A honvéd- és csendőrtiszti állomány általában 53-57, míg a csendőrlegénység körülbelül 50 éves korig szolgált kötelezően. A maximálisan szolgálatban eltölthető idő 36 év volt a hivatásos tisztek esetében. A nyugellátásuk megszűnt, ha az illetőt „visszafoglalkoztatták”, nem lehetett egy életre íróasztal mellé ülni, és nem a „főnök döntött” az illetményekről sem. A két világháború között a haza szolgálata mégis kiszámítható életpályát biztosított,