Ahogy közeledett a Viszkis bemutatója, egyre többször vetődött fel, vajon mennyire jó ötlet celebesíteni Ambrus Attilát, aki fegyveres rablás miatt töltött több mint 10 évet börtönben. Most, hogy Antal Nimród régen várt filmje elkészült, Ambrus sorra járja a műsorokat, sőt a TV2 az ázsiás műsorába is betette Berki Krisztián mellé, hogy együtt stoppoljanak Vietnamtól Thaiföldig. Sok kritika érte a castingot: úgy teszünk, mintha nem a nyilvánosság és az egyszerű állampolgár emelte volna a magasba annak idején, a 90-es években Ambrus Attilát. És ráadásul nem is ő volt az első törvényen kívüli hős, akit imádtak az emberek, és nem is ő lesz az utolsó.
Ha megnézzük az Ázsia Expressz-es kritikákat vagy kommenteket, két dolog tűnt fel a többségnek: az egyik, hogy a reality nem szól másról, minthogy ismert és közepesen ismert emberek kellemetlen angolsággal üvöltözik, hogy „plíz, ájem féjmösz, vigyél el”, a másik, hogy miért kell celebként ünnepelni a Viszkist. Több olyan megjegyzést olvastam, ahol kiemelte a néző, hogy nem akar már pálcát törni Ambrus felett, tudja, hogy leülte a magáét,
Vujity Tvrtko is hasonló okok miatt bosszantotta fel a Viszkist az ATV reggeli műsorában. A személyeskedéseket leszámítva a riporternek az volt a baja, hogy Ambrus Attila hírnevét a múltja adja, azért készül róla film, mert bankokat rabolt, behívta a műsorába, majd kérdőre vonta, hogy miért ül ott. De nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal, teljesen más, hogy egy érdekes életpálya kerül a vászonra, és más az, hogy Ambrus Attilát sztárolja a TV2. Vujity Tvrtko élete aligha kerülhetne mozikba, és bár felrótta Ambrusnak, hogy általában haláluk után lesznek a bűnözőkből, gyilkosokból mozisztárok, ez nem mindig igaz. Ha csak két frissebb példát nézünk, a héten meghalt sorozatgyilkost, Charlie Manson sztoriját többször feldolgozták korábban, és a milliárdos tőzsdecsaló, Jordan Belford életét is megfilmesítette már Martin Scorsese, pedig Belford csak 55 éves.
És hogy miért? A Mental Floss öt faktorban látja a megoldást, amik külön-külön és együtt is azt eredményezik, hogy a köztörvényesekből Robin Hoodokat csináljunk. Egy szerethető betyárt, egy Rózsa Sándort, aki a nép szemében mentesül a bűnei alól. Először is egy törvényen kívüli a hatóságok igazságtalanságának áldozata. A törvényen kívüli segít másokon, feláldozza magát egy politikai nézetért cserébe, a nép hangja. A törvényen kívüli megteszi azt, amiről egy átlagos valaki csak álmodozik, de nincs mersze hozzá, és végül a törvényen kívüli életstílusa, macska-egér játéka szórakoztatja a tömeget.
Végh János kriminálpszichológust is megkérdeztük a témában, aki történetesen ott volt a Viszkis utolsó akciójánál, amikor leadott egy lövést az OTP-nél. Végh elmondta, hogy tényleg ezek azok a faktorok, amik piedesztálra emelhetnek egy bűnözőt. Ha nagy a szegénység, és úgy érezzük, hogy nem tőlünk lop a rabló, akkor az nemcsak rendben van, de menő lehet. Továbbá nagyon fontos, hogy a bűnöző hogy néz ki. Ha népszerű a lányoknál, csinos, van kiállása, könnyebben szereti meg a közvélemény, ahogy ez Ambrus Attila esetében is történt.
Ambrusnál sem arról van szó, hogy elfelejtettük volna, hogy leadott egy lövést az elfogását megelőzően, hanem arról, hogy nem célzott civilre. Végh József úgy emlékezett, hogy talán egy üvegajtót lőtt ki a Viszkis. Ambrus Attila nem hibátlan, emberi, ez az, ami igazán közelebb hozhatja őt egy átlagemberhez. A rablások előtt ivott, ez pedig a félelmét jelzi, nem merte máshogy elkövetni a bűncselekményeket. Az emberek ebből arra következtetnek, hogy nem hidegvérű bűnözőről van szó, hanem olyan személyről, aki hozzájuk hasonló, de meg merte tenni, amit sok kilátástalan helyzetben élő állampolgár nem. A rendőrök kijátszása szintén egy szerethető faktor azoknak, akik fújnak a hatóságokra. Végh elmondta, hogy a Viszkis egyre több jelet hagyott maga után, direkt tette, kicselezte üldözőit.
A Viszkis a bankok áldozata
Ha megnézzük Ambrus Attila életművét több olyan faktor játszik közre a fentiek közül, amelyeknek köszönhetően nem közutálatnak örvendett, hanem rajongótábor állt mögé. Ambrus már nem egyszer mondta el, hogy népszerűsége nem az ő hibája, hanem a rendszeré.
Gyakorlatilag mindig a kisemberen verik el a port, és én ebből a szempontból leültem a magamét.
– ugyanebben az interjúban Ambrus elmondta, hogy amíg azok az emberek, akik szétlopták az országot, nem ülnek börtönben, vele példát statuáltak.
Ahogy a legtöbb hasonló betyárhős, úgy Ambrus Attila is kifejezetten jóképű, sportos, és udvarias. A módszereiről, viselkedéséről megoszlanak ugyan a vélemények, de a köztudatban a vagány ember képe él. Erdélyi magyarként próbált boldogulni, nem jött össze, a jéghokis fizetés sem volt elég, így maradtak a posták, takarékszövetkezetek, bankok. Az alapmegítélés szerint pedig aki a bankoktól lop, az rossz ember nem lehet, ennél a pontnál még azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Viszkis fegyverrel rabolt, harminc intézet, és valamivel több mint 142 millió forint a mérlege.
Ambrus Attila, a whiskys néven elhíresült rabló beszáll az érte érkező sárga furgonba, amikor távozik a sátoraljaújhelyi börtön és fegyházból. A 46 rendbeli rablás, közte számos pénzintézet elleni fegyveres támadás miatt elítélt férfi hajnali 3 óra előtt néhány perccel hagyta el a fegyintézetet, miután letöltötte büntetését.
MTI Fotó: Balázs Attila
A 20. századi Rózsa Sándor képe él bennünk, aki megideologizálta a tetteit, cicázott a rendőrökkel, vagány volt, és nem agresszív. Ezek alapján több faktor igaz rá, de aki közelről ismerte a Viszkist, egy másik oldalát láthatta. Ambrus megszökött a rendőrök elől, de amikor másodjára kézre került, a HVG-nek interjút adó Fülöp Valter ezredes azt mondta, szó sem volt itt Rózsa Sándorról:
Amikor újra elénk került, egy alkoholtól felpuffadt fejű, sztárallűröket felvevő emberrel találtuk szembe magunkat, aki azt sorolta, hogy mi mindent – például színes televíziót – kér a zárkájába. Kellett neki egy idő, mire ez a viselkedése megváltozott. Az újabb kihallgatásokon sem tagadta a bujkálása idején végrehajtott bűncselekményeket, de arra nem volt büszke, hogy menekülése közben lövést adott le emberekre.
A Viszkistől jó messze, de a közelmúltban egy másik bűnöző sokkal jobban lovagolta meg a hirtelen jött sikerét. 2014-ben ment körbe egy jóképű amerikai férfi mugshotja (rabosító fotója), a legszexibb bűnözőnek kiáltotta ki az internet, amiből Jeremy Meeks azóta is sikeresen megél. Annak ellenére, hogy 2002-ben egy 16 éves fiút brutálisan megvert és rablás miatt 9 évet töltött börtönben, az emberek megszerették, illetve a nők beleszerettek. Meeks azonban nem a bankok áldozata volt, az átlag szószólója, hanem egy gengszter, amit beismert a börtönévek alatt.
2014-ben fegyverbirtoklásért ítélték újra 27 hónapra, de mire 2016 elején kijött a börtönből, már modellszerződések várták, Vogue-fotózás, és a New York-i divathét. Azóta felfelé ível a karrierje, a kék szemétől vannak oda, és mindenki elfelejtette, hogy miért is töltött annyi időt rács mögött. Jeremy Meekset másfél millióan követik az Instagramon, és láthatóan élvezi a nem várt népszerűséget. Kétgyerekes apáról van szó, aki még mindig nem vált el a feleségétől, de már vagy ezerszer szerepelt az új, milliárdos nőjével a címlapon. Chloe Green egy dúsgazdag brit üzletember, a Topshop tulajdonosának a lánya, és a barátjával végighaknizták a kapcsolatukkal a sajtót. De azért el ne felejtsük a mugshotot!
Repülős Gizi, a bátor
Az már egy másik kérdés, miért lehetett sztár Repülős Gizi, aki még 91 évesen, augusztus közepén is vissza akart térni. Az akciója nem sikerült, de látszik, hogy nem bír nyugodni. Polgári nevén Bodnár Gizella az 50-es években kezdte a lopást, akkoriban működő belföldi járatokon utazott vidéki városokba, és dolgát végezve az esti repülővel tért vissza. A kitartása, az ügyessége, és a rendőrök kijátszása okozhatta, hogy rajongói oldalt hoztak létre Repülős Gizi tiszteletére, életrajzi könyvet adott ki magáról, Repülős Gizi – A tolvajok királynője címen. Tolvajsztár volt a tolvajok között, aki nem adta fel, és büszke volt arra, hogy a hatóságok sokszor sötétben tapogatóztak. „Hogy min és miért csodálkozott a rendőrség, amikor letartóztattak? Megmondom: akárhogy kutatták, keresték, rejtély volt számukra, ki lehet a sorozattettes. Nem volt semmi nyom, amin elindulhattak volna. Olyan helyekre jutottam be, ahová – állításuk szerint – bejutni családtag vagy alkalmazott segítsége nélkül elvileg képtelenség. De nekem éppen ez volt a kihívás, a gyönyörűség!” – írta le regényében a titkát. És azt se felejtsük el, hogy Repülős Gizi nem sajnálta az időt, ha lopásról van szó, a kleptomániás hölgy igazi kukkoló volt.
Beosontam a belső szobába, és bebújtam az ágy alá. Ők nyugodtan megvacsoráztak, nem tudom, hogy mit ettek, de remek illata volt. Kedves emberek voltak, szerelmesen elbeszélgettek, és volt már este 10 óra, mikor lefeküdtek. Szerelmeskedtek fölöttem.
Repülős Giziben Végh József kriminálpszichológus szerint a bátorságát és ügyességét szereti a nyilvánosság. Ahhoz, hogy valaki lélegzetvisszafojtva várja hogy elaludjanak a tulajok, kell mersz. Átvágott bárkit, nem rettent meg a lebukástól.
A 30-as évek Viszkiséhez képest a mienk amatőr
Számtalan Ambrus Attilához hasonló példa akad, nem kell Robin Hoodig se visszamenni, hogy olyan hőst találjunk, aki nem humanitárius melóval szerzett elismerést, és nem is mecénásként osztotta szét a pénzét. Az 1930-as években John Dillinger volt a rablók rocksztárja, a története pedig hasonlít Ambruséra, ugyanazok a faktorok miatt kedvelhették Dillingert. A gazdasági világválság kellős közepén az emberek nehezen boldogultak, a bankok közellenségnek számítottak, és az ellenségem ellensége a barátom-alapon óriási tömeg éljenezte John Dillingert, sőt reklámok drukkoltak a bűnözőnek.
John Dillinger átlagos, de nem túl tehetős családba született, nagyon fiatalon próbált a maga módján pénzhez jutni, már 19 évesen autólopáson kapták. Nem sokkal később megházasodott, de nem találta a helyét, állása sem volt, úgyhogy inkább egy kisboltot raboltak ki a barátjával 50 dollárért. Dillingert viszont felismerték a szülővárosában, és lecsukták, az apja szerette volna elintézni, hogy enyhébb büntetést kapjon a fia, de hiába. Rávette, hogy vallja magát bűnösnek, hátha megesik a bíróság szíve a fiatal fiún, ez viszont nem jött össze, 1924-től 1933-ig ült rács mögött, amit nem úgy használt ki, mint Ambrus Attila. Nem diplomázott le, nem köcsögözött, hanem újabb mesterterveken törte a fejét.
Én leszek a legrosszabb gazember, akit valaha láttatok, ha ki kerülök innen egyszer.
– mondta.
Az lett a pechje, hogy túl lelkes bűnözők vették körül az indianai börtönben, Harry Pierponték kitanították bankrablásból, hogy a szabadulása után egyből vagyonokat kereshessen. Pierpont a híresen jóképű, igazi vezetőtípus rabló volt Dillingerre a legnagyobb hatással. A lecke bevált, John Dillinger ugyanis mikor 9 és fél év után, 1933 májusában kijött, nem vesztegette az idejét, júliusban 10 ezer dollárral távozott egy ohiói bankból, majd ezt még több másik követte. A vesztét egy prostituált okozta, aki tudta, hogy John Dillinger éppen egy másik lánnyal tölti a délután egy júliusi napon. A bevándorló madám tartózkodási engedélyért cserébe kiadta az információt, és hármasban elmentek moziba, Ana Sage előre megbeszélt narancssárga ruhát húzott, a rendőrök pedig egyből kiszúrták, üldözőbe vették, majd lelőtték a rablót.
John Dillinger nem élt mindennapi életet, amit a válság idején az egyszeri amerikai nem mert megtenni, azt Dillinger véghez vitte. Filmszerű volt az egész pályafutása nőügyekkel, szökési tervvel, bűnöző haverokkal és hollywoodi halállal. A drámai befejezés is kellett ahhoz, hogy Dillingerből sztár legyen. Amikor Arizonába szállították, rengetegen álltak a fegyház előtt, hogy csak pillanatra láthassák, holttestét ezrek nézték meg, és 1935-ben már film dolgozta fel a történetét Public Hero No. 1 címmel. Amíg a rendőrök egész szekciója bukott bele az elfogásába, addig az emberek istenítették. Még egy lottózót is be kellett zárni, akkora érdeklődés volt egy fogadásra: azt lehetett megtippelni, hogy vajon mikor sikerül a hatóságoknak elkapni Dillingert. A reklámipar épített a bankrablóra, aki híresen rajongott a jó kocsikért. Mikor az autóját Fordra váltotta, a cég szórólapokon osztogatta a következő szöveget:
Ha úgy vesszük most is hasonló jelenség zajlott le, Ambrus reklámarc lett, saját maga reklámarca. Még életében készült róla könyv, film, és úgy látszik, hogy a csatornáknak is megéri, hogy a szórakoztató műsoraikban egy fegyveres rablót szerepeltessenek. Ambrus ráadásul mindig határozottan elmondja a véleményét, kell-e őt a tévében szerepeltetni. Leülte, amit kellett, nem büszke rá, de nem tudja megváltoztatni a múltját, nem tartja magát példaképnek, és majd 20 év távlatából egyre kevesebbek gondolják Rózsa Sándornak.
Hogy milyen lett szerintünk a Viszkis, azt kritikánkban elolvashatja.
Kiemelt kép: Getty Images/Corbis/George Rinhart
