A március 21-én nyíló Utazás 96 kiállításon a szakemberek bizonyára nem azzal lesznek elfoglalva, hogy szakterületük, az idegenforgalom a nemzetgazdaság méltatlanul lekezelt mostohagyermeke. Bár az ágazat a GDP 9-13 százalékát “termeli meg”, mégis csak morzsákat kap vissza, ami épp csak az életben maradáshoz elég. A honfoglalás 1100. évfordulója ezért is nagy kihívás a szakmának: remélik, ha megérkezik a várva várt negyvenmillió külföldi, talán kiléphet a turizmus a mostoha sorból.
Azt, hogy az idegenforgalom mennyire mellőzött, jól jelzi, hogy a főhivatalok és az érintettek még azon is vitáznak: valójában mekkora bevételt is hoz az ágazat. A Magyar Nemzeti Bank számítása szerint 1994-ben 1,4 milliárd dollár, az elmúlt évben pedig mintegy 1,7 milliárd dollár bevételre tett szert a hazai turizmus. A turisztikai szakemberek számítása alapján 1994-ben legalább négymilliárd dollárt, tavaly pedig 4-4,5 milliárdot ért el az ágazat – állítja Erdei János, a Turisztikai Szolgálat Rt. vezérigazgatója.
A nem csekély különbség oka az, hogy a banki és a turisztikai szakemberek másképpen számolnak. A Központi Statisztikai Hivatal két éve, tízezer hazánkba látogató külföldi megkérdezésével alakította ki a bázisadatokat. Eszerint egy “átlagturista” 1994-ben naponta 3866 forintot költött; az idegenforgalmi szakemberek szerint ez a szám az árdrágulással legalább ötezer forintra nőtt. Tavaly 20 millió 690 ezer turista összesen több mint 132 millió vendégéjszakát töltött el hazánkban. Ennek 1,4-szerese a turistanapok száma. Ha ezt beszorozzuk a napi ötezer forintos kiadással, az eredmény 924 milliárd forint árbevétel. A turisztikai bevételekhez azonban figyelembe kell venni a csaknem ötmillió átutazó és a majdnem 14 millió kiránduló pénztárcájának apadását is.
Minden, ami helyváltoztatás
A matematikai zsonglőrködés eredményeként 8-8,5 milliárd dollár, reálisan azonban inkább 4-4,5 milliárd dollár árbevételt könyvelhet el az idegenforgalom, amihez képest még az élelmiszer-gazdaság 3 milliárd dolláros, rekordösszegű exportbevétele is szerénynek tűnhet.
A mérlegben további egy-két milliárd dollárral szerepelhetne a belföldi turizmus, amelybe a szakemberek szerint az is beleértendő, ha valaki lelátogat balatoni telkére. A terminus technicus szerint ugyanis az a tevékenység, amely időszakos helyváltoztatással és költéssel jár: turizmus.
A kihasználást, a láthatatlan lehetőségeket az is mutatja, hogy míg a nyolcvanas évek elején 350 ezer fizető-vendéglátó helyet tartottak nyilván, tavaly már csak 41 ezer adózó szobakiadót regisztráltak. (Feltehetően a régiek nagy része ma is megvan, csak az adószabályok változásával “illegalitásba vonult”.)
A honfoglalás ezeregyszáz esztendős évfordulója azonban igazi lökést adhat az idegenforgalomnak. A szakemberek legalább húszszázalékos bevétel-növekedésre számítanak, amennyiben a hirdetésekben “előirányzott” számú külföldi vendégnek csábító célt, programot, élményt, színvonalas kiszolgálást tudnak adni a hazai rendezvénygazdák. (A negyvenmillió külföldi megjelenése nem túlzó szám, tekintve, hogy az elmúlt két évben összesen megközelítőleg ennyi beutazó – turista, kiránduló és átutazó – lépte át a magyar határt. Ennek azonban alig több mint a fele volt a tényleges turista: 1992-ben 20,1 1993-ban 22,8, 1994-ben 21,4 tavaly pedig 20,7 millió turista érkezett Magyarországra.)
A csábítás ennek megfelelően magyar mércével mérve korán, már tavaly megkezdődött. Augusztusban kiírták a támogatási pályázatot a millecentenáriumi rendezvénysorozatra: a 96 Magyarországra, amely a kapcsolódó vidéki rendezvénysorozat mellett a fővárosra, a Balaton környékére, a gyógyfürdőzésre, a kulturális turizmusra és a folklórra összpontosít. A felhívásra 1600 rendezvénnyel jelentkeztek, ebből 1100 szerepel a programfüzetben, 452 kapott 5-20 százalékos támogatást. A programfüzet elkészültével kezdődött meg a külföldi hírverés. A millecentenárium idegenforgalmi kerete azonban az eredeti 2,5 milliárd forintról időközben 2,2-2,3 milliárdra zsugorodott, és végül csak 1,7 milliárd forint maradt belőle. Ebből közel egymilliárdot fordítottak rendezvénytámogatásra, mintegy 450-500 milliót pedig a marketingre.
A magyar turizmus a 96 Magyarország rendezvénysorozat mellett az idén további 1,66 milliárd forintot fordíthat a nemzeti promócióra és termékfejlesztésre. Ebből alig egymilliárd forint jut marketingre. Erdei János szerint a keret igencsak szűkös, hiszen a 166 millió forintos promóciós, kiadványkészítési keretnél háromszor, a 175 millió forintos kiállítási keretnél kétszer több pénzre lenne igény, s a 360 millió forintos külképviselet-fejlesztési keretet is meg kellene duplázni az érdemi előrelépéshez. (Hazánknak mindössze öt európai idegenforgalmi külképviselete és három ügynöke van, miközben Ausztriának például 25 országban 29 kirendeltsége. A hátrányon keveset csökkent, hogy újabb öt külképviselet létesítését tervezik.)
Terrorveszély
A marketing-kommunikációs programban többszázezer példányos kiadványokkal, újsághirdetésekkel csábítják a külföldi látogatókat, vásárokon, a külképviseleteken, ügynökségeken keresztül népszerűsítik a millecentenáriumi rendezvényeket.
Az előrejelzések Erdei János szerint egyelőre igazolják a várakozásokat, mert az első két hónapban Ausztriában 8-15 százalékkal, Németországban pedig 20 százalékkal több helyet foglaltak le magyarországi útjukhoz a turisták, mint a korábbi években. Placido Domingo, José Carreras önmagában akkora vonzerő, hogy értük hajlandók ideutazni a rajongók.
Mindez ugyan jó jel, de még nem biztos győzelem. A szakember a jeruzsálemi példára emlékeztet: a város az idén lesz háromezer éves, a kapcsolódó programok népszerűsítését már öt évvel ezelőtt megkezdték, az első terroristarobbantás mégis minden idegenforgalmi várakozást elsöpört.
A millecentenárium évében a szakemberek mégsem számítanak sokkal több idelátogatóra, mint korábban; a rendezvények, a szolgáltatások bőségével elsősorban több bevételt akarnak elérni. A turisták “költekezési” szokásai alapján úgy tűnik, helyesen kalkulálnak. Kiadásaikból ugyanis átlagosan 10 százalék a szállás, 17 százalék a vendéglátás (étkezés), 4,5 százalék a közlekedés, 6,5 százalék az egyéb szolgáltatás – 62 százalék pedig a vásárlás. A szakemberek számára ez annyit jelent, hogy a helyesen kiválasztott programokkal az utazó örömére növelhetik a kiadásait. Ha ez sikerrel jár, 20-23 százalékos növekedéssel az idén először – a középtávú idegenforgalmi fejlesztési program első évében – a jegybank kimutatásai szerint is kétmilliárd dollár fölé emelkedhet az idegenforgalmi bevétel. Ez (ugyancsak a jegybanki kimutatás alapján) az évezredfordulóra elérheti a 3,4 milliárd dollárt. A tét nem kicsi: Csehország, Szlovákia és a tengerparttal is rendelkező Bulgária, Horvátország, Szlovénia komoly beruházásokba kezdtek, hogy nagyobb arányban részesedjenek a Kelet-Európára kíváncsiak idegenforgalmából. Ehhez képest riasztó, hogy miközben a nyugat-európai államok a turisztikai bevétel 0,5-3 százalékát forgatják vissza az iparágba, addig hazánk 0,2-0,3 százalékkal próbál versenyben maradni. Ilyen szerény ráfordítással azonban bajosan lehet a valós turistát “behúzni” országunkba, az átutazó külföldieket pedig vonzó programokkal maradásra bírni.
Úttalan utakon
– Pályamódosításra van szükség a hazai turizmusban – állítja Schagrin Tamás, a Hungexpo elnöke, az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) ex-vezetője, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy az eddiginél talán kisebb lélekszámú, ám igényesebb, fizetőképesebb turista keresse fel Magyarországot. A kormány tavaly októberben hagyta jóvá az idegenforgalmi intézkedési csomagot, amely részletesen felsorolta a tennivalókat. Az elkerülhetetlen pályamódosítás Schagrin szerint azt jelenti, hogy a hazai turizmus közel harmadát adó Balaton és a főváros mellett a korábbinál markánsabbá váljanak az ország más tájai is. Schagrin szerint ilyen kihasználatlan lehetőséget kínál például Eger és környéke, Aggtelek és az ország keleti részei is. Az idegenforgalom kincsei a gyógyvizek. Nyugat-Európában ez az egyik legkeresettebb céljuk a turistáknak. Divattá vált a testi kondíció javítása, fenntartása, az egészségmegőrzés. Jellemző erre, hogy Ausztriában a termálturizmusban részt vevők átlagéletkora 39,5 év, ami jóval alacsonyabb a hazai átlagnál. A korábbinál jobb propaganda mellett természetesen a szolgáltatások színvonalának javítására is szükség van. Fontos bevételi forrás a bevásárló-turizmus, amit többen inkább szükséges rossznak, mintsem pártolandó idegenforgalmi ágnak tartanak. Márpedig ez az árbevételhez képest 20-30 százalékkal kedvezőbb (ennyivel kevesebb többletterhet viselő) belföldi exportot jelent. Fejleszthető a konferencia-turizmus, de a kulturális- és sportrendezvényekben is sok a kiaknázatlan lehetőség. A Hungexpo elnöke változatlanul nagy fantáziát lát a falusi turizmusban is.
Az idén várhatóan az előző éveket meghaladóan nő az idegenforgalom összes mutatója – annak ellenére, hogy a millecentenáriumi felkészüléshez szükséges állami intézkedések megkéstek, és az OIH átszervezése is hátráltatta a munkát. Schagrin Tamás szükségesnek tartja, hogy növekedjen az anyagi támogatás is, hiszen befektetés nélkül nehéz tartósan növekvő profitot elérni. Az állam és az önkormányzatok támogatása elsősorban az infrastrukturális feltételek megteremtésében fontos. Utak, telefonok, kulturált és egészséges környezet nélkül a legnagyszerűbb rendezvényre is hiába várják a közönséget. Fontos cél az idegenforgalmi szezon lehetőség szerinti meghosszabbítása is. Az igényesebb vendégeknek például a Balaton mentén vitorláskikötőket, országszerte pedig megfelelő lovaspályákat kellene építeni.
A tartós siker azonban nemcsak anyagi, hanem szervezési kérdés is. Schagrin nem az általa egyébként fontosnak tartott idegenforgalmi hivatal megszűnése miatt “bánkódik”. Visszalépésnek és koncepcionálisan hibásnak érzi az idegenforgalmi tanács felszámolását. A turizmus ugyanis többszektorú érdekeltséget kifejező terület. Magában foglalja a közlekedést, a környezetvédelmet, a területfejlesztést, a közbiztonságot, a határvédelmet, a pénzügyi szabályozást és még sok minden mást. A turizmust irányító testület ezért minisztériumok közötti együttműködést is feltételez. Az Országos Idegenforgalmi Tanács helyébe lépő Országos Idegenforgalmi Bizottságon belül az együttműködés feltételeit és a szakma teljesebb körű képviseletét hiányolja. A hazai turizmusért, idegenforgalomért felelős szervezetek súlya éppen olyan időszakban csökken, amikor külföldön a turizmust sok országban jelentősen fejlesztik. Törökországban, Izraelben, Marokkóban, a választások után Franciaországban önálló turisztikai minisztérium, Spanyolországban és Portugáliában pedig kereskedelmi és turisztikai minisztérium működik.
Kártya a világra
A magyar utazók vágyai szerint új fejezetet nyithat a nyári utazásokban, hogy a devizatörvény elfogadásával a forint részlegesen konvertibilissé vált. Január elsejétől már külföldön, forintért is vásárolhatunk utazásokat. A devizatörvény szerint a természetes személyek minden folyó műveletnél szabadon vásárolhatnak konvertibilis devizát. Így a jövőben a magánszemélyek itthonról forintban egyenlíthetik ki külföldi gyógykezeltetésük számláit, s ugyancsak az egyszerűsített eljárással fizethetik ki akár az oxfordi egyetemi tanulmányok tandíját is.
A törvény értelmében egy utas legfeljebb 1250 SDR-t, azaz megközelítőleg kétszázezer forintot vihet magával engedély nélkül külföldi útjára. Ha valakinek több pénzre van szüksége, egyszerűbb, ha konvertibilis forintkártyát vált. A plasztiklapocska segítségével a személyes kiadásokra korlátlanul költhet az utazó, de segítségével megrendelheti külföldön működő utazási társaságok szolgáltatásait is.
A tehetősebbek élnek is a kínálkozó lehetőséggel. Az idegenforgalmi szakértők szerint Magyarországon kialakulóban van az a szűk társadalmi réteg, amely évente akár több millió forintot költ utazásra. Antal Katalin, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főtanácsosa szerint a külföldi utazási irodák által szervezett utak azért népszerűek, mert az adóhatóság nehezen ellenőrizheti, ki mennyit költött utazásra. A magyar piacon jelen lévő utazási társaságoknak mégsem jelentenek konkurenciát ezek a kedvelt, határon túli ,osztrák vagy német cégek, mivel az “átlagmagyar” pénztárcájához mérve igencsak drágák. Még a luxusutak szervezésére szakosodott cégek körében sem okozott riadalmat a forint részleges konvertibilitása.
Az utazási szakemberek azzal számolnak, hogy – különösen a forintalapú devizakártyák elterjedésével – egyre többet utaznak a magyarok, élesebbé válik a verseny, és csak a tőkeerősebb utazási társaságok maradnak talpon. A koncentrálódás jelei máris mutatkoznak. Néhány iroda már kölcsönösen forgalmazza egymás útjait. A touroperator elnevezésű rendszerben a nagyobb utazási társaságok kizárólag az utakat szervezik, a kicsik ügynökösködnek.
A magyar kiutazók körében azonban nem a devizakártyás turisták vannak többségben. Sőt sokan egyre kevesebbet tudnak kirándulásra, üdülésre fordítani. Például a Heves megyei utazási irodák sem a legjobb eredménnyel zárták az elmúlt évet, és a jelek szerint felfutásra idén sem számíthatnak. A hevesi kiutazók zöme a dél-európai területeket választja. A legnépszerűbb Horvátország – mondja Szucsik György, az egri Villa Tours irodavezetője. Az elmúlt évek statisztikája szerint általában az egyhetes, félpanziós, olcsóbb utak voltak a kapósak. A délszláv háború azonban tavaly érezhetően csökkentette a forgalmat, s félő, hogy az áremelkedés miatt a tenger melletti nyaralást sokan nem tudják megfizetni. Noha még teljesen nem készült el a téli idény mérlege, az már bizonyos, hogy a cseh és szlovák síelés mellett már az ausztriai Graz és környéke is “listás helyezést” ér el. A francia és a svájci síparadicsomok viszont a legtöbb magyar ügyfél számára még megfizethetetlenek.
A forint konvertibilitása Heves megyében nem változtatja meg alaposan az idegenforgalmi piacot – véli Vadócz Péter, az Egertourist igazgatója. Szerinte az úgynevezett “szakmai utak” – amelyek alatt egyesek a megspórolt devizát hasznosították Nyugaton – eddig sem voltak jellemezőek. Konferenciával összekötött, igazi szakmai utakat mind a mai napig szerveznek, ezek súlya azonban nem számottevő. Az Egertourist ügyfelei közül a dél-európai területeket, azon belül is Horvátországot, Spanyolországot és Olaszországot választják sokan.
Irány a szomszédság!
Lassan, de biztosan élénkül a szomszéd országokba irányuló turizmus. A franciaországi vagy ausztriai síelésnek ugyan továbbra is nagyobb a presztízse, mint egy lengyelországi túráé, ám aki egyszer belekóstolt Krakkó történelmi levegőjébe – nosztalgiából vagy azért, mert olcsóbbnak véli – visszatér.
A hajdúszoboszlói Sanko Tours rendszeresen szervez utakat Lengyelországba. Amint azt Soós Sándor tulajdonostól megtudtuk, a síturizmus mellett Krakkó is népszerű, hiszen itt nem egy magyar vonatkozású történelmi emlék várja a látogatókat, s ráadásul a vendégszeretet csorbítatlan. Amennyire Magyarországon kezd divatba jönni a néhány évre elfelejtett Lengyelország, annyira nő az érdeklődés a lengyelekben is a magyar utak iránt. Különösen a Balaton, no meg a gyógyturizmus vonzza őket, ám tapasztalják, hogy ennek költségei ugyanúgy megtriplázódtak, mint egy lengyelországi nyaralás kiadásai. Ennek ellenére már tavaly nyáron is szép számmal fordultak meg lengyel turisták Hajdúszoboszlón, s az idén is hasonló – ha nem nagyobb – érdeklődésre lehet számítani.
A Lengyelországba tartó magyar turista forintot és keményvalutát is vihet magával, átváltási gondjai nem lesznek – legalábbis, ha odakint próbálkozik. Ott ugyanis a magyar valuta könnyen és viszonylag jól átváltható.
Átalakuló kauciós rendszer
Csupán látszatelőny a forint konvertibilitása – állítja Molnár Gabriella, a Blaguss Volánbusz Utazási Iroda igazgatója, a Magyar Utazási Irodák Országos Szövetségének (MUISZ) alelnöke -, hiszen a hazai irodákon keresztül honfitársaink már eddig is korlátlanul vásárolhattak külföldi utakat. A konvertibilitás a gyakorlatban amúgy is csak részleges. Ha az utas csak kifelé veszi meg a buszjegyét valamelyik – részben külföldi tulajdonú iroda – buszjáratára, Bécsben már nem kapja meg visszafelé forintért. Két hónapja várja ez ügyben a Volánbusz az illetékes főhatóság állásfoglalását.
A legbennfentesebb idegenforgalmi szakemberek is csak becsülni tudják, hogy évente hány magyar turista hagyja el az országot. Amióta a kiutazást regisztráló statisztikai lap megszűnt, nincs megbízható számadat. A hazánkba érkezett mintegy 40 millió külföldivel szemben tavaly mintegy 12-13 millió magyar utazott ki. Ennél pontosabb statisztikai adatokat a szakemberek júniusban várnak az elmúlt évről. Ekkor mérik fel az Országos Idegenforgalmi Bizottság tagjai, hogyan reformálhatnák meg az adatszolgáltatás rendszerét, hogy az ágazat idejében jusson a tervezéshez szükséges számokhoz. Ebben szerepet szánnak a szálláshelyek alaposabb nyilvántartásának is.
Az úti cél megválasztásában továbbra is az ár és az ezért járó szolgáltatás színvonala a meghatározó. A szakemberek ezzel magyarázzák, hogy a megdrágult, de nem igényes egykori szocialista táborbeli üdülések iránt szerény az érdeklődés. Egy átlagos magyar család személyenként mintegy 40-45 ezer forintot hajlandó költeni a külföldi nyári üdülésre. A költségek ismeretében ennél sokkal olcsóbb, mégis színvonalas utat összeállítani nem könnyű.
A turisták biztonsága érdekében a szaktárca turizmus főosztálya azt tervezi, hogy átdolgozza, differenciáltabbá teszi az utazási irodák kauciós rendszerét. A charter-utakat szervező társaságok kauciója várhatóan legkevesebb nyolcmillió forintra növekszik, a kis közvetítőirodáknak viszont csak szerény kauciót kell letenniük. A rendelkezés várhatóan egy hónapon belül jelenik meg a Magyar Közlönyben.
Síszezonzáró egyenleg
Becslések szerint évente 70-80 ezer magyar indul családjával, barátaival útnak, hogy a decembertől április végéig tartó síszezonban hódoljon szenvedélyének. A többség a környező országokat keresi fel.
Az idegenforgalmi cégek zöme inkább a melegebb időszakra kínál utakat. A korábbi nagyok – például az Expressz, az Ibusz, a Cooptourist – megtartották ugyan a téli programokat is a kínálatukban, de erőiket nem ezekre összpontosítják. Igaz, nincs túlságosan nagy konkurenciájuk. A néhány “téliesített” társaság közül a Tensí Tours az egyik ismert. A szervezett síturizmus nagyobbik felét ez a cég jegyzi. Az 1993-ban néhány magánszemély alapította társaság fővárosi síirodájában szezonban csaknem 18 ezren fordulnak meg, és egyre több a visszajáró ügyfél. Bánfi Gábor irodavezető bízik abban, hogy az idei mérleg is a forgalom töretlen növekedését mutatja.
Reméli, ugyanis az idei szezonban érezhetően laposabb lett az emberek pénztárcája. A tehetőseknek csak a szolgáltatás, a szállás, a sípályák minősége számít, a költség másodlagos; a módos középréteg azonban már tüzetesebben vizsgálja az árakat. Egyre többen megelégszenek a szerényebb komfortfokozatú szállásokkal, maguk viszik (vagy veszik) az ételt, de a sípályák minősége még fontos nekik. A középréteg növekvő alsó része már ebben is kénytelen kompromisszumot kötni, és jó néhányan lemondtak a külföldi csúszkálásról.
Változik az útirány is. A közeli Szlovákiába inkább a kezdők, a kisebb pénzűek és az iskolás csoportok mennek. A cseh és szlovák síterepek ismerője a Satur szlovák utazási iroda. A cég vezető munkatársa, Irena Molnárová szerint február végéig mintegy háromezren fizettek be náluk téli utakat, de a március 15-17. közötti hosszú hétvégére az utolsó napokban is több százan jelentkeztek. A magyar turisták korábban az Alacsony- és a Magas Tátrát keresték fel, főként a Chopok északi, illetve déli részét, Tátralomnicot és a Csorba tó környékét. Az elmúlt két évben azonban – a privatizációnak köszönhetően – más síterepeken, így Velka Racán, a Nagy-Fátrában, Javornikyban és Krompachyban nő a magyar síelők tábora. Itt jobbak lettek a szállások, nagyobb a választék, és az árak sem nőttek túlságosan.
Egyre divatosabbá válik a viszonylag nem drága, bár távolabbi (és így az útiköltség miatt azért borsosabb áru) olasz és francia hegyi terep. A Tensí irodavezetője szerint különösen Franciaországban vannak remek és igen hosszú pályák. A szállás és az ellátás nem, a síbérlet viszont annál drágább Ausztriában.
