Fogtak egy köteg A4-es fénymásoló papírt, feléemelték a szövegkiemelő filcet és hagyták, hogy a kezük vezesse őket. Nem volt koncepció, nem volt hosszú éjszakákon át tartó vázlatrajzolás, és soha nem javítottak ki egyetlen vonalat sem.
A müskinn dizájnstúdió fiatal tervezői a Miskolci Autista Alapítvány lakóotthonába élő autista fiataloktól lesték el ezt az átlag emberektől teljesen idegen alkotási módszert.
Megnéztünk egy művészetterápiás foglalkozást, és teljesen ledöbbentünk azon, hogy ők alkotás közben soha nem radíroznak ki egy vonalat csak mert nem lett tökéletes. Nekik nincsenek elképzeléseik, elvárásaik, terveik, rajzolnak, ahogy éppen jól esik. Ez a csodálatosan szürreális attitűd annyira megragadott minket, hogy mi is így terveztük meg az új táskakollekciónkat. Felrajzoltunk véletlenszerű formákat és úgy hagytuk.
-mondja Sziládi Noémi, az egyik tervező.
A csapat az Autistic Art Alapítvány meghívására látogatott el a borsodi otthonba, kifejezetten azért, hogy a náluk élő fiatalok grafikái ihletet adjanak a tervezéshez. Az alapítvány országszerte összesen hat otthonban működtet művészeti terápiás programot, ahol a zömében középsúlyos autista spektrumzavaros fiatalok kedvükre alkothatnak. Az itt lakó fiatalok közül sokan nem beszélnek , vagy ha igen, maximum néhány szóban, mondatban fejezik ki magukat. Az esetükben a rajz az egyetlen mód, amivel ki tudják fejezni a belső világukat.
A mi fiataljaink, akik mélyebben érintett autisták, leginkább azokat a szavakat értik, amelyek konkrét dolgokat jelentenek. Számukra a szerelem, a barátság, idő, művészet fogalmak már nem értelmezhetők. Az autisták inkább vizuális, mint fogalmi gondolkodók még akkor is, ha kevésbé mélyen érintettek. A rajzolás egy olyan tevékenység tehát, ami közelebb áll az ő világukhoz, mivel ez egy olyan időtöltés, ahol színekkel és formákkal dolgozhatnak.
–mondja Tarr Hajnalka képzőművész, az Autistic Art művészeti programjának a vezetője majd hozzáteszi: a súlyosan autista emberekből csak egy sziluettet lát a többi ember. Nem kommunikálnak a külvilággal, a bennük zajló érzelmekből keveset fejeznek ki, pedig ugyanúgy vannak félelmeik és örömeik, mint bárki másnak. Az autizmussal élő ember személyiségének ezt a rejtettségét nagyon finoman érzékeltetik a müskinn design táskái, hiszen a kollekció darabjai kívülről minimalisták, a bélésükre viszont a terápiákon készült színes grafikák kerültek.
A rajzok nagyon különlegesek, folytatja képzőművész. Amíg tíz átlag ember vonalvezetése vagy a rajzaikon megjelenő motívumok között között nem feltétlenül ismerhetőek fel az egyéni vonások, addig az autisták között mindenkinek megvan a sajátos képi világa. Az autizmusban érintett emberek sokszor modulokkal dolgoznak, amiket a végtelenségig ismételnek, esetleg szűk keretek között variálnak, és ahogy fentebb említettük: sosem javítanak ki semmit.
Nyolc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a művészetterápiákon autistákat rajzoltatni, felfedeztem olyan grafikákat, amilyen jellegűeket kortárs művészetből ismertem. Egy átlagos fiatal nem fog strigulákat húzogatni keresztül-kasul negyven papíron át, ő történetet, élményt, kutyát, macskát, kislányt rajzol, ki akar fejezni, el akar beszélni valamit.
Nem véletlen tehát, hogy a művészeti foglalkozásokon születő rajzokat, alkotásokat jótékonysági aukciókon és kiállításokon mutatják be, a kiemelkedő munkák pedig megjelennek saját designmárka termékeiken, sálaikon, noteszeiken, pulóvereiken.
A müskinn Design Héten bemutatott új kollekciója is jótékony célt szolgál: a táskák eladásának bevételéből az alapítvány 10, az autizmussal élők igényeire specializálódott lakóotthont támogat, ahol több mint 200 fiatalt látnak el.
Mára minden 68. ember autizmussal él, és ez az egyik leggyorsabban növekvő fogyatékosság. Ennek ellenére az autizmussal élő fiatalokat ellátó lakóotthonok folyamatosan anyagi gondokkal küzdenek. Nekik nyújtunk segítséget
– mondta Bella Viktória ügyvezető.
Az otthonokban élő fiatalok nem tudnak önálló életet élni, de itt közösségben vannak, és akár dolgozhatnak is a képességeiknek megfelelően. A művészetterápiás foglalkozások sokszor azon kevés produktív tevékenységet jelentik, amelyben el tudnak mélyülni. Ha nem ezt csinálnák, akkor lehet, hogy többször záródnának be valamely olyan sztereotíp tevékenységbe, mint például papír tépkedés, vagy egy tárgy pörgetése, ami kevésbé köti le őket olyan jótékony hatásúan, mint a rajzolás.
A nap nekik ugyanúgy 24 órából áll, ahogy nekünk, ki kell tölteni valahogy.
(Kiemelt kép:24.hu/Fülöp Dániel Mátyás)
