljesülnek azok a kritériumok, amelyet a törvény előírt, akkor kénytelen az adott vállalkozást leányvállalatnak minősíteni, és a leányvállalatoknak akkor a 2. és 3. melléklet szerinti beszámolót kell közzétenni, illetve leadni. Ha egyébként nem minősül leányvállalatnak, mert a feltételeknek nem felel meg, vagy nem kerül teljes körűen bevonásra, akkor is fönnáll az említett kötelezettség, mert attól még leányvállalat egy cég, mert nem konszolidáljuk, illetve társult vállalkozásként konszolidáljuk. A társult vállalkozásként való konszolidálás is konszolidálás, csak – az esetek többségében – tőkekonszolidálás.
Anyavállalat könyvvizsgálójának milyen jogosítványa van auditált mérleggel rendelkező leányvállalatnál az anyavállalat konszolidált mérlegének auditálása kapcsán?
– A leányvállalatnak a számviteli politikájában, az eredményével, az eredményfelosztása során azt kell csinálnia, amit az anyavállalat mond neki. Ezt nem a konszolidált beszámoló készítése során, hanem a konszolidálásba történő bevonáskor, lehetőleg már év elején.
Természetbeni juttatás járulékai – tb-járulék, munkaadói járulék – beszámítandók-e (a 44 százalék után fizetendő) a befizetendő áfa alapjába?
– A természetbeni juttatások adózását az Szja tv. 69. § (1) bekezdése szabályozza: “Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek – megjelenési formájától függetlenül – adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszervezésére a kifizető kiadásának számla szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó értékéből) a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt) ezek hiányában a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg… ”
A természetbeni juttatás tehát az áfával növelt számla szerinti ár. Ez után meg kell fizetni a 44 százalékot. Nem képezi az áfa alapját a tb, a munkaadói és a munkavállalói járulék.
Van-e állásfoglalás a külföldi anyagtársaság vagy azzal kapcsolatos cégek által a magyar cégre leszámlázott konzultatív szolgáltatások, például szaktanácsadás, marketingfolyamat támogatás, pénzügyi konzultáció vonatkozásában? Kell-e dokumentálni, hogy mi volt a számlákon feltüntetett “szolgáltatás”?
– A számla tartalmát részletesen szabályozza az Áfa tv. 13. § 16. pontja. Ez természetesen nem vonatkozik a külföldiekre. A számlán mégis részletezni kell a szolgáltatás tényleges tartalmát két okból is:
a) Az Áfa tv. 15. §-a szabályozza, hogy mikor áfa-köteles a szolgáltatás, még akkor is, ha azt a külföldi áfa nélkül állítja ki. Ilyen eset például a 15. § (4) d) pontja, ahol a teljesítés helyének azt kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik a termékhez – kivéve az ingatlant – közvetlenül kapcsolódó szakértői tevékenységek. Ilyen esetben a magyar félnek be kell fizetnie az áfát és a következő időszakban visszaigényelheti. A 15. § még számos előírást tartalmaz.
b) A kérdésben anyavállalat szerepel. A kapcsolt vállalkozásoknál részben az Áfa törvény, részben a társasági adótörvény igen sok előírást tartalmaz annak megakadályozására, hogy a kapcsolt vállalkozások keretében a piaci érték alatt történjék az esetleges anya-leányvállalati üzletbonyolítás, nehogy az eredménnyel “játszatni” lehessen. Ezért kell a számlában gondosan feltüntetni a szolgáltatás valódi tartalmát.
Egy kft. saját személygépkocsija után fizeti a havi szja-t. Ha szerviz számlát kap, az áfa visszaigényelhető-e? A kérdés a vélelmezett magáncélú használat miatti Áfa törvény tiltó rendelkezése miatt merült fel. Mi van akkor, ha ezt az szja-t a dolgozó fizeti?
– Az Áfa tv. 33. § (1) bekezdése szerint: “Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészében, vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja… ”
A szerviz számla áfája tehát csak akkor igényelhető vissza, ha a vállalkozás útnyilvántartással igazolja, hogy nem volt vélelmezett magáncélú használat, ha nem vezetik az útnyilvántartást, az áfa még akkor sem igényelhető vissza, ha a magánszemély befizeti az szja-t. Amennyiben azonban az Szja tv. 70. § (12) bekezdésének megfelelően kiszámlázza a magáncélú használatot, az adót nem kell megfizetnie (útnyilvántartás mellett) és az áfa is visszaigényelhető, hiszen nem valósul meg a magáncélú használat.
Mérleg, illetve hitelelemzőként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az adott évi eredménytartalék összege nem egyenlő – többnyire kevesebb – az előző évi eredménytartalék és mérleg szerint eredmény összegénél. Az ismert osztalék kifizetésre, illetve a jegyzett tőke emelésére történő felhasználáson kívül milyen egyéb felhasználási lehetőségei vannak a vállalatnak az eredménytartalékot illetően?
– Az eredménytartalékot a Számviteli törvény 26. § (6) bekezdése szabályozza:
“Az eredménytartalék az előző évről áthozott eredménytartaléknak
a) az előző év mérleg szerinti eredménye, csökkentve a tárgyévi, illetve a következő évek nyereségéből leírható veszteség, továbbá az előző év mérleg szerint eredménye terhére ténylegesen leírt áthozott veszteség összegével,
b) az átadott-átvett eredménytartalékkal,
c) a jegyzett tőke növelésére felhasznált eredménytartalékkal,
d) a tárgyév végén osztalékra, részesedésre igénybe vett összeggel módosított értéke.
Felsorolásból tehát kimaradt a veszteség feltöltése, valamint az eredménytartalék átadása-átvétele, ami év közben is bármikor megtörténhet.
