Az egész idén nyáron kezdődött, egy ártatlannak tűnő telefontok-vásárlással, mikor több ismerősöm is azt tanácsolta, hogy ne vegyem meg drágán a ruhaboltokban árult tokokat, hanem rendeljek én is az internetről, mint mindenki más. Bevallom, nem vagyok az a gyanakvó típus, de eleinte kicsit ódzkodtam az egésztől, attól tartottam, hogy
Persze korábban is volt már rá példa, hogy interneten vásároltam, de akkor mindig egy barát vagy ismerős bonyolította le az egész üzletet, így történhetett meg velem az a csúfság, hogy egészen idén nyárig Ebay- és Aliexpress-szűz voltam. A félelmeim aztán szinte teljesen eltűntek, miután regisztráltam a fent említett oldalakra és megrendeltem az első tokokat, amelyekből rögtön hármat is vettem, darabját alig másfél dollárért, azaz nagyjából 450 forintot fizettem.
Összehasonlítva ezt az árat a 2-3 ezer forintos bolti tokokkal, valósággal vérszemet kaptam, rövid idő alatt többet is rendeltem, hiába volt csak egy telefonom. Ma már nagyjából húsz tokom van, amelyek közül hármat használok, a többi mind egy polcon pihen és azt várják, hogy újra elővegyem őket.
Egészen pontosan egy olyan gyűrű, amelyen egy Jézus Krisztust ábrázoló freskó van. Hogy miért volt szükségem erre, vagy hogy egyáltalán miért van szüksége bárkinek erre, az jó kérdés. A saját részemről csak annyit tudok mondani, hogy mikor megláttam, jó poénnak gondoltam, és mivel nem került 2 dollárnál többe, így rányomtam a megvételre.
Az Aliexpressen persze nem csak olcsó dolgok vannak, el lehet itt költeni egyszerre is sok pénzt, de az oldal legnagyobb erőssége mégis a fillérekért előállított, alacsony áron és ingyenes szállított termékek.
A tény, miszerint 500 forintból valami eljön Kínából Magyarországra úgy, hogy annak már a szállítási díja is ki van fizetve,
de azért érdemes feltenni a kérdést, hogy mégis miért tud ilyen olcsón szállítani (nulla forintért) az Aliexpress? Röviden a válasz:
Kínában ugyanis rengeteg olyan, a világ minden pontjára szállító társaság működik, amelyek egy előre meghatározott összegért cserébe gyakorlatilag bármennyi küldeményt elvisznek, legyen szó Malajziáról, Madagaszkárról, vagy akár Magyarországról. Az Aliexpress eladói szinte kivétel nélkül a China Post nevű társasággal állnak szerződésben, a legtöbb online rendelés az ő logójukkal ellátva érkezik meg az országba.
A tokok után tehát elszabadult a pokol, rendeltem mindenféle dolgot, sok olyat is, amikre nem volt szükségem. Az elmúlt hónapokban nagyokat néztek a helyi postán, amikor szinte minden harmadik nap csomagot kaptam Kínából, Indonéziából, néha Malajziából. Nyártól őszig csaknem jóval több mint félszáz rendelésem volt, ami, ha belegondolunk, borzasztó soknak számít. Íme, egy kis ízelítő a rendeléseim közül:
- Kukoricacsutka pipa
- Okosóra
- Töltők
- Fülhallgatók
- Fejhallgatók
- Még több tok
- Borbély borotva
- Napszemüvegek, nagyjából 10 db
- Bluetooth mikro fülhallgató
- Órák, nagyjából 8 db
- Karkötők
- Gyűrűk
És bár nem fizettem az apró hülyeségekért sokat, mégis elgondolkodtam, hogy
Először akkor ötlött fel bennem, hogy problémám lehet, mikor egy hosszú nap végén azon kaptam magam, hogy pihenésképpen az Aliexpress mobilos alkalmazását pörgetem, hogy töltöttek-e fel újabb 1 dolláros termékeket. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor egy telefonszámlát nem tudtam időben befizetni, mert a kártyámról véletlen az utolsó fillért is levásároltam.
Egyáltalán mi számít függőségnek?
A vásárlásfüggőség az a magatartás, ami problémát okoz a személynek és a környezetének. Tehát egy napi 2-3 óra hosszát tartó vásárlás is számíthat hobbinak, ha a személynek egyéb funkciói (pl. munkája, családi élete) nem sérülnek. Ezt már Dr. Maráz Anikó, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének kutatója mondja, aki szerint a vásárlási kényszer kapcsán érdemes elkülöníteni a “shopping”-függőséget, azaz az olyan embereket, akiket inkább a nézelődés, válogatás hoz lázba, és a “purchase”-függőséget, vagyis amikor a pénz költésén van a hangsúly.
A szakértő arra a kérdésre, hogy létezik-e online vásárlás-függőség, egyértelmű igennel válaszol, ám szerinte ez egy annyira új terület, hogy még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az online függőség más lenne, mint az offline. Ami viszont biztosnak tűnik, hogy a kettő nem keveredik: valaki vagy “offline” vagy “online” vásárlás függő.
Ez sok mindentől függhet: pl. személyiségtényezők (pl. néhány embert az hoz lázba, hogy sok inger éri (fények, hangok, színek, vevőtársak, interakció az eladóval, a választék nagysága stb., ők inkább hagyományos kényszeres vásárlásra hajlamosak), másokat inkább az, hogy sok információ áll rendelkezésükre (sokszor pl. a szisztematikus árukeresés mellett végtelenségig tudnak termék review-kat olvasni, és így inkább az online forma áll hozzájuk közelebb).
Az online vásárlással kapcsolatban az egyik legfontosabb tényező egyébként a bizalom: mennyire bízom az oldal fizetési rendszerében, a házhozszállításban – egyes emberek hajlamosabbak megszavazni a bizalmat, míg mások kevésbé, ez szintén lehet személyiség-függő. A pszichológiai mechanizmus viszont ugyanaz az online és offline vásárlás esetében, ezért ilyen szempontból a két viselkedés között nincs lényeges különbség.
Mondja Dr. Maráz, akit arról is megkérdeztem, hogy melyek azok a pszichológiai folyamatok, amelyek ilyenkor lejátszódnak az emberekben.
Mint minden pszichológiai problémánál, itt is vannak hajlamosító tényezők, mint például a gyerekkorban a szülőktől kapott jutalmazási-büntetési rendszer. Sokszor a szülők maguk is úgy jutalmazták a gyereket, hogy vettek neki valami apróságot – ez a
mechanizmus pedig felnőttkorban is megmaradhat. Fontos szerepe van még az önkontrollnak – ember legyen a talpán, aki ellent tud állni a profi módon megtervezett marketingeknek. A kísértésbe eséshez (vagyis hogy olyan dolgokat vegyünk, amire nincs szükségünk) nem kell kényszeres vásárlónak lenni. Viszont a nem kényszeres vásárlóknak többnyire van annyi önkontrolljuk, hogy ellent tudjanak állni a csábításnak. Amennyiben az önkontroll kialakításához nem kaptak megfelelő segítséget a környezetüktől, főleg gyerekkorban, akkor ez szintén hajlamosíthat a vásárlási kényszerre. A másik kérdés a lezajló pszichológiai folyamatokra vonatkozik.
A konkrét pszichológiai folyamatokról
Itt főleg egy jutalomhiányos állapot előzi meg a vásárlást, azaz depresszió, szorongás, üresség-érzet, de akár lehet unalom, ingerszegény környezet is. A személy ekkor elkezd fantáziálni a vásárlásról – hova megy, mit fog nézegetni, melyik kártyával fog fizetni. Majd következik a vásárlás szakasza: a nézelődés, ami jellemzően eufóriával jár, izgatottsággal és felfokozott örömmel, mely egészen a fizetésig tart. Az “epizód” lezajlása után következik a bűntudat érzése, amikor az eufória elmúltával realizálja a személy, hogy semmi szüksége nincs a megvett árukra.
És mivel az eredeti probléma továbbra is fennáll (depresszió, ürességérzés, unalom), a bűntudat lecsengésével nagy valószínűséggel újrakezdődik a kör. Mivel nem a szükségleten, azaz a javak megszerzésén, hanem a vásárlás felett érzett eufórián van a hangsúly, ezért sokszor előfordul például, hogy a személyek otthagyják a kifizetett árut a kasszánál. Ugyanezen okból otthon sokszor ki sem bontják a megvásárolt árut, hanem az a csomagolással együtt a szekrényben landol.
Mit lehet tenni, ha tudjuk, hogy baj van?
A gyógyulási folyamat időtartama a probléma súlyosságától függ. Ha nem szakember segítségével történik a gyógyulás, akkor általában az adott életprobléma megoldódásával megszűnnek a tünetek (pl. szakítás utáni gyász időszakában történt a kényszeres vásárlás, de a gyász elmúltával, illetve feldolgozásával elmúlnak a vásárlási tünetek is). A visszaeséstől egyrészt a tudatos tervezés tarthat vissza: bevásárlólisták írogatása, de mindenképp a vásárlás megkezdése előtt döntsük el, mit akarunk venni és arra mennyi pénzt szánunk. Kérdezzük meg magunktól, hogy
Másrészt ne menjünk egyedül vásárolni: egy barát, házastárs bevonása segíthet megtartani a kontrollt.
Ha az önsegítő stratégiák nem válnak be, akkor szakember bevonása javasolt, mert lehet, hogy néhány alkalomnyi találkozás már megoldja a problémát.
