Lehet, hogy egy sorozatgyilkos tevékenykedik Gary városában?
– ezzel a tárggyal érkezett email 2010. augusztus 18-án egy rendőrhadnagynak, írja a Bloomberg. Azt nem tudni, hogy mit kezdett vele, de teljesen érthető lenne, ha reflexből törölte volna, mert átverésnek érzi. De a feladó nem is lehetett volna komolyabb: több fájlt is csatolt a leveléhez, amiket FBI-aktákból nyert ki, és amikből kiderül, hogy
A küldő arra is felhívta a figyelmet, hogy az országos statisztikát nézve ez messze kiemelkedő adat, ráadásul a halál körülményeit figyelembe véve simán lehet kapcsolat közöttük.
A hadnagy sosem válaszolt, tizenkét nappal később viszont Gary Carter rendőrfőnök ugyanettől az embertől egy hasonló levelet kapott – igaz, ebben több részlet volt. Kiderült, hogy több nőt az otthonukban fojtottak meg, és legalább két esetben tüzet gyújtottak a gyilkosság után, a közelmúltbeli eseteknél pedig a nők egy részét elhagyatott épületek körül találták meg.
A rendőrség erre és az utána küldött két érdeklődő emailre sem válaszolt.
Szakmai életem egyik leginkább frusztráló élménye volt ez
– mondta a 61 éves nyugdíjas virginiai riporter, Thomas Hargrove, a levelek küldője.
Hargrove adatok elemzésével töltötte az életét: az egyetem alatt kérdőívekkel foglalkozott, 2004-ben pedig akkori szerkesztője arra kérte őt, hogy nézze meg a régiós prostitúcióval kapcsolatos statisztikákat. A bűncselekményekkel kapcsolatos fájlok másolataiért a Missouri Egyetem könyvtárához fordult, kapott viszont pluszban valamit, amire nem számított: az emberölésekkel kapcsolatos jelentést, ami soronként tartalmazta az FBI-nak jelentett gyilkosságokat.
Hargrove-nak az első gondolata az volt,
vajon meg lehet tanítani egy számítógépet, hogy felismerje, ha sorozatgyilkos tevékenykedik?
Minden évben lekérte a legfrissebb adatokat, és a legjobban azon lepődött meg, hogy hány lezáratlan, azaz olyan ügy volt évről évre, ahol nem tartóztattak le gyanúsítottat. 1980 és 2010 között, azaz harminc év alatt összesen 211 487 ilyen esetet talált – az összesnek a harmadát.
Éppen ezért írt Gary rendőrségének, azonban nem sikerült magára vonnia a figyelmet. Négy évvel később, 2014 októberében Hammondban (a szomszédos városban) egy hotelszobában megtalálták a 19 éves Afrikka Hardy holttestét. A telefonhívásai alapján azonosítottak egy 43 éves férfit, Darren Deon Vannt, aki a letartóztatása után egy elhagyatott épületekhez vitte a rendőröket, és mutatott nekik hat másik holttestet, akiket ott helyezett el. Anith Jones-t utoljára október 8-án látták életben, Tracy Martin júniusban tűnt el, Kristine Williams és Sonya Billingsley februárban, Teaira Batey és Tanya Gatlin pedig januárban.
Vann bevallotta, hogy az 1990-es évek óta folyamatosan öl embereket. Hangrove Gary-hez fordult, hogy vizsgálja ki, mely 2010 előtti gyilkosságok kapcsolhatóak még a férfihoz, de csak egy lerázós levelet kapott.
Az egyértelmű, hogy az egyre növekvő bűnesetszámot nem lehet anélkül csökkenteni, hogy ne oldanának meg több ügyet, mint ezelőtt. Ehhez Hangrove nagyban hozzájárult: megtanította egy számítógépnek, hogy különböző algoritmusok segítségével figyeljen fel a megoldatlan esetekkel kapcsolatos tendenciákat.
Több évbe telt, mire Hargrove szerkesztői a Scripps-nél rábólintottak arra, hogy az ideje egy részét az FBI adatainak elemzésével töltse. A Missouri Egyetem egyik végzős diákjának segítsége kellett ahhoz, hogy a feljegyzéseit szoftveresen is feldolgozhassa 2008-ban.
Hogy tudja, jó után jár, egy már megoldott esetet vett alapul. A Green River-i gyilkos 48 nő meggyilkolását vállalta magára, így tudta, ha a program és az algoritmus egyezőségre figyel fel az áldozatokat illetően, akkor nem járhat rossz úton.
Egy csomó dolgot leteszteltünk, ami végül nem is működött. Végül négy adatra szűkítettük a feldolgozást: földrajzi helyre, nemre, korosztályra és a gyilkosság módjára
– mondta, majd hozzátette: nőkre szűkítette a keresést, ugyanis ők tették ki az áldozatok nagy részét, illetve a 20-50 éves korosztályt vette csak figyelembe.
A Green River-i gyilkost rögtön fel is dobta a program – ez jót jelentett. Emellett 77 megoldatlan Los Angeles-i ügy is a listára került (amik mögött a rendőrség egyébként több gyilkost sejtett), illetve 64 phoenix-i nő esetét.
2015-ben a Scripps felfüggesztette a lapkiadást, így Hargrove, aki akkor 59 évesen már 37 évet töltött a vállalatnál és a többi print újságíró elvesztette a munkáját. Nyugdíjba vonult, és megalapította a Murder Accountability Projectet (MAP-et), ami egy nonprofit szervezet és az FBI gyilkossági adatainak szélesebb körű elemzésével és elérhetővé tevésével foglalkozik.
Olyan országrészek hatóságaival is próbáltak együttműködni, akik egyébként nem szolgáltattak adatokat az FBI-nak – vagy bürokratikus lustaságból, vagy mondjuk emberhiányból fakadóan.
A legjobb, hogy ezeket mind letölthetővé és feldolgozhatóvá teszik, ami azt jelenti, hogy bárki, akinek affinitása van a dolgokhoz, esetleg szoftveres segítség is a rendelkezésére áll, nyugodtan saját maga is nekiállhat az elemzésnek.
Ez egyébként azért is fontos, mert maga a rendőrség, ahogy itthon is főleg papír alapon dolgozik. Korábban is voltak egyébként hasonló próbálkozások: az 1990-es években bevezették a ViCAP-et, de mivel önkéntes alapon működött, senki nem foglalkozott vele.
A nagyvárosok rendőrségei a bandaháborús, illetve a drogokkal kapcsolatos gyilkosságokra mutogatnak, ha a megoldatlan esetek számának nagy arányát kérik számon rajtuk: szerintük ugyanis mivel mindenki ismer mindenkit, ezért a szemtanúk csak kivételes esetekben segítenek neki.
A MAP azt is követi, ha egy intézményen tömeges elbocsátások voltak. Flintben például 30 százalékkal csökkent a megoldott ügyek száma, aminek a hátterében többnyire az állt, hogy a 330 hivatalnokból 185-öt elküldtek.
A legelkeserítőbb
Hargrove szerint eddig az egyik legszomorúbb dolog a MAP-es pályafutása alatt annak a felismerése volt, hogy hány rendőrséget nemcsak nem érdekel az FBI adatállománya, de ők maguk sem szolgáltatnak adatot feléjük.
Többek között azért is volt fontos megszerezni őket, mert mindössze a bűnügyek kicsivel több mint harmadát zárták csak le. A másik, amit megtanult, hogy ha rossz hírekről van szó, nem mindenki akarja látni a számokat.
Hargrove már tanítja is a programmal való dolgozást, Atlantában pedig már be is vezették a szoftverrel történő munkát. Máshol – többek között azért, mert drágállják -, sajnos még nem annyira elterjedt, a rendőrségek ezért más módszereket használnak: például több nyomravezetői díjat ajánlanak fel vagy ügynököket kölcsönöznek az FBI-tól.
Érdekesség: mielőtt elfogták a sorozatgyilkos Vennt, Texasban élt, és bár az indianai rendőrség választ sem küldött Hargrove-nak, az austini rendőrök felvették vele a kapcsolatot, hogy vajon ölt-e náluk is a férfi.
