Egy nyálkahártyával fedett, párnaszerű érköteg rendkívül fontos szerepet tölt be testünk egyik legeldugottabb, és talán azt is mondhatjuk, leginkább rejtegetett pontján, a végbél nyílásánál. Pontosabban fölötte helyezkedik el körülbelül két centivel, szerepe pedig a szivárgás megakadályozása, a végbélműködés és a székelés szabályozása.
Csakhogy ez a hétköznapokban rendkívül hasznos kis „párna” számtalan okból kitágulhat, begyulladhat, a kötőszövetek meglazulhatnak. Ilyenkor jelentkezik viszketéssel, fájdalommal, vérzéssel az aranyérbetegség. Meglehetősen gyakori, de kezdeti stádiumában még viszonylag könnyen kezelhető akár házi módszerekkel, illetve vény nélkül kapható készítményekkel. Ám ha az ember nem foglalkozik vele, az aranyérprobléma egyre súlyosabbá válhat.
Higiénia
Az aranyérbetegség kialakulásáért a genetikai tényezők mellett főleg az életmód okolható: az egészségtelen étrend, a mozgáshiány és a sok ülés mellett például a nem megfelelő higiénia is lehet hajlamosító tényező. Pedig bizonyos higiénés szabályok betartásával nemcsak a megelőzésért tehetünk sokat, de ezeknek fontos szerepe lehet a meglévő aranyérprobléma kezelésben is. Az „aranyérhigénia” nyilván nem annyira egyszerű, mint egy kézmosás vagy fülpucolás, de attól még kivitelezhető!
Az aranyér gyakran vérzik, sérül, elhelyezkedése okán viszont naponta legalább egyszer érintkezik az emberi test legbűzösebb, és mondhatni legkevésbé higiénikus termékével, a széklettel. Ahelyett, hogy tanácstalanul vonogatnánk vállunkat a probléma láttán, lássunk pár gyakorlati tanácsot! Egyik végrehajtása sem ördögtől való, és nagyban segíthetik a gyógyulást.
Törlés, papír, kendő és mosás
A vécézés higiéniája akkor kezdődik, amikor az ember túl van a munka dandárján, és letépi a WC-papírt, hogy megkezdje vele a törlést. Minél durvább a papír, annál rosszabb, hiszen dörzsöli az amúgy is érzékeny területet, márpedig ha valaki aranyérbetegséggel küzd, az érzés egyenesen elviselhetetlen lehet.
Használjunk tehát minél puhább egészségügyi papírt, aminél talán még jobb a nedves törlőkendő, hát még amelyik valamilyen nyugtató hatású anyaggal, például kamillakivonattal van átitatva. Fontos azonban, hogy kifejezetten erre a célra gyártott terméket válasszunk, amit le is lehet húzni a WC-n, nehogy a „megsemmisítése” dugulást okozzon a fürdőszobában.
Lényegesek a finom, óvatos mozdulatok: ne akarjunk hamar túllenni az ürülékkel való közvetlen kontaktuson, mert kapkodással, durvasággal nem kívánt sérüléseket okozhatunk saját magunknak.
Ideális lenne, ha a törléssel nem érne véget a tisztálkodás, hanem minden székelés után tiszta vízzel és adalékanyagoktól mentes szappannal jó alaposan megmosnánk az érintett területet. Érdemes azonban tudni, hogy a szappanok száríthatják a bőrt, így ha az aranyér már tüneteket okoz, jobb maradni a tiszta vizes lemosásnál.
Fürdés és alsónemű
Amiért fentebb is óvatosságra és puhaságra intettünk vécézés után, ugyanazért fürdés után se essünk neki törülközővel a végbél tájékának. A területet finoman, kíméletesen, de tökéletesen meg kell szárítani, hiszen a nedves, meleg környezet kifejezetten kedvez a bajt csak fokozó gombák megtelepedésének és szaporodásának.
Az alsóneműt illetően alapvető elvárás a tisztaság, ám arra is ügyelni kell, hogy jól szellőzzön, megfelelő legyen a nedvszívó képessége, és ne szorítson. Utóbbi a nadrágra és a harisnyára is igaz, mert ha nagyon feszes, gátolja a véráramlást.
Nem tartozik a szó legszorosabb értelmében a higiéniához, de a jótanácsok végén megemlítenénk, hogy egy meleg vizes ülőfürdő igencsak jótékonyan hat az aranyeres panaszokra. Külső aranyér esetén viszont hideg borogatással, jegeléssel is érdemes megpróbálkozni.
Kiemelt kép: MAY / BSIP/AFP