Korporatív intézményrendszer, regionalizmus, decentralizáció, területek közti nivellálás – ezek az első hazai területfejlesztési és területrendezési törvény kulcsfogalmai. A múlt héten elfogadott jogszabály nyomán létrejövő tanácsok az idén várhatóan 16,1 milliárd forintot osztanak majd szét pályázatokon.
Nehéz szülés volt, de világra jött a hazai területfejlesztés és -rendezés első törvényes gyermeke. A megszavazott verzió több lényeges ponton eltér a csaknem fél évvel ezelőtti első parlamenti tárgyaláson megismert változattól (Figyelő 1995/42.); ez nem is csoda, hiszen a képviselők mintegy négyszáz módosító indítványt tettek a kormány és az illetékes tárca asztalára.
A kérdés törvényi szintű szabályozásának több elvi oka van: a növekvő területi egyenlőtlenségektől a fejlesztési pénzek túlzott központosítottságán át egészen az Európai Unióban honos regionalizmus itthoni adaptálásáig. A kormány ezeket a célokat egy új középszintű intézményrendszer létrehozásával kívánja elérni: ennek megfelelően jönnek majd létre – eltérő hatáskörökkel és feladatokkal – a megyei, a regionális és az országos területfejlesztési tanácsok.
Mindhárom testület korporatív alapon működik majd, vagyis nem választott, hanem a kormány (illetve a helyi önkormányzat), valamint a szóban forgó terület gazdaságának képviselői által delegált tagokból áll. Magát a korporativizmust – ebben a formában – a törvény szövegezői egyáltalán nem tekintik negatív mellékzöngéjű kategóriának. Éppen ellenkezőleg: véleményük szerint másképp nem valósítható meg az alulról és felülről jövő kezdeményezések összehangolása.
A törvény a hatályba lépést követően 60 napot ad arra, hogy minden megyében létrejöjjön a Megyei Területfejlesztési Tanács (MTT) – egyébként néhány helyen, például Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Somogy megyében már tavaly óta üléseket tartanak ezek a testületek. Előzetes becslések szerint egy-egy ilyen tanács az idén 200-800 millió forintot költhet majd területfejlesztésre az országosan szétteríthető 16,1 milliárd forintból. (Ehhez jönnek még a működési költségek, amelyek megyénként körülbelül tízmillióra rúgnak.)
A Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) létrejöttét a törvény közvetett eszközökkel ösztönzi, kötelezővé azonban egyelőre csak két körzetben teszi a megalakításukat: a fővárosi agglomeráció térségében és a Balaton környékén. Ennek a szintnek a beiktatására a törvénykészítők szerint azért van szükség, mert az EU-támogatások jelentős részét – jelenleg a PHARE-pénzeket, a csatlakozás után pedig a strukturális és regionális alapokból való részesedést – a régiókhoz utalják.
A legnagyobb vita az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) hatásköréről alakult ki. Baráth Etele, a parlament környezetvédelmi és területfejlesztési bizottságának elnöke – a szocialista képviselők többségéhez hasonlóan – korábban azt az elgondolást támogatta, hogy az OTT ne konzultatív, hanem ügydöntő szerv legyen. A területfejlesztési stratégiával és a pénzek összehangolásával kapcsolatos döntési jogok végül mégis a kormánynál maradtak, kompromisszumos megoldásként azonban néhány ponton bővítették az OTT feladatait. Mint Szaló Péter, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára a Figyelőnek elmondta, területfejlesztési szempontból ez az intézmény hangolja majd össze az országban zajló beruházásokat és fejlesztéseket (ezek értéke tavaly 285 milliárd forint volt), ami azonban sem az ágazati minisztériumok, sem a kormány hatáskörét nem érinti.
A területfejlesztésre szánt pénzeket a jövőben a fentiek szerint vázolt középszintű korporatív rendszer osztja majd szét, pályázatokon. Szaló Péter szerint a megyei szervezeteknek egyelőre nem kell pályázatot benyújtaniuk a központi források megszerzéséért – ezeket az állam az egyes megyék fejlettségi szintje alapján folyósítja. A későbbiekben azonban elképzelhető a teljesítményt jobban ösztönző elosztási rendszer.
Közigazgatási és önkormányzati szakértői berkekben annak ellenére nagy vihart kavart a törvény, hogy a fő célokkal szinte mindenki egyetért. Az új intézményrendszer életképessége ma még kérdéses, csakúgy, mint a megyék jövőbeli szerepe. Az egyik első MTT életre hívásában aktív szerepet vállaló Alföldi László, a Borsod megyei közgyűlés jegyzője is azok közé tartozik, akik azt tartották volna kívánatosnak, hogy a stratégiai kérdésekben a megyei közgyűlés mondja ki a végső szót. A törvény erényei mellett – a PHARE-támogatások könnyebb fogadása, előrelátó területfejlesztési stratégia és tervezés, valamint hatékonyabb együttműködés a megye 355 települése között – a jegyző problémákat lát a településszövetségek érdekképviseletét illetően is. Borsodban ugyanis 25 ilyen szerveződés működik, miközben a törvény csupán 11 részvételét írja elő az MTT-ben. Alföldi László előnyösnek tartja, hogy a régiók határait egyelőre nem szabták meg, hiszen az együttműködés még kezdeti stádiumban van. (Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni: a törvény szerint az OTT munkájában a megyei fejlesztési tanácsok képviseletében csupán hat – régiónként egy-egy – fő vehet részt. Ezen a ponton ösztönzi tehát a jogszabály a megyéket átfogó régiók kialakítását.)
Szaló Péter a kritikákról kifejtette: igaz ugyan, hogy a fejlesztési tanácsot mint testületet nem választják, a tagok azonban választás révén kerültek az őket delegáló intézményekbe. A megyékre ugyanakkor továbbra is fontos szerep vár, például a területrendezésben és az általa fenntartott intézmények hosszabb távú stratégiájának kialakításában.
FORRÁSOK
Az idén a 16,1 milliárd forintnyi támogatás forrásai a következőképpen alakulnak: majdnem 10,5 milliárd forint jut területfejlesztésre abból a költségvetési fejezetből, amelyben az egykori Területfejlesztési Alap is szerepel; további 5 milliárd forintot tesz ki az önkormányzatoknak nyújtandó infrastrukturális kiegyenlítő támogatás; s 600 millió forintra rúg a szintén önkormányzati céltámogatási kiegészítő keret.
