Élet-Stílus
Jhon Jairo Velasquez (L), aka Popeye, Pablo Escobar's top hitman, is pictured at court after being captured in Medellin, on May 25, 2018. / AFP PHOTO / JOAQUIN SARMIENTO

Százakat ölt meg, mégis ünnepelt hírességgé vált Kolumbiában Pablo Escobar egykori bérgyilkosa

Orosz R. Zoltán
Orosz R. Zoltán

újságíró. 2018. 08. 11. 14:00

Egy idősödő sorozatszínészhez méltó lazasággal, mosolyogva fog kezet a körülötte egyre nagyobbra duzzadó embergyűrű minden egyes tagjával egy ősz hajú, sportosan sármos férfi. Mint egy választásokra készülő politikus, mindenkivel vált egy-két kedves szót. Magától értetődő természetességgel áll bele a közös szelfizésbe, de kínosan ügyel rá, hogy minden fotón jól látsszon a mindkét alkarjára vastag betűkkel felvarrt szöveg:

El General de la Mafia

Jhon Jairo Velásquez, alias Popeye a hírhedt kolumbiai kokainkirály, Pablo Escobar Gaviria első számú híve és bérgyilkosa volt. A Medellín Kartell bukásakor, 1992-ben önként adta fel magát a hatóságoknak. Huszonhárom évvel későbbi szabadulása után elmondta, csakis azért, hogy előkészítse a terepet a főnökének, ha esetleg őt is elfognák.

Popeye háromszáz ember meggyilkolását vállalta magára. Közvetett áldozatai száma ezrekre tehető. Amikor elítélték, harminc év börtönt kapott, mert ennyi volt akkoriban a legsúlyosabb kiszabható büntetés Kolumbiában. Bár a börtönben részt vett egy fegyveres lázadásban, huszonkét év és három hónap letöltése után, 2014 augusztusában feltételesen szabad lábra helyezték. Eztán gyorsabban vált ünnepelt celebbé, mintha szerepelt volna egy népszerű valóságshowban.

Bár Popeye két könyvet is írt (egyet az Escobar szolgálatában töltött időszakról, egyet pedig a börtönévekről), és sorozatokban szerepelt nehéz megérteni, hogyan válhat egy hidegvérű gyilkológépből közkedvelt sztár, akinek YouTube-csatornáját több mint 750 ezren követik. Még akkor is, ha az erőszaknak és a szervezett bűnözésnek egészen más hagyományai vannak a latin-amerikai országban, mint a nyugati kultúrában.

La Violencia

Minden gyermek jónak születik. Az amerikai gyerekek ugyanúgy, mint a kolumbiai gyerekek. Ami a jövőnket és bennünket meghatároz, az a családi környezet és a társadalom.

Kolumbia története véres felkelések, szabadságharcok, és polgárháborúk sorozata már a spanyol hódítás kezdete, vagyis az 1500-as évek óta. A 19. század elején függetlenné vált ország legbrutálisabb korszaka a konzervatív kormányerők és a liberális lázadók között 1948 és 1958 dúló polgárháború, nemes egyszerűséggel La Violencia (Az erőszak) néven került be a történelemkönyvekbe.

„Sosem látott kegyetlenség tombolt a törvényes rend nélküli, káoszba süllyedt országban” – írta La Violencia in Colombia című, 1967-es könyvében Norman A. Bailey, amerikai biztonságpolitikai és gazdasági szakértő.

Mindennaposak voltak az akasztások, skalpolások, lefejezések, felnégyelések, keresztre feszítések, a politikai foglyokat repülőgépekből dobálták ki. Az őrület éveiben egyre kifinomultabb kivégzési módszerek születtek. A „picar para tamal” során lassan vágták fel, a „bocachiquiar” módszerével több száz apró szúrással, lassan véreztették ki az embert. De ebben a korszakban született a „corte de corbata”, vagyis a hírhedt „kolumbiai nyakkendő” is. A nyolcévesnél idősebb lányokat megerőszakolták, a várandós nők hasából kivágták a magzatokat, és kakasokat tettek a helyükre.

Bár a La Violencia hivatalosan rég véget ért, mire Jhon Jairo Velásquez 1962-ben megszületett, az őrület korszaka máig lüktető sebeket hagyott az ország társadalmának szövetén. Popeye szerint ezért nincs abban semmi meglepő, ha valaki bérgyilkosnak áll a drogkartellek és a gerillák hazájában.

Volt egy fagylaltos stand, ahová édesapám minden héten egyszer elvitt bennünket. Elmentünk a misére, és utána kaptunk egy fagyit. Egy nap, amikor az iskolába mentem, láttam, ahogy két férfi machétákkal harcolt a fagylaltos előtt. Az egyik fickó folyamatosan hátrált, majd ráesett a fagylaltos standra. A másik azonnal átvágta a torkát, spriccelni kezdett a vér. Végignéztem, és megtetszett a vér színe és szaga.

Flowers lying on the grave of drug lord Pablo Escobar near Medellin, Colombia, 07 March 2017. One of his accomplices, Jhon Jairo Velásquez, aka Popeye, killed more than 250 people under contract from the mafia, for which he served 23 years in jail. He is now aiming to enter politics. Photo: Georg Ismar/dpa
Fotó: Georg Ismar/dpa

Kiskorú asszisztens

Egy Escobarról készült dokumentumfilmben Velásquez úgy emlékszik vissza, hogy nagyon korán, tíz-tizenkét évesen kezdett maffiózói karrierje építésébe, afféle gyilkossági asszisztensként. Ott téblábolt, ahol éppen kivégeztek valakit, elvette a gyilkostól fegyverét, elrejtette az iskolatáskájában és elsétált vele a helyszínre érkező rendőrök mellett. Nem sokkal később saját üzletként, a biciklije preparált vázába rejtve szállított marihuánát a szülővárosa, Itagüí és Barrio Antioquia között.

A hozzá hasonló srácokat akkoriban úgy vonzották az éppen kiépülő bűnszervezetek, mint a legyeket a dögszag.

Az ország gazdasága romokban állt, nem volt túl sok esély arra, hogy bármire is vigye az ember, míg a maffiózók szép ruhákban, felékszerezve, drága autókon jártak. Akik saját szemükkel látták a La Violencia borzalmait, félelemmel vegyes tisztelettel néztek a törvényen kívüliekre. Ők pedig, mivel többségükben maguk is szegénysorból származtak, annyira nagyvonalúak voltak a civilekkel, mint amennyire kegyetlenek az ellenfeleikkel szemben. Pablo Escobarra, aki karrierje kezdeteitől fogva segítette a legszegényebbeket, később pedig komplett kórházakat, iskolákat, lakóépületeket, játszótereket, stadionokat építtetett és működtetett, sokan ma is úgy emlékeznek, mint a kolumbiai Robin Hoodra.

Bálvány

Velásquez istenítette a főnökét. Bármikor kész volt meghalni Esobarért, és bárkit gondolkodás nélkül kivégzett egyetlen szavára. Popeye egyszer beleszeretett a főnök egyik régi szeretőjébe, egy Wendy Chavarriaga Gil nevű nőbe. Miután Escobar áldását adta a kapcsolatra, a fiatalok összejöttek. Egy nap egymás mellett feküdtek az ágyban, amikor megcsörrent a telefon. Velásquez vette fel, de vonal túloldalán nem szólt bele senki, csak elindult egy magnófelvétel, amin a nő az amerikai drogellenes nyomozóiroda (DEA) egyik ügynökével beszélt. Miután szalag véget ért, Escobar szólt bele kagylóba:

Te vagy ő? Válassz, de egy másodpercet se hezitálj! szerelem, vagy halál? Várok.

Popeye habozás nélkül vette elő a fegyverét, és végezte ki a szerelmét. Profi módjára, ahogy mindig csinálta. Két tiszta lövéssel a homlokba.

Az amatőrök lejjebb céloznak. Ez félelemről árulkodik. Ha valakit a mellkasán, a vállán, vagy a hasán érik a lövések, túlélheti. Ha két golyót kap a szemöldök, és a hajvonal közé, nincs esélye.

Velásquez elmondta, hogy első látásra beleszeretett Escobarba. Annyira, hogy ha ő kérte volna rá, a saját apját is képes lett volna kivégezni.

Popeye, a tengerész

Gyermekkori munkássága ellenére Velásquez útja nem vezetett egyenesen a maffia soraiba. Mivel már kölyökként imádta a lőfegyvereket, a haditengerészet akadémiájára jelentkezett. Az első kimenőjén matrózruhájában tért haza a családjához. Ahogy feltűnt az utcájukban, az egyik szomszéd rögtön kiabálni kezdett:

Nézzétek, megjött Popeye, a tengerész!

Velásquez annak ellenére megtartotta a becenevét, hogy hamar rájött, a kolumbiai haditengerészet egy vicc, ócska fateknői vannak hadihajók helyett, ezért az első szemeszter végén otthagyta az akadémiát. Rendőrnek állt, de a nevetségesen alacsony fizetés miatt azt az egyenruhát is hamar levetette. Escobar akkoriban már kezdett hírhedtté válni az általa elrendelt leszámolásoknak, jótékony akcióinak és politikai aktivizmusának köszönhetően.

Photographs of narcotics kingpin Pablo Escobar hang on display at the Casa Museo Pablo Escobar in Medellin, Colombia, on Tuesday, Oct. 3, 2017. In Colombia, where more than 200,000 people have died in conflict over the past half-century, residents find the boom in narco-tourism upsetting. Photographer: Fabiola Ferrero/Bloomberg via Getty Images
Fotó: Fabiola Ferrero/Bloomberg via Getty Images

Egy nap a tizenhét éves Popeye az utcán csellengett a barátaival, amikor összefutottak egy régi haverral. A srác azt mondta, munkaerőt hajt fel: egy tehetős, fiatal lány mellé lenne szüksége megbízható sofőrre és testőrre. Velásquez elvállalta a melót, de csak később tudta meg, hogy Pablo Escobar egyik szeretőjének lett a gardedámja.

Egy vidéki villába vittem a lányt. Már messziről lehetett látni az állig felfegyverzett őröket, a ház előtt luxusautók parkoltak, és mindenhonnan áradt a fényűzés. Bár a lány egy szóval sem említette, azonnal tudtam, hogy Pablo odabent van. Amikor beléptünk az ajtón, megpillantottam őt, és úgy éreztem magam, mintha Istent láttam volna meg. A barátaival az asztal körül ültek és sült csirkét ettek. Ő letépett egy darab húst és nekem adta.

Escobar nem sokkal később szakított a nővel, aki aztán azonnal az Egyesült Államokba emigrált. Velásquez megkereste Escobart és azt mondta neki:

Főnök, a lány elment, így nincs már munkám. Ismerem viszont a rejtekhelyeidet, a biztonságos házakat, úgyhogy vagy ölj meg most, vagy adj nekem munkát.

A kokainkirály felnevetett, ezzel elkezdődött Popeye karrierje a Medellín Kartellben. Az első áldozata egy buszsofőr volt. A főnök egyik barátja kért engedélyt a férfi likvidálására. Azt mondta, biztos benne, hogy gyerekkorában az a sofőr ölte meg az anyját, amiért szeretne bosszút állni. A drogbáró amolyan tesztként Popeye-nek adta a munkát. A barát rámutatott a célpontra, Velásguez pedig a motorjával a busz mellé hajtott, és gondolkodás nélkül kivégezte a férfit. Két lövés, két találat, egymás mellé a homlokba.

Csúcsidők

Miután sikerült riválisai fölé kerekednie, Escobar szervezete a világ leggazdagabb és leghatalmasabb bűnbandájává nőtte ki magát. Bár Kolumbia már vagy száz éve a világ egyik legnagyobb kávétermelője volt, a hetvenes-nyolcvanas években egy másik stimuláns, a kokain vált az ország legfőbb exportcikkévé. A világ legmenőbb drogjának hatalmas piaca volt: bármennyire is fokozták a termelést, nem tudtak annyit előállítani belőle, amit az Egyesült Államok fel ne szívott volna.

A világ kokaintermelésének nyolcvan százaléka pedig Pablo Escobar kezein ment keresztül. A Medellín Kartell évente nagyjából húsz milliárd dollárt keresett. A csúcson Escobarék hetente 2500 dollárt költöttek csak azokra a gumiszalagokra, amelyekkel készpénzkötegeket összefogták. Forintba átszámolva, a mai árfolyamon ez úgy 700 ezer forintot jelent, de a korabeli értékén ennek több mint háromszorosát, leegyszerűsítve, több mint kétmillió forintot.

Minden héten. Pénzgumira.

Pablo Escobar  a Forbes magazin listája szerint 1989-ben a világ hetedik leggazdagabb embere volt.

Jhon Jairo Velásquez is látványosan meggazdagodott. Amikor a családja firtatni kezdte, hogy honnan van annyi pénze, csak annyit mondott, hogy egy nagyon gazdag embernek dolgozik. Ami igaz is volt, azt azonban már nem tette hozzá, hogy ez azt jelenti: embereket kínoz meg és gyilkol halomra. Popeye anyja csak évekkel később a tévéből tudta meg, hogy mit csinál a fia, amikor a tévében kezdték mutogatni Pablo Escobar és legközelebbi munkatársai körözési fotóit, illetve a fejükre kitűzött vérdíj összegét.

Vehicles sit on display at the Casa Museo Pablo Escobar in Medellin, Colombia, on Tuesday, Oct. 3, 2017. In Colombia, where more than 200,000 people have died in conflict over the past half-century, residents find the boom in narco-tourism upsetting. Photographer: Fabiola Ferrero/Bloomberg via Getty Images
Fotó: Fabiola Ferrero/Bloomberg via Getty Images

Kokainháborúk

Popeye szerint a Medellín Kartell nagyjából ötvenezer ember erőszakos haláláért felelős. A legtöbb áldozatot a rivális bandákkal, majd a törvénnyel vívott háborúk követelték. Velásquez első példaképei Fernando és Mario Galeano Berríó voltak. A fivérek mindaddig közeli barátságban voltak Escobarral, amíg ki nem derült, hogy titokban összejátszanak a rivális Cali Kartellel. Popeye kapta a feladatot, hogy végezzen korábbi bálványaival, és ő készségesen végre is hajtotta a feladatot. Az árulók holttesteit egy láncfűrésszel felnégyelték. Ezután véres leszámolás-sorozat kezdődött, amelynek során rövid idő alatt hetven ember halt meg Medellín utcáin.

Ez vezetett az Escobar bukását előidéző egyik legfontosabb tényező, a Los Pepes megalakulásához.

Pablo Escobarnak rengeteg híve és támogatója volt Kolumbiában, de legalább annyi ellensége is. Többek között azoknak a hozzátartozói, akiket a kartellje végzett ki. Ők alapították a Los Pepes nevű Cali Kartell szervezetet, melynek egyetlen célja volt: a világ leghatalmasabb drogbárójának likvidálása.

A nyolcvanas évek végére, részben a néhány túladagolásos tragédia miatt kialakult társadalmi nyomás hatására, de főleg azért, mert iszonyatos mennyiségű készpénz vándorolt ki ellenőrizetlenül az országból, az Egyesült Államok hatóságainál betelt a pohár. Az amerikai kormányzat egyezséget kötött Kolumbiával arról, hogy a latin-amerikai ország kiadhatja a nemzetközi bűnszervezetek tagjait az amerikai hatóságoknak. A CIA és DEA közben a háttérben minden eszközzel támogatta a Los Pepest.

Escobar, aki úgy volt vele, hogy inkább legyen egy sírgödörben Kolumbiában, mint egy amerikai börtöncellában, tombolni kezdett. A Medellín Kartell politikusokat, bírókat, újságírókat végzett ki vagy rabolt el, a fővárost, Bogotát egymás után rázták meg a bombamerényletek. Minden kolumbiai tudta, ha megöl egy rendőrt, ezer dollár jutalmat vehet fel Escobar kartelljétől.

A főnök 1991-ben kiegyezett a kolumbiai kormánnyal: feladja magát, cserébe megússza enyhe büntetéssel, amit ott tölthet le, ahol neki tetszik. Escobar megépítette magának a La Catedral börtönt, ami luxusban felvette a versenyt a világ legelőkelőbb szállodáival. A kokainkirály úgy irányította bentről az üzletét, mintha mi sem történt volna. Az álbüntetésnek azonban híre ment, így főleg amerikai részről nagy lett a nyomás a kolumbiaiakon, hogy szállítassák át Escobart egy rendes börtönbe. Ő azonban azonnal értesült a tervről, így még időben megszökött, vállalva, hogy hátralévő életében bujkálnia kell majd a hatóságok elől.

Csakhogy idő közben elfogyott a levegő az egykor legnagyobb hatalmú maffiafőnök körül. Együtt vadásztak rá a kolumbiai hatóságok, az amerikai elitalakulatok, a Los Pepes gerillái és a rivális kartellek bérgyilkosai. Escobart és a testőrét egy heves tűzharcban lőtte agyon egy rendőrségi osztag 1993. december 2-án, egy medellíni háztetőn. Popeye akkor már több mint egy éve börtönben ült.

Mária maffiózói

Jhon Jairo Velásquez 2014 augusztusában szabadult. A könyveinek, a Narcos című, és az ahhoz hasonló sorozatoknak köszönhetően a kegyetlen bérgyilkos ünnepelt sztárrá vált. Egyrészt mert Escobarra és az embereire sokan emlékeznek jótevőikként. A főnök sírján a mai napig sokan hagynak cetliket, amikben a segítségét kérik ügyes-bajos dolgaikban, mintha csak egy szenthez imádkoznának.

Másrészt több mint két évtized távlatából a rajongók nem vesznek tudomást arról, hogy a brutális, véres gyilkosságok és kínzások nem forgatókönyvírók agyszüleményei, hanem tényleg megtörténtek. Popeye pedig úgy él és viselkedik, mintha a háromszáz gyilkosság ellenére tökéletesen tiszta lenne a lelkiismerete. Mert az is.

Jhon Jairo Velasquez, A.K.A "Popeye",  visits the tomb of Colombian drug lord Pablo Escobar at the Montesacro cemetery in Medellin, Antioquia department, Colombia on December 2, 2015.  Popeye, who was leader of Escobar's hit men and confessed having committed himself 300 murders and coordinated another 3,000, was released this year after serving three-fifths of his sentence.  AFP PHOTO/Raul ARBOLEDA / AFP PHOTO / RAUL ARBOLEDA
Fotó: AFP / RAUL ARBOLEDA

Velásquezt több pszichológus is megvizsgálta a börtönben, és mind arra a következtetésre jutottak, hogy nyoma sincs benne szocio-, vagy pszichopátiának. Csak képes érzelemmentesen tekinteni a bérgyilkosságra, mint bármilyen hétköznapi állásra. A pszichopaták szenvedélyből ölnek, míg neki az volt munkája, mint egy katonának – mondta Popeye az RT riporterének.

Soha nem öltem élvezetből, csak egy munka volt. Ahogy egy kőműves sem kezd el otthon, hobbiból téglákat egymásra rakni, engem sem érdekelt a gyilkolás, csak végeztem a dolgom. Háború volt, a háborúban pedig az embernek át kell állítania az agyát, ha túl akarja élni. Amikor Escobar azt mondta, ki kell lőni egy bírót a várandós felesége mellől, megtettem, mert tudtam, hogy az az ember az életünkre tör. Soha nem érdekeltek az áldozatok családtagjai, ahogyan másokat sem érdekelt, amikor az én családtagjaimat, vagy barátaimat ölték meg. Ilyen a háború.

Popeye azt mondja, messze nincs egyedül ezzel a világlátással. A kolumbiai maffiózók nem látnak ott ellentmondást, hogy mélyen vallásosak, miközben embereket ölnek. Szűz Máriát egyenesen a gyilkosok védelmezőjének tartják, imádkoznak hozzá.

Szűz anyám, van egy megbízásom. Kérlek, segíts, hogy rendben fejbe tudjam lőni azt az embert, és ne kapjanak el, mert édesanyámnak szüksége van a pénzre.

Aztán ha kész vannak a munkával, visszamennek, és egy hatalmas gyertyát állítanak hálájuk jeléül.

Rövid szabadság

Egy vele készült interjúban Popeye azt mondta, megtanulta, hogy a vagyon és a hatalom semmit sem számítanak. Pablo Escobarnak mindkettőből volt bőven, de a halála után semmi sem maradt az örökségéből. A volt bérgyilkos számára az élet értelme egy hideg sör a hőségben, és a szabadság, hogy gyönyörködhet a szélben ringatózó pálmákban. Mindezt azonban nem élvezhette túl sokáig: 2018 májusának végén újra letartóztatták.

A gyanú szerint Velásquez régi kartelltagok családtagjait fenyegette és zsarolta meg, mert úgy gondolta, náluk lehet az Escobar mellett gyűjtött vagyonának egy része, amit vissza akart kapni. A hívei szerint azonban Popeye vesztét is az okozta, ami egykor a főnökéjét. Túl nagyra nőtt. Az egykori áldozatok családtagjait mélyen bántotta, hogy Popeye nemcsak szabad, de rajonganak érte. Bár szinte az összes videójában elmondta, azért fogott kamerát, hogy elmagyarázza a fiataloknak, miért ne próbáljanak az ő vagy Escobar nyomdokaiba lépni, Popeye valójában a szervezett bűnözés élő reklámfigurája lett.

Kiemelt kép: AFP / JOAQUIN SARMIENTO

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.