Amikor Reilly Flaherty ellátogatott a Wilco zenekar brooklyni koncertjére, még nem sejthette, hogy bekerül a hírekbe.
Még talán akkor sem, amikor elhagyta a pénztárcáját.
Hogy hol tűnt el a buksza, arról sejtelme sem volt, visszament a helyszínre, átkutatta az Über-kocsit, amelyben utazott – de semmi. Mivel a Wilco rajongóit kedves embereknek tartja, titkon azért reménykedett, hogy valaha még előkerül a tárca.
A borítékban megtalálta a jogosítványát és a bankkártyáit valamint az alábbi levelet:
Kedves Reilly Flaherty,
Megtaláltam a pénztárcád; a jogosítványodban szerepelt a címed, úgyhogy tessék, íme a bankkártyáid és az egyéb fontos iratok. A készpénzt megtartottam, mert füvet kellett vennem; a bérletet is megőriztem, hiszen azért csak 2,75 dollárba egy jegy; és a tárcát se küldöm vissza, mert eléggé tetszik. További szép napot!
Viszlát,
Egy ismeretlen.”
Mivel a pakk megérkezéséig már az összes létező kártyáját lecserélte, Reilly nem volt túl lelkes a közepesen nagyvonalú idegen sorait olvasva.