Ambrus Attila a mindennapjairól mesélt a Borsnak. Azt mondja, szabadideje gyakorlatilag nincs: minden hétvégén van programja, kerámiás munkája is sok időt vesz igénybe.
Van a szélsőséges változat, amikor hajnali fél háromkor indulok és este 8-9 órára érek haza, ilyenkor 18-20-at dolgozom, de a könnyebb napokon is megvan a 12 óra. Utána még jön a család, már amennyire marad rájuk energiám.
Mint mondja, sok a felgyülemlett stressz benne, és ezt néha alkohollal próbálja elhessegetni.
Nálam az a probléma, hogy piacozok és nagyon sokfelé járok, ahol időnként piával kínálnak. Nem mondom, hogy a piacon nem iszok, mert ezt nem lehet másképp bírni. Annyi szerencsém van, hogy amikor ilyen helyre megyek, akkor sofőrrel teszem. Ahhoz, hogy az ember megoldja a dolgokat, néha kell az önjutalmazás. Amikor valamit elvégeztél és minden rendben van, szép és kerek, akkor belefér egy-két feles. Igyekszem visszafogni, nem viszem túlzásba. Muszáj mértéket tartani, már csak a két gyerek miatt is kellene, hogy még néhány évet éljek. Szeretném felnevelni őket. Annyi meló van, hogy a pia úgymond egy szelep, ahogy a sport is.
