Orrfújás. De hogyan?
Azt már mindannyian megtanultuk, hogy az orrfújás sajnos a megfázás állandó része, de azt sem árt tudni, egyáltalán nem mindegy, hogyan csináljuk: a rossz módszerekkel ugyanis csak tovább ronthatjuk a saját helyzetünket.
Ha túl gyakran vagy túl erősen fújjuk ki az orrunkat, azzal könnyen az ellenkező hatást érhetjük el, hiszen ilyenkor növeljük az orrjáratokban lévő nyomást, ami az orrban lévő váladékot az arcüregbe juttatja, ahelyett, hogy az orrból kifelé irányítaná.
Amikor valaki nem beteg, az orrváladék nem tartalmaz semmilyen vírust vagy baktériumot, azonban egy megfázás esetén az orrfújással a melléküregekbe jutó kórokozók ott is gyulladást okozhatnak, ami még betegebbé tehet minket.
Az orrdugulás érzetét részint a fertőzés miatt nagyobb mennyiségben termelődő váladék, részint a begyulladt erek okozzák. A gyakori orrfújással azonban csak még jobban irritáljuk ezeket a vérereket.
A helyes orrfújás menete a következő: amíg az egyik orrjáratot befogjuk, a másikat zárjuk el. Így a váladék biztosan a helyes irányba távozik majd.
Miért is tüsszentünk?
Gyerekkorában biztosan mindenki gyakran hallotta, hogy tegye a kezét a szája elé, amikor köhög vagy tüsszent. A Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói megerősítették, mennyire fontos, hogy valóban ezt a gyakorlatot kövessük.
Az intézmény tudósai ugyanis azt találták, hogy a tüsszentéssel kijutó apró részecskék – amikben ráadásul többféle baktérium is megtalálható – tovább maradnak a levegőben, mint eddig hitték.
A kutatások szerint ezek a részecskék nagyjából úgy viselkednek, mint a tollak a szélben, azaz szállnak a levegőben, amíg valamin vagy valakin pillanatokkal később megtapadnak.
Ez a kutatás is igazolta, mennyire érdemes elkerülni a már megbetegedett társainkat, és mennyire fontos nekünk is megtenni mindent azért, hogy megóvjuk a környezetünkben élőket a fertőzés terjedésétől, ha bennünket kapott el a nátha.
Maszkban vagy anélkül?
Japánban a náthás vagy influenzás betegtől elvárják, hogy maszkot viseljen azért, hogy megállítsa a baktériumok terjedését. Egyenesen illetlennek tekintik azt az embert, aki betegsége idején nem tesz maszkot a szája és orra elé. Egy japán klinikán vagy kórházban azonnal maszk viselésére szólítják fel azt a beteget, akiről kiderül, hogy lázas. Ha nincs nála, a kórházban kell egyet vásárolnia.
A szabályok nemcsak az egészségügyi intézmények területén ilyen szigorúak, hanem közterületen is: ha valaki sokat köhög vagy tüsszög, elvárják tőle, hogy itt is maszkot viseljen. Azonban sokan még így sem hajlandók erre, így az olyan nagyvárosokban, mint Tokió, a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön rendkívül könnyű elkapni valamilyen betegséget.
