Élet-Stílus

Yvonne Dederick kijárta az élet iskoláját, és írt egy pusztító könyvet az uralkodó osztály gyerekeinek

A TV2 volt tulajdonosa celebizálta magát, majd az ezt követő két út közül nem a zenei album készítését választotta, hanem a könyvírást. A motiválónak szánt bullshithalomból megtudjuk, hogy tizenkét évesen már DD kosaras melltartót hordott, és hogy a boldog élethez nem kell sok pénz, csak egy amerikai elit egyetemen szerzett diploma.

Ha egy könyv leírásában ott van, hogy „elkalauzol” minket valahova, majd szerepelnek mellette a „hiánypótló” és a „rendhagyó” kifejezések is meg a „szárnyak nélkül szárnyalás”, esetleg a „kíméletlen őszinteség”, ami után nagy kezdőbetűvel írják le azt, hogy „Élet”, azt csak az tudja tetézni, ha már a 13. oldalon leírja a szerző, hogy „kijárta az élet iskoláját”, mert ennél a pontnál azt érezhetjük, már nem lehet durvább, pedig de, mert a 14. oldalon rögtön ott van a „tabuk nélkül” kifejezés is.

A Pályakezdő milliárdosok című könyv olyan, mintha a közhelyszótárból ollózta volna össze az egyszeri Facebook-kommentelő, csak azért, hogy aztán ez a rengeteg, kisiskolás nyelvezettel megírt, sokszor teljesen nyilvánvaló, néha pedig teljesen felesleges gondolat végül megjelenjen egy királykék színű, dombornyomott, arany betűkkel díszített papírhalomban.

Fotó: Lakos Gábor

Az egyszeri Facebook-kommentelőnek ebben az esetben Yvonne Dederick, a TV2 volt társtulajdonosa és vezérigazgatója tűnik, aki legutóbb a Viasaton szerepelt a Feleségek Luxuskivitelben című álrealityben. Könyvében arról is ír, hogy sokáig amiatt nem akarta elvállalni a valóságshow-ban való szereplést, mert

attól tartott, majd azt gondolják, az ő esetében azt jelenti az üzletasszonyság, hogy a férje nyitott neki egy butikot.

És ha butikot nem is kapott, a Tv2-t megkapta. Dederick férje David Dederick, aki korábban a Weil Gotshal jogi tanácsadó cég budapesti kirendeltségének egyik vezetője volt. Ezt csak amiatt az egészen jelentéktelen információ miatt említem, mert 2013 decemberében, mielőtt még a Pro7Sat1 eladta volna a TV2-t Yvonne Dedericknek és Simon Zsoltnak, utóbbi kettő létrehozott pár kisebb, új céget, amit egyfajta vagyonkezelőként foglalt magába egy általuk 50-50%-ban tulajdonolt kft. Ezeket a kisebb, újonnan létrehozott cégeket pedig egészen véletlenül a Szabadság téri Bank Center címén jegyezték be, ugyanott, ahol a David Dederick által képviselt Weil Gotshal budapesti kirendeltsége is működött.

Videók a témában:

Yvonne Dedrericknek ebben a sztoriban az akkori sajtóhírek szerint valójában csak a közvetítő szerep jutott, az üzletben nagyobb szerepe lehetett David Dedericknek, akinek hatalmas tapasztalata van nagy cégek adás-vételében és beolvasztásában, és akkor itt már említsük meg azt is, hogy David Dederick korábban dolgozott Andy Vajnának is, aki pedig Dederickék után lett a TV2 tulajdonosa.

Farmer nélkül az amerikai elit egyetemeken

Na de térjünk is vissza a lényegre, hogy Yvonne Dederick szerint miért kell hallgatnunk Yvonne Dederickre, Az Üzletasszonyra, aki saját erőből tart ott, ahol, hogy miért kell elolvasnunk a könyvét, amit a fiataloknak írt, és hogy miért lesz az ő segítségével „eredményes a jövőtervezésük”.

Gyorsan lelövöm a poént: ezeket nem tudjuk meg, annak ellenére sem, hogy Yvonne Dederick alapvetően nem ír rossz dolgokat a könyvében. A probléma inkább az – a nyilvánvaló dolgok felesleges közlésén túl –, hogy az a közönség, amelynek ezt szánja, gyakorlatilag nem létezik. Mert nagyon gyorsan kiderül, hogy Dederick célközönségét az uralkodóosztály Z-generációs gyerekei alkotják, nekik viszont nincs szükségük egy saját magát tapasztalt üzletasszonyként leíró valaki bekezdéshalmokban összefoglalt tanácsaira. Akiknek pedig szüksége lenne valami hasonlóra, azok életszerűtlen tanácsokat kapnak, kezdve azzal, hogy egy állásinterjúra nem szabad farmerban menni, egészen odáig, hogy akkor nyersz majd felvételt Az Áhított Cégekhez, ha amerikai elitegyetemeken végzel. És ebben most semmilyen túlzás nem volt. Mármint az előző mondat vége nyilván túlzás, az azonban nem, hogy Dederick könyvében tényleg szerepel az, hogy szerinte az amerikai elitegyetemek szinte elengedhetetlen ugródeszkák A Cégekhez.

Fotó: Lakos Gábor

Tény, hogy Dederick idősebb fia egy ilyen egyetemen végzett, de az is tény, hogy a gyerekei az Amerikai Iskolába (American International School of Budapest) jártak és járnak évente közel 6 millió forintos tandíjért cserébe, és ezzel együtt egy olyan burokban élnek,

ami nemcsak Magyarországon kivételes, de az egész bolygón is.

Már csak emiatt is izgalmas az a része a könyvnek, amiben arról ír, hogy nem lesz mindenkiből milliárdos vagy magas pozíciójú, befolyásos valaki, miközben a könyv célközönsége az abban leírtak szerint egyértelműen az a réteg, akik milliárdos és magas pozíciójú valakik terveznek lenni, hisz ilyen közegből érkeznek.

Ezzel párhuzamosan viszont élteti az olyan szakmákat, mint a villanyszerelés, amivel kapcsolatban úgy fogalmaz, IMÁDJA azokat az embereket, akik nyitottak új ismeretekre, és hisz benne, hogy egy jó agyú ember, aki médiaszakra járt, az kitanulhatja a villanyszerelést is. Itt említett pusztító szóviccet is azzal, hogy reméli, ezekkel a gondolatokkal „nem csapja ki a biztosítékot”.

Műbőr cipő ≠ siker

De nemcsak a szakmát kitanuló embereket IMÁDJA Dederick, hanem azt is, „amikor túlsúlyos embereket lát futni”. Ezt is sikerült úgy megfogalmaznia, hogy szinte halljuk, ahogy közben azt mondja, aawww, mintha a túlsúlyos emberek fura, cuki kis lények lennének, akik milyen aranyosak, hogy próbálkoznak. Szerencsére Dederick életmód témában is nagyon otthon van, a diétázással kapcsolatban például megosztja A Titkot: ha az egyik nap nagyon bezabáltál és túl sokat ettél, akkor másnap ne egyél sokat.

Könyvében az is többször szóba kerül, hogy szerinte a pénz nem tesz feltétlenül boldogabbá, amit arra alapoz, hogy már bejárta a világot, és annak minden részén látta a felső tízezret, akik szerinte boldogtalanok, amiért másoknak akarnak megfelelni, pedig nem is kell annyi márkás ruha. Pár oldallal korábban ennek ellenére Dederick egy olyan sztorit idézett fel, amikor még nem volt sok pénze, és emiatt turkálóban vett magának kosztümöt és műbőr cipőt, szerinte pedig ez volt az oka annak, hogy végül nem vették fel a munkára.

Dederick egyébként a motiválónak szánt, de teljesen céltalan egymásra pakolt bekezdéshalmok közt teljesen váratlanul elszórt pár magánéleti történetet is, így derül ki az a könyvből, hogy tizennégy évesen kiköltözött egy rokonhoz az Egyesült Államokba, ott pedig egy évvel később, tizenöt évesen ment hozzá első férjéhez, aki lelki terrorban tartotta, viszont ahhoz, hogy mindezt elmondja, talán elég lett volna megkeresni az egyik bulvár témájú hetilapot egy háromoldalas interjú erejéig.

De nem szeretném senki kedvét elvenni az olvasástól, ezért legyen még itt tizenkét szó szerinti idézet a könyvből:

  1. Miért érdemes rám hallgatni? Kezdjük a legfontosabbal: üzletasszony vagyok.
  2. Mindenki dúsgazdag szeretne lenni. De könyörgöm, valaki kérdezze már meg ezeket a jó embereket, hogy mégis mit csinálnának a milliókkal? Mit vennének belőlük? Egyáltalán: mit gondolnak a milliomosokról? Miért gondolják, hogy a milliókkal boldogok lennének? Milyen árat képesek fizetni azért, hogy azok legyenek?
  3. Az újságírás is egyre nehezebb szakma lett. A hagyományos, nyomtatott sajtó piaca csökkent, és egyre inkább a 24 órás online hírportálok váltak fontossá. Korábban zseniális írói tehetséggel rendelkező emberek néha hetekig vagy hónapokig foglalkoztak egy fontos történettel, amit érdekesen megírtak. Ma elég, ha valaki különösebb írásképesség nélkül küld egy videót, ha mondjuk egy merénylet történik valahol.
  4. Aztán hirtelen elszaladtak az évek és megérkezett a bűvös ötven. Tudom, most sokan a fejükhöz kapnak, akik közelebbről ismernek, ők sem hiszik el, hogy nemcsak betöltöttem, de már túl is vagyok az ötvenen, hiszen fiatalos egyéniség vagyok.
  5. Barátkozni lefelé szívből kell, de céltudatosan, a karrier szempontjából igenis merni kell felfelé is barátkozni.
  6. Sok ember fogja elveszíteni az állását, pláne az olyan tevékenységekben, amik robotokkal is helyettesíthetők.
  7. Ez a srác belém szeretett, pedig akkor én még csak tizenkét esztendős voltam. Igaz, gyerekként is úgy néztem ki, mint egy húszéves nő.
  8. Nagyon jó általános iskolába jártam zenetagozatra a belvárosban. Aránylag elit társaság került be oda, de akadtak kivételek. Emlékszem egy kislányra, akinek mindig olyan savanyú szaga volt.
  9. Talán a sok nélkülözés miatt élvezem a mai napig a hosszú fürdőket, hálásan ülök a kádban, és használom a jó illatú szappant.
  10. Jómagam már tizenkét évesen is tizennyolcnak néztem ki, DD melltartót kellett. viselnem, és állandóan felnőtt férfiak udvaroltak nekem.
  11. A válásom után furcsa volt megélni a randizás játékát, mert világéletemben férfiakkal dolgoztam, remekül tudok velük tárgyalni, sőt haverként is tökéletes vagyok. Ha elmegyünk bulizni, én mutatom meg nekik, ki az igazán jó csaj a szórakozóhelyen.
  12. Csak egy ötlet az extra pénzhez fiataloknak: tessék kutyát sétáltatni másoknak!

Kiemelt kép: Lakos Gábor

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.