„A serdülő kor után levő, 50 évesnél fiatalabb férfiak leggyakrabban előforduló urológiai betegsége a prosztatagyulladás” – ez a mondat a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika oldalán olvasható. A prosztatagyulladást, más néven prosztatitiszt egyes források szerint már a 18. században diagnosztizált betegségként kezelték. Hiába került különálló klinikai besorolás alá már korábban, kórtanát mégis csak 1838-ban írták le először. Pár évvel később, 1860-ban Dr. J. S. Hughes megjelentette az első könyvet a dülmirigyről A prosztata mirigy betegségei címmel. Ebben a témában feltehetően ez az első szakmai kiadvány, és ebben már pontos útmutatásokat olvashatunk az akut megbetegedés kezelésének módjáról.
A ma ismert prosztatagyulladás kezelésének története
Kicsit bizarrnak tűnhet a módszertan a 2021-es évből visszatekintve, a szakember ugyanis ebben a könyvében azt javasolja, hogy a vér kiengedésével, jégkockák végbélbe történő felhelyezésével, illetve ópiát tartalmú kúpokkal és forró vizes beöntéssel lehetséges kezelni az akut prosztatabetegségeket. Mielőtt még a vér „lecsapolásával” kapcsolatban bárki horrorfilmbe illő jeleneteket vizionálna, tisztázzuk: ezt annak idején természetesen piócákkal oldották meg. A piócákat a herék és a végbél közé helyezték a gáttájékra, de arról is szó van a könyvben, hogy a pénisz tövére is tettek piócát, a szeméremszőrzet alá.
A könyv szerzője az akut megbetegségek listáját is leírta 1838-ban, amelyeket ezekkel a módszerekkel javasolt kezelni. A listából kiderül, hogy nem volt jó móka már akkor sem, ha valamiért begyulladt a prosztata. De nemcsak a prosztata megbetegedéseit kezelték így:
A furcsa kezelési módokra további könyvek is utalnak, 1876-ban Sir Henry Thompson arról írt a Klinikai tanulmányok a húgyúti szervek megbetegedéseiről című könyvében, hogy hólyagocskák létrehozásával érdemes kezelni az akut prosztatagyulladást. Véleménye szerint 4-5 naponta szükséges cserélni (azaz újakat kreálni) a szándékosan létrehozott hólyagokat, 4-6 héten keresztül, a hólyagokat pedig a gáton szükséges előidézni. Arról is szó esik, hogy a gát mustárral való kenegetése segítség lehet a betegnek.
A későbbi években akadt ennél furcsább gyógymód is, amely szerencsére megmaradt pusztán kísérleti szinten. 1895-ben az akkori szakmai folyóiratokban megjelent E. Hurry Fenwick sebész sajátos módszere, amely tulajdonképpen kasztrálás volt: a herék eltávolításával kezelte volna a prosztatagyulladást. Még jó, hogy összesen két esetben alkalmazta csak, ráadásul akkor is feleslegesen: a prosztata ugyan zsugorodott ettől valamennyit, de a tünetek mindkét esetben továbbra is megmaradtak.
A rengeteg kísérletezésnek viszont mégis csak lett használható eredménye, méghozzá egy ma is alkalmazott kezelési mód: az 1890-es években a prosztatagyulladást a prosztata masszírozásával kezdték el gyógyítani, sikerrel. Azóta is ez az egyik legfontosabb vizsgálat, amit az urológusok elvégeznek.
Akut, krónikus, gyulladásos, tünetmentes: a diagnózis dönti el a kezelést
A kezelési mód a huszadik században kibővült, annak tudatában, hogy az orvosok elkezdtek különbséget tenni az akut és a krónikus prosztatagyulladás között. Felismerték, hogy a megbetegedés lehet bakteriális és nem bakteriális eredetű, majd rájöttek, hogy a prosztatában lévő folyadék vizsgálatára is van mód.
Eltartott egy ideig, mire odáig jutottunk, hogy a bakteriális fertőzéseket gyógyszerrel kezelhessük: a penicillint csak 1945-ben fedezte fel Alexander Flemming. Az antibiotikum körül erős szakmai vita alakult ki akkoriban, és voltak, akik szerint a penicillin alkalmazása aligha jobb, mint a placebo. Ám ahogy fejlődött az orvostudomány, úgy jutottak el arra az álláspontra, hogy külön kezdték osztályozni a prosztatagyulladást, függően a megbetegedések okától és típusától. Ezt az utóbbi években némileg módosított osztályozást ma is használják az urológusok. A pontos diagnózis felállítása a prosztatagyulladás célzott kezeléséhez elengedhetetlen.
Ez az osztályozás a következő:
- Akut (heveny) prosztatagyulladás.
- Krónikus bakteriális prosztatagyulladás.
- Krónikus kismedencei fájdalommal járó prosztatagyulladás (ennek két további ága van, a gyulladásos és a nem gyulladásos).
- Tünetmentes, véletlenül észlelt prosztatagyulladás.
Ne féljünk a prosztatavizsgálattól, mert ezáltal akár komolyabb betegségekre is időben fény derülhet!
Ezzel el is érkeztünk a prosztatagyulladás kezeléstörténetével a 21. századba, amikor is a prosztatagyulladást többféle módon, így prosztatamasszázzsal, illetve fájdalomcsillapítókkal egyaránt kezelik. Annyi változás azonban mindenképpen történt az 1940-es évek óta, hogy az orvosok immár sokkal pontosabb diagnózist képesek megállapítani, mint bármikor az elmúlt kétszáz év során.
Ehhez ma már rendelkezésre áll az ondó és a vizelet teljes körű laborvizsgálata, illetve az orvosi eszközök is jóval modernebbek és fejlettebbek annál, mint amilyenek a piócás kezelések időszakában lehettek.
Ma már tudjuk, hogy a prosztatagyulladás tünetei összetettek és gyakoriak. Jellegzetes panasz a péniszben érzett fájdalom, a gáttájéki, herékbe és végbélbe sugárzó fájdalom, pisilés után a húgycső égő érzése, a gyakori vizelési inger, a csökkent erejű vizelés, a csökkent nemi vágy, a véres ondó, magömléskor és a fájdalom érzése ejakuláció után; merevedési gondok, korai magömlés. Ha a prosztatagyulladás sokáig kezeletlen marad, akár szorongás, depresszió és egyéb pszichés tünetek is megjelenhetnek.
A pontos diagnózis minden esetben fontos a megfelelő kezelés érdekében. Ebben segítséget jelent az orvosoknak a prosztata fizikai vizsgálata a végbélnyíláson keresztül. A prosztatavizsgálat során nyert váladék laborvizsgálatából kiderülhet, hogy milyen súlyos a gyulladás, és mi okozhatja azt. A baktériumtenyésztés is a laborvizsgálat része, és vannak urológusok, akik külön az ondót is megvizsgálják. A prosztata- és a laborvizsgálat mellett ultrahangos vizsgálat is javasolt lehet: hasi és rektális (azaz végbélen keresztül elvégzett) egyaránt.
Amennyiben a vizsgálat során kiderül, hogy baktérium okozza a tüneteket, akkor speciális gyógyszereket, akár 4-6 héten át tartó antibiotikumos terápiát is előírhat az orvos. Az orvosi kezelés mellett azonban érdemes lehet bizonyos ellenőrzött gyógyhatású készítményeket is használni, továbbá minden esetben fontos a megfelelő folyadékfogyasztás (napi 2-3 liter víz). A prosztata komolyabb betegségei megelőzhetők a rendszeres szűrővizsgálatokkal, és bármilyen kellemetlen is a prosztata fizikai vizsgálata a végbélen át, ennek az egyszerű és valójában fájdalommentes vizsgálatnak köszönhetően akár egy lehetséges prosztatarák is időben észlelhető lehet.
Patikában kapható gyógyászati segédeszköz
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
