A pénztárak elterjedése végső soron az adókedvezményeknek köszönhető: a munkáltatók számára a bérkifizetésnél 50 százalékkal olcsóbb a dolgozók nyugdíjpénztári támogatása, a munkavállalók pedig többnyire akkor éltek a felkínált lehetőséggel – és az szja-kedvezménnyel -, ha ez a támogatás érzékelhető nagyságú volt, és nem követelt (túl nagy) lemondást, illetve saját befizetést. A felügyelet adatai alátámasztják ezt a megállapítást: a befizetett összes tagdíj több mint fele a munkáltatóktól származik. A munkáltató által nem támogatott pénztártagok a tehetősebb rétegek képviselői, akiket elsősorban az ilyen típusú megtakarítások egyedülállóan magas adókedvezményei ösztönöznek.
Legalább annyira maga a pénztártörvény, mint a pénztár-felügyeleti gyakorlat és jogértelmezés következménye, hogy a magyarországi pénztári mozgalmat az “önerős”, alulról jövő civil önszerveződés jellemzi.
Ahhoz, hogy valaki nyugdíjpénztára(ka)t alapítson, üzemeltessen, a pénztár esetleg többszázmilliós vagyonát befektesse, őrizze és tegye mindezt elméletileg több évtizeden át, semmiféle, a törvény által előírt különleges jogosítvány nem szükséges. A pénztárfelügyelet az alulról jövő kezdeményezéseket ügyfélszolgálati tevékenységének kiterjesztése révén aktívan felkarolta. Mindennek következtében ma viszonylag kevés pénztár minősíthető biztonságosnak a működtetés szakszerűsége és a működtetők korrektsége és kitartása szempontjából. Ezek a megállapítások éppúgy vonatkoznak a munkahelyi, mint a területi vagy más elven szerveződő nyugdíjpénztárakra. A pénztár igénybe veheti erre szakosodott szervezetek segítségét az alapítás, a gazdálkodás nyilvántartása, a befektetések, az értékpapírok őrzése vagy a jogi, biztosításmatematikai tanácsadás terén. A velük kötött szerződéseket be kell nyújtani a felügyelethez.
Ilyen külső tanácsadó cégek alkalmazása azonban egyáltalán nem általános. A felügyelet adatai szerint a tevékenységi engedéllyel rendelkező körülbelül 180 nyugdíjpénztárból mindössze 33-nak van vagyonkezelője, a letétkezelők számáról nincsenek publikált adatok. 18 vagyonkezelő kezeli a fenti 33 pénztár vagyonát, ebből 11 egyetlen pénztárét. Ezek közül mindössze 11 tartozik valamilyen pénzügyi hatóság felügyelete alá. 9 az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelet és 2 az Állami Bankfelügyelet ellenőrzése alá, a többi úgynevezett egyéb befektetésekkel foglalkozó cég, amelyet senki sem felügyel. A felügyeletnek pedig egyelőre nincsenek ellenőrzési jogosítványai a befektetőkkel kapcsolatban.
