Egy korlátozott nyugdíjreform is évi több tízmilliárd forintnyi többletbefektetést jelenthetne, hosszabb távon pedig még kedvezőbbek a kilátások. Eleinte persze nyilván csak a kockázatmentes állampapírokba fektetnek majd a várományfedezeti elven működő nyugdíjpénztárak, tőkéjük növekedésével azonban előbb-utóbb a biztonságosnak számító vállalati papírok – a legjobb minősítésű részvények és a kötvények – is sorra kerülnek majd.
Szakértők egybehangzó álláspontja szerint a magyar tőkepiac egyik legnagyobb gyengesége, hogy mindeddig nem alakult ki erős hazai intézményi befektetői kör. Közismert, hogy Budapesten mindig akkor veszi kezdetét egy-egy tőzsdei fellendülés, amikor a külföldi befektetők Magyarország iránti érdeklődése megélénkül. Amikor azonban alábbhagy a külföldiek befektetési kedve, mély depresszió ereszkedik a Deák Ferenc utcai tőzsdeteremre, s az árfolyamok akár hónapokig sem mozdulnak ki a korábbi csúcsértékük töredékét jelentő sávból. Ilyen időszakokban a hazai intézményi befektetőknek – mindenekelőtt a nyugdíjpénztáraknak – kellene kiegyensúlyozó szerepet játszaniuk: folyamatos tőkeellátottságuk révén tompíthatnák a piacon kialakuló keresletcsökkenést.
Az általános tapasztalat szerint a piaci elven működő nyugdíjbiztosítási rendszerek hazáiban erős tőkepiacok alakulnak ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar vállalatok tőkeellátottsággal kapcsolatos gondjai egy csapásra megoldódnak majd a nyugdíjrendszer átalakításával – figyelmeztetnek neves tőkepiaci szakértők. A reform azonban óriási lökést adhat a tőkepiacnak, hiszen egy valódi átalakítás eredményeképpen néhány év alatt a több százmilliárd forintot is elérheti a nyugdíjpénztárak által kihelyezett pénz értéke. (Összehasonlításképpen: a Budapesti Értéktőzsde összpiaci kapitalizációja március végén 1536 milliárd forint volt, ebből 510 milliárd a részvények értéke.)
Ennek feltétele a befizetések meghatározott részének kötelező átirányítása a várományfedezeti elven működő pénztárakhoz. A szakember szerint a nyugdíjpénztárak egy jól működő rendszerben a nemzetgazdaságban képződő megtakarítások 15-20 százalékát érhetik el, a beruházásoknak pedig legfeljebb a felét finanszírozhatja a nyugdíjalapok tőkéje.
Az állam nemcsak szabályozó szerepet játszhatna a rendszer átalakításában, hanem alkalmazottai nyugdíjjárulékának részleges átcsoportosítása révén bizonyos értelemben maga is aktív piaci szereplővé válhatna – mondja Tömpe István. A piaci elven működő nyugdíjbiztosítás bevezetésével kapcsolatos egyik legnagyobb aggodalom ugyanis a munkáltató esetleges fizetésképtelenségéből adódik: mi történik, ha egy, még csak a kezdőlépéseknél tartó nyugdíjpénztár forrásai elapadnak, a kifizetéseket pedig az állam nem garantálja? A közalkalmazottak esetében viszont nem fenyeget ilyen veszély, így először az ő befizetéseik egy részét lehetne várományfedezeti elvre helyezni.
