Az év eleji, bankmegszűnésekkel és -beolvadásokkal tarkított hetekben kicsit elsikkadt a hír: Magyarország első és egyetlen off-shore jellegű pénzintézete, a Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB) január elsejétől az Állami Bankfelügyelet engedélyével folytathat kereskedelmi banki tevékenységet. Ezzel pont kerülhet annak a vitának a végére, amely a hivatalosan a hazai törvények egy részétől független, magát ezek hatálya alá mégis önként besoroló pénzintézet jogszerűségéről folyt.
A CIB jogi helyzete és tevékenysége annyira “megfoghatatlan”, hogy a bank irányítói éves jelentéseiket – a legfontosabb adatokat követően – rendre kénytelenek alapvető fogalmak tisztázásával kezdeni. Az effajta ismeretterjesztő többletmunka persze már csak azért sem haszontalan, mert Magyarországon mind a mai napig nem született sem törvény, sem bármiféle általános jogszabály az off-shore vagy ilyen jellegű társaságokról. (Ezek – a nemzetközi szokások szerint – székhelyükön területen kívüliséget élveznek, azaz ügyleteiket nem szabályozza a fogadó ország jogrendje, vagyis nem integrálódnak a belső pénz- és hitelforgalmi rendszerbe.)
Ez adhatott alapot a szintén e kategóriába tartozó bankkal szembeni szórványos támadásokra. Pedig a CIB 1979. évi alapításához az akkori magyar kormány hozzájárult, s a bank egyidejűleg felhatalmazást kapott a működését engedélyező Pénzügyminisztériumtól valamennyi nemzetközi bankművelet Magyarországon belüli és kívüli végzésére – hangsúlyozza Zdeborsky György elnök-vezérigazgató. Az off-shore, azaz a területen kívüliség pedig a pénzügyminiszter által biztosított mentességekben és felhatalmazásokban fejeződött ki.
Ezek értelmében többek között a bankot felmentették a magyar devizarendelkezések alól. Nem volt szüksége például a Magyar Nemzeti Bank (MNB) külön engedélyére a devizában történő hitelnyújtáshoz. A felhatalmazás kiterjedt a magyar vállalatokkal és intézményekkel való tranzakciókra (kivéve a magyar forintügyleteket). A CIB forint helyett dollárban vezetheti, illetve állíthatja össze mérlegét és könyveit, s ez utóbbiakat nemzetközi előírások szerint is ellenőriztetheti. Mint nyereségorientált vállalkozás, a banknak nem feladata bármely részvényes országának közvetlen érdekeit szolgálni. Off-shore jellegének megfelelően üzleteit földrajzi értelemben semleges módon kötheti, így “döntéseiben csak a kockázat, az elérhető nyereség és az általános üzletpolitika befolyásolja” – olvasható a bank éves jelentésében.
A kívülállók leginkább az első évekre kapott adómentességet, valamint az azutáni, 10 százalékos társasági adókulcsot tartalmazó kedvezményt irigyelték a CIB-től. Az effajta “sárgaság” egészen 1993. január elsejéig tartott: a módosított adótörvények ekkor törölték el azokat az adókedvezményeket, amelyeket egy társaság tíz évnél hosszabb ideig élvezett. (Igaz, minden vegyes bank élvezett adóelőnyöket az alapítást követő néhány évben.) Ezután viszont a CIB is a többi pénzintézettel azonos mértékű adót fizethetett, s fizetett is, lévén, hogy a bank eddig valamennyi évét nyereséggel zárta.
Továbbra is megmaradt viszont a bizonytalanság: ki ellenőrizze a bankot? Ez a kérdés különösen az új pénzintézeti törvény (pit) 1991. decemberi hatályba lépése után vált aktuálissá. Mivel az 1979. évi engedély szerint “a CIB felett az ellenőrzési jogot a Pénzügyminisztérium (PM), illetve az erre általa kijelölt szervezet gyakorolja”, a Bankfelügyelet (Baf) csak a PM-től kért – és kapott – felhatalmazás után fogott bele a bank ellenőrzésébe, 1994 elején. Ettől kezdve viszont – a többi pénzintézethez hasonlóan – már a CIB is rendszeresen beszámol tevékenységéről a bankok legfőbb őrének.
S hogy ezen a területen se érhesse szó a (bank)ház elejét, a CIB ugyanakkor – külön jegybanki megállapodás keretében – önként vállalta: forrásai után tartalékot helyez el az MNB-nél. Persze ezt – legalábbis a rosszmájúak szerint – gond nélkül megteheti, hiszen a többi pénzintézetnél néhány százalékponttal kevesebbet kell fizetnie a forrásokért. – Az, hogy mások az irányadó londoni bankközi kamatlábnál (Libor) esetleg másfél, míg mi mondjuk csak ötnyolcad százalékponttal többért veszünk fel hitelt, a bank eredményei mellett alighanem rendkívül jó minősítésű tulajdonosainak köszönhető – jegyzi meg Zdeborsky György. (Az öt külföldi tulajdonos közül a Sakura Bank Ltd. a “leggyengébb” a maga A2-es besorolásával, viszont ez a bank a világ öt legnagyobb pénzintézetének egyike.)
Hátravolt azonban még a CIB jogi státuszának megnyugtató rendezése (ha már – mint említettük – az off-shore intézményekről szóló törvény egyelőre hiú ábrándnak tűnik). Bár a PM 1994 augusztusában megerősítette, hogy “a bank a vám- és devizajogszabályok, valamint a vegyes vállalatokról szóló törvény 39. paragrafusában szabályozott eltérésekkel a külkereskedelmi jogszabályok szempontjából külföldinek minősül”, ennél is többre volt szükség. A pit értelmében ugyanis 1995 végével valamennyi, 1992. január elseje előtt kiadott pénzintézeti engedély érvényét veszítette. Ez pedig már elkerülhetetlenné tette a Baf állásfoglalását, amelyet határozat formájában a Pénzügyi Közlöny idei második száma tett közhírré. Ez amellett, hogy jóváhagyta a PM fent idézett, másfél évvel ezelőtti megerősítését, a CIB-et – továbbra is csak a forintműveletek kivételével – kereskedelmi banki tevékenységre jogosította fel.
Persze, ha úgy vesszük, ez utóbbiban nincs is semmi rendkívüli. A CIB ugyanis – mint a harmadik legnagyobb mérlegfőösszegű pénzintézet – leányával, a CIB Hungária Bankkal közösen 1995-ben a legnagyobb hitelportfóliót tudhatta magáénak a kereskedelmi bankok között. Ez különösen ahhoz képest jelentős előrelépés, hogy néhány évvel ezelőtt az anyabank még hiteleinek több mint hetven százalékát külföldre helyezte ki. Ma viszont ez az arány már kilencven-tíz százalék, csak éppen a belföldi kihelyezések javára – közli az elnök-vezérigazgató.
Az eredmények (lásd külön írásunkat) ismeretében a CIB-nek látszólag nem kell aggódnia az esetleg fokozódó hazai bankverseny miatt. Zdeborsky György egyébként a közeljövőben nemigen számol a jelenleginél nagyobb konkurenciával, mondván: a piac felosztása megtörtént. Bár a bank az utóbbi időben erőteljesen nyitott a lakosság felé, a jövőben hagyományosan kiemelkedő szolgáltatásaira, az okmányos ügyletekre és a vállalati hitelezésre is kicsit több figyelmet kíván fordítani.
A CIB vezetője három kategóriába sorolja a szóba jöhető hazai versenytársakat. Az elsőbe a 200 milliárd forint feletti mérlegfőösszegű bankok tartoznak: a CIB mellett a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB), a Kereskedelmi és Hitelbank, a Budapest Bank, a Postabank, valamint az OTP Bank. A középbankok kategóriájába pedig egyebek mellett a Magyar Hitel Bank, a Unicbank, a Citibank, a Commerzbank, a Creditanstalt, az Inter-Európa Bank sorolható, míg az 50 milliárdnál kisebb mérlegfőösszegű bankok tekinthetők kisbankoknak. Amellett, hogy valamennyi pénzintézet értelemszerűen az azonos osztályú bankoktól igyekszik magához ügyfeleket átcsábítani, szinte mind a három kategória tagjai a CIB “céges” területén (multik, közép- és nagyvállalatok, külkereskedelem, energiaszektor, közszolgáltatók, gyógyszeripar, vegyipar stb.) is partizánkodnak. Bár Zdeborsky György nem kívánja megnevezni a fő versenytársat, annyit elárul: vezetője korábban helyettese volt az MNB-ben…
Abban az MNB-ben, amely – annak dacára, hogy erre a hatályos jegybanktörvény nem kötelezi – 1997 végéig értékesíti a CIB-ben meglévő, 34 százalékos részesedését. A Szabadság téren ugyanis elvi kérdésként kezelik, hogy a rendkívül kedvező eredmények ellenére a bankok bankja egyetlen, Magyarországon működő vállalkozásban se vegyen részt, sőt, hasonló okból számolja fel külföldi érdekeltségeit is.
Ennek a dicsérendő versenysemleges gondolkodásmódnak azonban a CIB többi tulajdonosa érthetően nem örül. Számukra eddig presztízskérdés volt, hogy az MNB-vel “egy hajóban ülnek”. A részvényesek attól tartanak, hogy a jegybank távozásával egyszersmind a kényes helyzetekben eddig mindig érvényesülő tulajdonosi kohézió is szétmállik. Sok esetben ugyanis az MNB jelenléte volt a biztosíték a konszenzusra.
De nemcsak a tulajdonosi összetételben várhatók változások. Már többször felmerült a CIB és a CIB Hungária Bank összevonása. Nemcsak azért, mert – kis túlzással – néha még az ügyfelek is összekeverik a két bankot, hanem többek között a hatalmas adminisztrációs munka okán is. Ennek az összevonásnak óhatatlanul be kell következnie, de valószínűleg nem ebben az évezredben – jegyzi meg Zdeborsky György. A XXI. században, amikor Magyarország vélhetően már az Európai Unió tagja lesz, a hazai bankok döntő része minden bizonnyal kedvezőbb feltételek mellett juthat majd hitelhez az országhatárokon túl. Ma azonban még az effajta (mellesleg az induláskor élvezettek közül utolsóként megmaradt) előnnyel mindenekelőtt a külföldiek által off-shore jellegűnek tekintett CIB élhet.
