Karafiáth: Vonáné lapja majdnem olyan cuki, mint Dúró Dóra angyalkaruhája

Megvan, hogy pár éve Dúró Dóra ártatlan báránykának sminkelve a kémiai kasztrációról „csacsogott” egy női magazinban? A mondandója egy összeállítás részeként jelent meg, ahol több politikus nő megszólalt pártja képviseletében, szigorúan nőügyi szempontból. Az ő álláspontja is álláspont, védte magát a lap, ami persze vitatható szempont, onnan legalábbis, hogy szabad-e szélsőséges és kirekesztő párt képviselőjének bármiféle megnyilatkozásának teret adni? De ami megtörtént, megtörtént, mindenesetre ebből is világos lehet, hogy

nincs szigorúan nőügy, a nők ügye össztársadalmi ügy, a nők ügye politikai ügy is – mindig.

Épp ezért elkerekedett szemmel olvastam, hogy Vona Gábor felesége (az impresszumban V. Szabó Krisztina néven) is alapított egy női oldalt, az igenelet.hu-t. Egyelőre a site ártalmatlan kis dolgokat mutat, bájos arcot villant, majdnem olyan cuki, mint Dúró Dóra angyalkaruhája.

Ahogy az Index.hu írja:

Kis csavar azért van a történetben, az ugyanis csak az avatottaknak lesz azonnal világos, hogy kiknek a cikkeit olvassa. Az impresszumban V. Szabó Krisztina, Szabó Judit, Cserhalmi Ágnes, Zigó Judit, Sinkovics Szilvia szerepel, de akár azt is mondhatjuk, hogy ők Vona Gábor felesége, Vona Gábor feleségének testvére, egyben Vona volt titkárságvezetője, Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő felesége, Kőbánya jobbikos képviselőjelöltje és  a Jobbik-közeli Barikád újságírója. A weboldal grafikusa Laboncz Edina, aki a Hazai Pálya című jobbikos pártlap művészeti vezetője is. (…) Az értékesítés nettó árbevétele az alapítás óta folyamatosan nulla forint. A szerzők őszintén vallanak magukról a bemutatkozó oldalukon, csak a pártkötődést nem említik: V. Szabó Krisztináról például megtudhatjuk, hogy retteg a békáktól, nem szereti a zellert, de a papírboltok illatát igen. Azt viszont nem, hogy a férje a legnagyobb ellenzéki párt elnöke.

Vonáné persze kikéri magának a pártkötődést, szerinte ez az ő magánbiznisze, a férjének semmi, de semmi köze hozzá, pártpénz nem csorog az üzemeltetésbe, az oldal szerelemgyerek. Meglehet, hogy így van. De mi szükség van rá? És miért nem lehet kiírni a valós szereplőket? Ennek csak egy okát tudom feltételezni, de ne legyen igazam. A lap célja ugyanaz lehet, mint a Jobbik cukiságkampányának.

Vidám, nevető fiatalok, derűs életképek, magyar vizsla, magyar ember, nekünk bejött az élet. Igenélet! Igen az életre, arra az életre, amit mi nyújtunk nektek.Ennek igen ravasz módja egy olyan site-ot létrehozni, ami látszólag ártalmatlan. Ami bevonzhat olvasókat. Olyan olvasókat, akiknek halvány dunsztjuk nincs arról, ki van a háttérben. Először olvasgatunk ajzószerekről, tündibündi, leheletkönnyű témácskákról, aztán hopp, egyszer csak befigyel majd más is. Közéleti kérdésekben is meg szeretnének majd nyilvánulni, kíváncsian lesem, mikor kerülnek elő az úgynevezett kényesebb témák. De mondom, ne legyen igazam!

Mert egy női magazin igenis képes erőteljes szemléletformálásra, a vélemények finomhangolására. E sajtótermékek állandó gúnyos jelzője a „színes-szagos”, szokták lesajnálóan bugyimagazinoknak is nevezni őket, holott – egy-két valóban buta lapocskát leszámítva – ezek a „definíciók” már rég nem állnak. Sőt, odáig mennék, hogy megkockáztatom, igen sok üdvözölhető szemléleti változást épp ezeknek a sajtótermékeknek is köszönhetünk.  Egy mainstream női magazin ma már régen nem csak a konyhai titkokról szól.

A női magazin, mint műfaj enyhén szólva nem új keletű találmány, első európai példányaik már a 17. század végén megjelentek Spanyolországban (1687-1689 között kétheti megjelenéssel, Noticias Principales y Verdaderas, azaz Legfontosabb és Igaz Hírek címmel), és Angliában (Ladies Mercury, azaz Hölgyek hírmondója címmel), ám először igazán fontos szerephez a 18. században jutottak, mikor is egyre lényegesebbé vált a nők oktatása. Az első igazán nagy példányszámú és nagy hatású periodika 1725-ben jelent meg Lipcsében, az árulkodó Értelmes Kritikus nők cím alatt. A lapok minden társadalmi rétegnek – beleértve a munkásosztályt is – kínáltak érdekes tartalmat, a cikkek témája ugyanaz volt, mint manapság: szerelem, gasztro, gyereknevelés, receptek.

Elmondható tehát, hogy a nőknek szóló lapok gyakorlatilag évszázadok óta nem változtak, a témák bebetonozódtak, de már a kezdetek kezdetén az elsődleges cél a felvilágosítás, a tudás átadása volt. A lényeges különbség csak abban áll, hogyan közelítik meg mindezt. Hogy a látszólag ártalmatlan címszók alatt milyen üzenet lapul. Felismerték ezt is nagyon korán, és naná, hogy a franciák voltak az első fecskék, ott jelent meg az 1848-as forradalmak után a La Voix des Femmes (Nők hangja), és a L’Opinion des Femmes (Nők véleménye), mely újságok kimondott célja volt már a nők véleményének és akaratának – közéleti síkon is – kimondása, érvényesítése.

Mit tud adni egy jó női lap? Elsősorban szemléletmódot (ha van neki olyan), életstílust. És a bemutatott példáknak hatalmas ereje van. Csak néhány eredmény a legutóbbi évekből! Elmondható, hogy ezeknek az orgánumoknak köszönhetjük például, hogy sok nő előtt kinyíltak új perspektívák, hogy tömegek tudtak rálátni egy másik világra a hálószoba-konyha-szoptatás háromszögén túl. A szexuális felvilágosítás terén is jelentős érdemei vannak például a levelező rovatoknak, ahol a névtelenség leple alatt feltárulhattak valódi problémák, így többen fellélegezhettek, hogy nem, nem betegek, nem hibásak, nem selejtesek.

Ne feledkezzünk meg a sulykolás erejéről! Jó pár éve olvashatunk alternatív családmodellekről, a fiatalság kiterjesztéséről (aminek köszönhetően egy negyvenes nő például már nem érzi magát öreg rémnek, és bátran bele mer vágni egy új életbe is akár). Persze e magazinok elsődleges profilja a profitorientáltság, és igen lényeges szempont, hogy tele legyenek reklámokkal, promóciókkal, de a sok divatanyag és eladandó portéka között értékes üzenetek is lapulnak. Kampányokkal segítik például, hogyan tudjuk elfogadni magunkat. (Más kérdés persze, hogy a média bűne is, hogy annyi testképzavaros, életképzavaros ember él közöttünk.) A legtöbb sikeres, sok emberhez (direkt nem írok nőket, mert bizonyított, hogy rengeteg férfi is olvassa ezeket) eljutó magazin igyekszik árnyaltan bemutatni a körülöttünk élő világot, felmutat sorsokat, lehetőségeket, megoldásokat.

Ám a választás mindig az olvasó kezében van. És sajnos nem merném nyugodt szívvel azt mondani, hogy a többség tudatos olvasó.

Ugyanez áll a híroldalakra is, ezért felettébb veszélyes és káros, ha egy országban a közmédia és a mindenkihez eljutó ingyenes napilap a rezsim kezében van. Vagy, ha egy női oldalt szélsőjobbos funkcionáriusok hölgykoszorúja szerkeszt.

Vonáné lapjának a Facebookon már több mint húszezer követője van. És saját bevallásuk szerint havonta hatvanötezer olvasójuk. Kíváncsian várom, mikor debütálnak egy gyerekeknek szóló magazinnal is. Biztos, ami biztos.