Két ember összetartozása már az első közös beszélgetésnél kiderülhet, de hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, lényegesen többre van szükség, mint hogy tudnak együtt miről beszélgetni. Ekkor már a párkereső beállítódásról beszélgetünk, ami elvezet a későbbi igazi társhoz. Ebben a párkereső életszakaszban megtanuljuk az előjáték fontosságát, és ez az az életszakasz, amikor a szerelem képessége fokozatosan elkezd kialakulni (a szerelem nem velünk született, hanem tanult érzelem). Ez pszichológiai értelemben segíti az embert a felnőtté válásban.
Hány párkapcsolatra van még szükségünk?
A gyors partnerválasztás lehet ugyan sikeres, de nem igazán ez jellemző a mostani párkapcsolatokra – sokan tényleg csak egy helyrajzi szám alatt élnek együtt. Az azonnal fellobbanó szenvedélyes érzelmek valójában pusztán rokonszenvet jelentenek, és teljesen szubjektív érzések, hiszen ilyenkor még nem is ismerjük egymást. Évek telnek úgy, hogy a magányos időszakokat a partnerkapcsolatokkal zajló időszakok váltják, ami teljesen normális, hiszen senki sem születik a párkapcsolathoz szükséges képességekkel, ezeket megtanuljuk. A csalódások időszakában tesszük fel magunknak a kérdést, hány szerelemre, párkapcsolatra van még szükségünk, mire megtaláljuk, akit keresünk?
Ilyenkor tényleg csak az történik, hogy a szerelem képessége kialakul, és érzelmileg egyre érettebbé válunk a társ megtalálásához. A fejlődési folyamatban egyszer csak elérkezünk oda a rengeteg csalódás, pozitív élmények és tapasztalat után, hogy kiválasztjuk a társunkat: meghazudtolhatatlanul tudjuk, hogy vele akarjuk leélni az életünket.
A Nagy Ő
Amikor megjelenik Ő, akihez képest senki addig ismert a lába nyomába sem ér, mégis mindenkire emlékeztet egy kicsit, akit valaha valamilyen tulajdonságááért szerettünk, maga a nagybetűs szerelemmé válik az élet. A szerelemnek egybeforrasztó ereje van, ami a hosszú távú párkapcsolat elengedhetetlen feltétele. Amikor szerelmesek vagyunk, szó szerint ráruházunk a másikra minden szépet és jót, a saját kívánságainkat, benne minden előző kapcsolat jó és rossz tapasztalatával. Sokan a másik ember által kívánják önmagukat megvalósítani, benne kiteljesíteni a saját életüket. Játszmáznak, csak hogy kézben tartsák a másikat, hogy irányíthassák. Csakhogy pont ez az, ami miatt csalódhatunk ismét, és az ördögi kör kezdődik elölről. Kivéve, ha a testi és lelki szerelem érzése mellett elővesszük a józanabbik énünket, és végiggondoljuk, valóban jól választottunk-e társat, vagy az érzelmeink áradnak amerre akarnak.
A párválasztásnak, bármilyen hihetetlennek is tűnik ezt így leírni, vannak törvényszerűségei. A szerelmet, ahogy a halálunk dátumát se, nem tudjuk befolyásolni, egyszerűen csak megtörténik. Ez az alapja mindennek, amihez kell a kémia és a választáshoz szükséges elvek ismerete. Ez nem lista a tökéletes férfiról vagy nőről, hanem önismeret, hogy mi mire vágyunk valójában, tényleg akarunk-e társat, vagy csak a társadalmi nyomás miatt erőltetjük magunkat erre. Ha a kérdést megválaszoltuk magunknak, akkor a számunkra jónak nevezhető párkapcsolathoz máris közelebb kerülünk, és a párválasztás elveit végignézve eldönthetjük, mi az, ami igazán fontos. Hogy sok dologban hasonlítsunk? Hogy hatalmas érzelmi drámákat éljünk meg, amiket óriási szexcsatákkal vezetünk le? Hogy az a fontos, hogy a családnak (is) megfeleljen az illető egzisztenciája, anyagi helyzete?
Az ellentétek vonzzák egymást?
Választhatunk hasonló a hasonlóval elv szerint, érdekesség, hogy ez működik a leginkább, például sok nem budapesti a földijét választja társául, és együtt élnek Budapesten.
Van, hogy az ‘ellentétek vonzzák egymást elv’ szerint választunk, ez lehet a nagy egzisztenciális különbség, lehet egész más munkakör és érdeklődési terület, vagy nagyon ellenkező személyiségjegyek (extrovertált, introvertált). Sokan úgy érzik, hogy a szerelem mindent legyőz elv szerint élik az életüket, és bármi jön, azt a szerelem erejével lesöprik, akárcsak egy török romantikus teleregényben. Vannak, akik aszerint keresnek párt, hogy azt sulykolták beléjük egész gyerekkorukban: föld a földdel házasodik. Ez a vagyon és egzisztencia elve, ha valakinek ez a párválasztás fő szempontja, nem elítélendő, sőt, ő legalább tudatában van annak, mi az, amivel biztosan nem tudna együtt élni.
Ezek szerint az elvek szerint, ha ésszel gondolkodunk, máris meghatározhatjuk, hol érdemes tartós kapcsolatot keresni: leginkább a hobbinkon vagy munkán keresztül, mert máris közös pont lehet a későbbi társunkkal. Ráadásul értelemszerűen minden elvet felölelhet, így akinek a pénz a fontos, nyilvánvalóan olyan a hobbija, ahol ez alapfeltétel (például a vitorlázás vagy utazás).
A jó pár elven túl van azonban valami, amit nem tudunk józan ésszel felülírni, amikor kiszúrjuk a tömegben azt a valakit, akivel később szerelembe esünk, és akivel észbontóan jó a szex. A párválasztást nagyban befolyásolja az, amit kisgyerekkorban megéltünk, abban a korban, amikor a pszichoszexuális fejlődésünk elindult. És igen,
– olyannyira, hogy kutatások sora szerint az ellenkező nemű szülő fizikai adottságait, haj- és szemszínét is keressük a másikban. Ha gyerekkorban ez a pszichoszexuális fejlődés sérült valamiért, akkor újra és újra ugyanazokat a hibákat és csalódásokat éljük meg a kapcsolatainkban – kötődési zavart akár, aminek egyértelmű jele, ha valaki fél megélni a szerelmet. A tudatos párválasztás, a saját igényeink ismerete és az elvek átgondolása segíthet ezen a problémán is.
