A magány bármilyen életkorban megviseli az embert
Nem mindig az az ember magányos, aki egyedül van. Szükségünk van valamennyi magunkra fordított időre, saját térre, de túl sok egyedül töltött nap vagy hét már romboló lehet. Ritkábban gondolunk rá, de létezik az úgynevezett társas magány is, amikor valaki a párjával, családjával, barátaival van együtt, mégis egyedül érzi magát, mert nem megfelelő, nem elég támogató számára ez a közeg.
A magányos ember általában szomorú, akár depresszióssá is válhat, és sokszor szégyelli, hibáztatja is magát azért, amiért ilyen helyzetbe került. A negatív érzelmek mellett testi tüneteket is okozhat, akár különböző betegségek kialakulásához is hozzájárulhat, ha valakinek hosszú ideig nélkülöznie kell más emberek társaságát. A másokkal való beszélgetés, az ölelés, az együttlét alapvető emberi szükséglet, és ha hiányt szenvedünk benne, az károsan hat többek között az immunrendszerünk működésére, megnehezíti a pihentető alvást.
A magányról elsőre valószínűleg egy egyedül élő, idős ember jut eszünkbe, akinek már nincsenek rokonai vagy ha vannak is, nem látogatják. Pedig a magányosság minden generációt érinthet, gyerekeket és fiatalokat is. Azok a kisgyerekek vagy kamaszok például, akik félénkebbek, introvertáltabbak, mint társaik, könnyen válnak kortársaik között kiközösítés, akár rendszeres bántás áldozataivá.
Hogyan küzdjünk a magány ellen?
Aki régóta magányos, az gyakran már nem hisz abban, hogy ezen az állapoton lehet változtatni. Ilyenkor jól jöhet egy szakember, akinek a segítségével az érintett megértheti, mi a probléma, és el tud indulni a barátkozás, ismerkedés útján.
Új embereket megismerni, kapcsolatokat kötni bármilyen életkorban lehet. Először érdemes átgondolni, milyen régi barátságokat tudunk feleleveníteni. Szerencsére ma már az online kommunikációs eszközök is segíthetnek ebben: a közösségi oldalakon megkereshetjük a gyerekkori osztálytársakat, cseten írhatunk azoknak, akikkel valami miatt megszakadt a kommunikáció. Sokszor derül ki, hogy a másik ember is egyedül érzi magát, de ő sem mert közeledni. Csatlakozhatunk olyan netes csoportokhoz, amiket valamilyen közös érdeklődési kör tart össze és adott esetben személyesen is találkozhatunk a tagokkal.
A magányos gyerekek is tehetnek azért, hogy ne legyenek egyedül és ehhez gyakran az online videójátékok adnak teret. Az elszigeteltebb, élőben nehezen barátkozó kamaszoknak ez segíthet abban, hogy nyissanak a kortársaik felé és közösséget építsenek. A netes társkereséssel pedig azok az emberek is esélyt kapnak, akik enélkül valószínűleg sokkal nehezebben találnának párt, mert túl félénkek vagy a közvetlen környezetükben nem jártak sikerrel.
Bármilyen eszközt, platformot is használunk a barátkozásra és az ismerkedésre, az önismeretnek és a hozzáállásunkon való változtatásnak van a legnagyobb szerepe. Sokan a múlthoz ragaszkodnak, és nem tudnak túllépni azon, hogy rokonaik vagy barátaik nem keresik őket. Nekik el kell fogadniuk, meg kell gyászolniuk, hogy nem minden kapcsolat tart örökké; csak így tudnak továbblépni. A legfontosabb pedig a nyitottság, a mások felé fordulás és az empátia, mert csak ezek segítségével építhetünk ki jól működő kapcsolatokat.
