Élet-Stílus
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Az egészet átlengi az erotika, a kirobbanni készülő feszültség

Borovitz Tamás
Borovitz Tamás

újságíró. 2018. 07. 07. 07:00

Egy erotikus női napló a reformkorból. Ezzel a címmel tartott előadást Katona Csaba történész, az MTA tudományos munkatársa a Múzeumok éjszakáján. A cím láttán interjút kértem a kutatótól. Mint kiderült, a soproni Slachta Etelka 1838–1943 között írt naplójában meglepő – a korra nem jellemző – őszinteséggel és nyíltsággal írt érzéseiről, kacérkodásairól. A történész szerint igazi alfanősténnyel állunk szemben. De majd ő elmondja.

Hogy bukkant rá Slachta Etelka történetére?

Kutatóként elsősorban a Balaton 19. századi történetével foglalkozom és egy, a témával foglalkozó tanulmányban találtam egy hivatkozást Etelka soproni naplóira. A nő ugyanis 1841 nyarát a Balatonnál töltötte, amiről szintén részletesen ír a feljegyzéseiben. Kiderítettem, hogy a naplókat a soproni levéltárban őrzik, úgyhogy azonnal tárcsáztam és megtudtam, hogy nemcsak, hogy megvan nekik, de 1943-ban kivonatolva ki is adták. Abban a reményben vettem a kezembe a naplót, hogy majd egy csomó mindent megtudok a balatoni fürdőéletről.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Ehhez képest?

Valóban sok érdekességet tartalmazott a fürdőéletre vonatkozóan, társadalom-, helytörténeti szempontból, csakhogy az is kiderült, hogy más miatt is fontos a napló. Az, hogy egy nő abban a korszakban, igaz, finom, visszafogott, de mégiscsak erotikus tartalmú naplót ír, rendkívül ritka, és még ritkább, hogy az írás fenn is maradt. Nem véletlen, hogy csak kivonatolva adták ki, a korszak prüdériája nem tűrte meg a benne szereplő mondatok egy részét. Innentől egy időre leálltam a Balaton-projektről a napló miatt.

Mikor jött el a pillanat, amikor érezte, hogy kutatási témát vált?

Egy órával azután, hogy elkezdtem olvasni a naplót. Egy évvel később már előadást tartottam róla, majd a győri városi levéltár, a soproni levéltár és Mediawave Alapítvány úgy döntött, kiadja a teljes naplót, és hamarosan meg is jelent négy kötetben, plusz egyben pedig a levelezés.

A ritka forrásanyagon kívül mi fogta meg?

Az az őszinteség, nyíltság, ami akkoriban írásban ritkaság volt egy nőtől. Nézzük az alapszituációt. Van egy lány, aki 1821-ben született Temesváron, az apja kamarai hivatalnok. 1837-ben már Budán élnek, amikor meghal az apuka, ezért Etelka és az anyja arra kényszerülnek, hogy Sopronba költözzenek. Én azt a részletet olvastam először, amikor 1841 nyarán elmennek Balatonfüredre, és a hölgy minden szembejövő fiatalemberrel kikezd. Sőt, átlép bizonyos udvariassági szabályokat, mert az egyik udvarlóját például az éjszaka közepén beengedi a szobájába. Még egyszer mondom, 1841-ben. Aztán egy másik…

Ne, ezt a sztorit ne hagyjuk félbe. Mi történt azon az éjszakán?

„Udvarlóim”

„Udvarlóim: gróf Vojna, ki vacsora alatt mellém ült, Tar, ki az első tourt, midőn jöve, velem táncolá, báró Buirette rendkívül és báró Münchhausen. Rousseau egész estén velem volt, midőn többé nem táncolék, mindig mellém állott, sok szépet is mondott. Skolimowszky is keresé társaságomat, de tudom, hogy e kettő csak Mari végett.”

A srác kérleli, hogy csak egy igent vagy egy nemet mondjon neki, az élete boldogsága múlik rajta, mire a lány kéjes vigyorral közli, hogy nem, és kirakja. A fiatalember azt válaszolja, képtelen elviselni ezt a döntést, ezért másnap Pestre fog utazni. Igen ám, de a leányzó reggel döbbenten tapasztalja, hogy a fiú nem utazott el, hanem egész éjjel mulatozott, és végül Etelka háborodik fel ezen. A naplóban rengetegszer olvashatjuk, hogy „mintha az ünnep királynője lettem volna”, „igen faitirozva voltam, szörnyűn sokat táncoltam”, „udvarlóim száma számíthatatlan”, azaz itt egy olyan érdekes viselkedésformával van dolgunk, ahol a leányzó mindig és mindenhol eljátssza az alfanőstényt. De csak addig a percig, amíg tényleg ki nem kezdenek vele, mert akkor jön a „Mit képzel ön!”, és Etelka rögtön visszavonul.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Halljunk merészebb részleteket!

Az egyik nagy kedvencem, amikor egyik udvarlójáról Riefkohl Rudolfról megtudja, hogy előző nap prostituáltaknál járt. Azt írja: „Ha még nálunk lett volna, jelenlétem, az én közelségem őt annyira felhevítette volna, hogy tüzes kínjai csillapításául menedéket keresett volna egy kurvánál – de nem előre calculirozva, vadászva ezen kéjt. Ez alávaló, ez csúnya s nemtelen.” Vagy amikor bizonyos Fischer hadnagy csókot nyom a nyakára, és erre azt írja: „Én tettem, mintha nem vettem volna észre”. Az erény így nem sérült. Azért nem véletlen, hogy ezek kimaradtak a helytörténetre, társadalomtörténetre fókuszáló ’43-as kiadásból. És rengeteget ír a nászéjszaka előtti napon is, hogy eddig csak ábrándozott, de most majd feláldoztatik a borzalmas férfiúi kéjvágy oltárán. A május 11-i esküvő előtt egy nappal, 10-én írt arról, mi vár rá, majd pedig csak hónapokkal később, szeptember 11-én folytatódik a napló, és akkor Etelka már terhes. Az élmény mértékét jelzi, hogy korábban hosszú időre csak édesanyja halála szakította meg a naplóírás folyamatát. De persze itt számolnunk kell a nászúttal is, amelyről csak véletlenül tudunk annyit, hogy az itáliai Como városát érintette. Etelka aztán kilenc gyereket szült zsinórban.

Találkozott meghökkentő erotikus kifejezéssel?

Rendre előfordul a szövegben, persze amikor Etelka már házas, a polszti szó. Házi Jenő, Sopron levéltárosa megjegyzést illesztett a szöveghez, amelyben azt írja, vélhetően a pénisz értendő alatta. Ezzel először egyet kellett értenem, mert ilyen szövegekkel találkoztam, hogy „Józsi igen nyugtalankodék, polsztija nem hagyja aludni”. Csakhogy aztán Etelka egyszer csak a saját polsztiját emlegeti.

Hoppá! De akkor mi a megfejtés? A libidó?

Mivel azt a lehetőséget, hogy Etelka hermafrodita volt, nyugodtan kizárhatjuk, ezért valószínű, hogy általánosságban a nemi szervet értette alatta. Azt sem lehet tudni, hogy ez akkortájt elterjedt szleng volt, vagy csak egy saját nyelvi fordulat.

Ön előtt hányan olvasták a teljes naplót?

Sokan. Házi Jenő levéltárost már említettem, rajta kívül olvasta az a művészettörténész is, bizonyos Csatkai Endre, aki az 1940-es években a Soproni szemlében megjelent naplórészleteket válogatta, meg is említette, hogy „Nem kandi szemek számára írt” a szerző, az erősebb részeket el is hagyta, ahogy már esett róla szó. Rajtuk kívül több történészről tudok, akik ismerték a művet, de leginkább a kiadás alapján, az eredeti naplót kevesen vették a kezükbe. És hát az eredeti szöveg izgalmát nem tudja pótolni semmi.

Csak saját magának írt Etelka?

Kizárólag. Vannak naplók, amelyekről lehet érezni, hogy inkább az utókornak szánták a szerzőik, na, ez nem ilyen. Tele van intimitásokkal. Nem tudom másként mondani, olyan, mint egy lelki hányás, így jön ki a szerzőből a felgyülemlett feszültség.

A lelki hányáson túl mi lehetett az oka, hogy elkezdett naplót írni?

Részben szokás is volt akkoriban, bár az, hogy ő 12-13 évesen nekiállt írni, valószínűleg nem a divatnak köszönhető. Élénk fantáziájú, lobbanékony leányzót képzeljünk el, akit folyamatosan impulzusok érnek, és mivel valószínűleg nem volt olyan barátnője, akivel mindezt meg tudta volna őszintén beszélni, elkezdett írni. Volt, hogy valami annyira nyomasztotta, hogy a feszültségét nyolc-tíz oldalon keresztül írta ki magából.

Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára.

Mennyire volt nehéz feldolgozni a szöveget?

Etelka szépen, olvashatóan írt, ezen kívül volt néhány mankóm is, méghozzá a korabeli kiadás és korábbi, átgépeltetett jegyzetek Házi Jenő révén. Ettől függetlenül akadtak nehézségek, például néhány rövidítés megfejtése. Nemcsak az általános rövidítésre kell gondolni, hanem az egyéniekre, például Etelka a nem szót úgy írta, hogy egy n betű fölé húzott egy vonalat, a sem-et pedig ugyanígy, csak s-sel. Ehhez azért kellett kis idő, mire kilogikáztam.

Eléggé kódfejtős feladatnak hangzik.

Igen, de a szövegkörnyezetből sok mindenre rá lehetett jönni. Az sem könnyítette meg a feladatot, hogy a hölgy valamilyen szinten tudott németül, franciául, olaszul, angolul és latinul, következésképp a szöveg tele van idegen szavakkal, esetenként mondatokkal, ám mivel ebben az időben helyesírás nem létezett, Etelka mindent úgy írt le, ahogy jónak látta. Rengeteg kollégám segítsége is kellett, hogy ezzel a naplóval dolgozni tudjak, lévén, volt egy pont, amin túl profi már németeshez, franciáshoz kellett fordulnom, de persze olyanhoz, aki a korabeli szövegekhez is konyít, nemcsak a mai nyelvhez. A kódfejtéshez meg csak annyit, hogy Etelkának volt egy szerelme, akit már csak az ötödik kötet, vagyis a levelezések kiadásánál tudtam azonosítani, mert előtte mindig csak egy-egy adatot ejtett el róla, hol a keresztneve kezdőbetűjét, hol a foglalkozását, így elég sokára derült ki, hogy Gindly Rudolf tengelici földbirtokosról van szó.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Mennyire volt akkoriban jellemző, hogy egy fiatal lány négy-öt nyelven beszélt?

Annyira nem volt tipikus, de sok függött attól, milyen társadalmi környezetben, mennyire vegyes etnikum lakta vidéken élt valaki. De Etelkát taníttatták a szülei. Temesváron született, maga a család lengyel nemesi eredetű, az anyja német anyanyelvű, elszegényedett arisztokrata volt. A francia nyelvtudás a korabeli műveltség része volt, latinul is sokan tanultak. Etelka abban különbözött az átlagtól, hogy kiválóan zongorázott, nagyon jól énekelt, érdeklődött a korszak társadalmi dolgai iránt, példaképe volt például Széchenyi István vagy Wesselényi Miklós, utóbbiba picit, plátói módon, talán szerelmes is volt. Emellett írásai jelentek meg, foglalkozott a közélettel, a jogegyenlőséggel. Ez már cseppet sem tipikus női magatartásforma abban a korszakban. Etelka nagyon tudatosan képviselte azt, hogy a nő a férfi egyenjogú társa. Tehát ne azt a rokokó lánykát képzeljük el, aki ül egy padon és várja a lovagot, hanem egy kibontakozóban levő modern női alakot.

Beleolvastam naplórészletekbe, és az azonnal lejött, hogy Etelkára tényleg minden fickó rá volt kattanva. A korabeli szépségideálnak megfelelt? Láttam róla képeket, de, ugye, mai szemmel…

Mai szemmel valóban semmit nem mondanak a képek, mert a szépség fogalma változik. Ami nagyon sokat számított abban a korban, az például az ápoltság. Ha valakinek tiszta volt a ruhája, divatosan meg volt csinálva a haja, akkor szinte biztos, hogy szépnek nevezték. Lehet Etelkáról találni idealizált képet és olyan portréjellegűt is, amin már sokkal inkább hasonlít arra, ahogy kinéz a cirka ötvenéves korában készült fotókon. Nem biztos, hogy ma klasszikus szépségnek neveznénk, de az tuti, hogy mindenki bomlott utána.

Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára.

Netán ismert emberek is?

Igen. Sopronban megjelent Liszt Ferenc, akinek a helyi fellépésén volt egy előzenekara, nem más, mint Etelka, aki előtte zongorázott. Liszt ugyebár korának első rocksztárja volt, az előadások után például levette kesztyűjét és látványosan a sikongató hölgyek közé dobta, akik szinte széttépték, annyira le akartak csapni rá. A soproni hangverseny után is gyülekeztek a hölgyek a kesztyűért, ám Liszt, miután levette, átnyújtotta Etelkának. A lány utána írja, hogy mostantól még jobban utálják a soproni nők, de mindegy is, mert most annyira boldog.

„Jenik Mari azt hiszi, Gusztáv nőül veendni – csalatkozik. Most éppen kacérkodni fogok vele”. Egy részlet a naplóból. Jól látom, hogy Etelka nem annyira kedvelte a többi nőt, és inkább ellenfeleket látott bennük, akiket le kell győznie?

Pontosan. Nem véletlen használtam az alfanőstény kifejezést. Abban a pillanatban, amikor észreveszi, hogy egy férfi figyelemmel fordul egy másik nő iránt, ő bekúszik a képbe, és várja a bókokat, pillantásokat. Aztán persze jön a hárítás és a már említett „Mit képzel ön?”.

Miben merültek ki ezek a románcok?

Legfeljebb egy-egy titkos érintésben, de még csak egy csók sem csattant el soha. De olyannyira nem, hogy Etelka egyszer leírja egy álmát, amiben valaki megcsókolja, és itt olvasható, hogy „Ez volt az első csók életemben, és ez is csak álmomban”. Tehát még álmában sem csókolózott korábban. Jól nevelt úrilányról van szó, aki tudja, mi az illem. Más kérdés, hogy a fantáziája, az ösztönei vinnék másfelé is.

Az, hogy magának írta a naplót, elég bizonyíték arra, hogy ami szerepel benne, az igaz és tényleg megtörtént?

Ezt nyilván sosem fogjuk megtudni, de nincs okunk feltételezni, hogy ne írna igazat. Mivel csak magának írta, feltételezhetően őszinte benne. Persze van olyan, hogy az ember rosszul emlékszik valamire, esetleg téved, vagy saját magának is hazudik. De itt olyan intimitások kerülnek elő, hogy nem gondolnám, hogy Etelka rendre ferdít. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg emberről ír rosszat, ki- és beszólogat.

Olyasmire gondolok inkább, hogy lehetett-e olyan pajkoskodás, amit esetleg már annyira szégyellt, hogy magának sem merte leírni.

A nászéjszaka előtt

Ilyen sorokkal találkozunk: „Mi kéj nékik, kifejezhetetlen harcunkba kerül valóban! Csak könnyelműség, minden tiszta női érzés nélkülözése, vagy kénytelenség, vagy oly erős szándék, Józsimat a legvégsőkig boldogítani, minő az enyém, képes vagy velünk feledtetni, mit teszünk, vagy nékünk erőt adni! A leány, a szellemi tiszta érzésű, nem áldozhat nagyobbat, hatalmasabbat, szentebbet, mint önmagát, oda azután gyermeki kedélye, oda tisztaságának égbe emelő, boldogító érzete – és semmi kéj nem múlhatja ez istenit fel! […] Más leány, ha szereti jegyesét, maga kívánja az egyesülést.”

Benne van ez is a pakliban, mégis azt merem mondani, hogy szűzen ment férjhez, ugyanis amit a nászéjszaka előtti félelmeiről ír, valódi megrendülést tükröz. Asszony korában aztán kitárulkozóbb lett. Az egyik később, 1854-ben írt levelében például leírja, hogy este Józsija kissé kapatosan jött haza, és valami olyasmit talált neki mondani, hogy „Majd nem is merek magához ezentúl közelíteni, mert mindjárt megint kicsinye lesz, pedig csak attól mentse meg az Isten! Majd valami szeretőt keresek magamnak, hogy magának békét hagyhassak!”. Ezt a levelet azonban Etelka az orvosának írja, és tanácsot kér benne hatékony fogamzásgátlásra. És itt, ezen a ponton azt is elárulja, hogy a fél citromtól a vizes szivacsig mi mindent helyezett már a megfelelő helyre, hogy Józsi támadásait kivédje, de Etelka még így is termékenynek bizonyult. Ezt követően is születtek gyermekeik.

Az erotika hangsúlyosabban jelenik meg a házas Etelkánál, mint előtte?

A testiségről több szó esik, Józsi és a polsztija több relációban is megjelenik, bár rendszerint nem a sikeres interakciókról ír Etelka, hanem ha az valamiért elmaradt. Ám erotika alatt nem ezt értettem. Azt szokták mondani, hogy nem az a jó horrorfilm, ahol ötpercenként folyik a vér, és látjuk a gonoszt, aki nagyon félelmetes, hanem az, amelyikben folyamatosan érezzük a feszültséget, ami végül nem oldódik fel. A félelem végig ott van bennünk, és sokszor nem is igazán tudjuk, mitől félünk. Na, itt is ez van. Az egészet átlengi az erotika, a kirobbanni készülő feszültség, folyamatosan érezzük ebben a fiatal lányban a késztetést, hogy valamit tegyen is, hogy lépjen túl az alfa-nősténységen. De nem lép túl. Ez a feszültség egyébként még a házaséletben sem kap feloldozást.

Szekrényessy József. (A kép Szekrényessy Attila tulajdona).

Esik szó más férfiakról a naplóban, miután hozzámegy Józsijához?

Nem. Onnantól más férfira rá sem néz. Élete vége felé a romantikus leányzóból egy kőkemény mater familias lett, aki betegeskedő férje helyett kezébe veszi a család dolgait.

Olvasmányos a napló? Irodalmi igényességű munkáról beszélünk?

Sokkal jobban írta meg, mint a publikálásra szánt novellákat. Egy művelt emberről beszélünk, aki szépen ír, gazdag szókinccsel, persze egy mai olvasónak nem könnyű a szöveg, én kötetenként többszáz magyarázó jegyzettel láttam el, továbbá átírtam mai magyar helyesírásra, elhagyva a korabeli írásmódot. De egyébként szórakoztató az írás, ha valaki elkezdi olvasni, nehezen teszi le.

Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára.

Tud valamit Etelka utódairól?

Olyannyira, hogy az egyik egyenes ági leszármazottja, Szekrényessy Attila történész kollégám, aki megkeresett, amikor megtudta, hogy megjelentek az első kötetek, és utána sokat segített több családtag beazonosításában a nála fennmaradt iratok alapján. Volt olyan naplókötet, amelyhez már együtt írtuk a jegyzeteket. És ha már a leszármazottakról beszélünk, muszáj megemlíteni Etelkáék egyik gyermekét, Szekrényessy Kálmán dzsidáskapitányt, aki a 19–20. század fordulójának egyik legérdekesebb magyar személyisége. Többek között sportújságíró, szerkesztő, színdarabíró, novellista, repülőgép-tervező és katona, sportember, az MTK egyik alapítója volt, mellesleg a kerékpár szó megalkotója, és egyben az első ember, aki átúszta a Balatont Füred és Siófok között.

A kiadott napló

“… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplója, 1838-1840. A naplót közreadja, a bevezetőt és a lábjegyzeteket írta: Katona Csaba. Szerk. biz.: Bana József-Katona Csaba-Turbuly Éva. Győr, Mediawave Alapítvány, 2004. 142 p.

“… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplója, 1840 március-december. A naplót közreadja, a bevezetőt és a lábjegyzeteket írta: Katona Csaba. Szerk. biz.: Bana József-Katona Csaba-Turbuly Éva. Győr, Mediawave Alapítvány, 2005. 172 p.

“… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplója, 1840 december-1841 augusztus. A bevezetőt írta, a naplót közreadja, jegyzetekkel ellátta és a mutatót készítette: Katona Csaba. Szerk. biz.: Bana József-Katona Csaba-Turbuly Éva. Győr, Mediawave Alapítvány, 2006. 198 p.

“… kacérkodni fogok vele.” Slachta Etelka soproni úrilány naplója, 1842-1843. A naplót közreadja, jegyzetekkel ellátta, a bevezetőt írta, a személy- és helynévmutatót készítette: Katona Csaba. A jegyzetek egy részét, valamint a családtörténeti bevezetőt írta: Szekrényessy Attila. Szerk. biz.: Bana József-Katona Csaba-Turbuly Éva. Győr, Mediawave Alapítvány, 2007. 178 p.

„Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. Közreadja, jegyzetekkel ellátta, a bevezetőt írta, a személy- és helynévmutatót készítette Katona Csaba. Győr, Mediawave Alapítvány, 2008. 156 p.

Hozzáférhető itt: Győr Megyei Jogú Város Levéltára (9022 Győr, Rákóczi Ferenc u. 1.)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.