Mátyás király az itáliai városállamok közül Velencével alakított ki szorosabb együttműködést uralkodása elején a török veszély növekedése miatt. Firenzével az udvarias “üdvözlésen” és a jó kapcsolatok reményének kifejezésén túl ekkor még nem jutott.
A törökökkel folytatott kereskedelmet Firenze végül 1467-ben a pápa és az itáliai közvélemény nyomására számolta fel – de csak részben és átmenetileg. Az oszmánok ellen segítséget kérő Mátyás követeit kedvesen fogadták, de nem mozdultak.
Aztán az 1460-as évek vége felé a Magyar Királyság és Firenze diplomatái egyre aktívabban dolgoztak a két állam szövetségéről. Ennek jegyében küldtet a Signoria Mátyás udvarába a különleges ajándékot 1469. december 23-án: egy hím és egy nőstény oroszlán.
Erő illik erődhöz
Janus Pannonius négy versben is megemlékezett az állatokról. Például így: “Lám, hozzád, méltó adomány, mit e város ajánlott: úgy véljük, hogy erő illik erődhöz, urunk”. Sőt, a humanista pécsi püspök előjelnek tekinti az oroszlánok érkezését, és valóban, nem sokkal később Mátyás valóban cseh király lett.
Nem véletlenül adja tenéked Tuscia népe
Győzhetlen Mátyás, Afrika állatait.
Van többféle dolog, miben ők s te bizony megegyeztek,
s méltán küldték így tiszteletük jeléül.
Első ember vagy s vadként első az oroszlán,
ékít téged a haj, dísziti őt a sörény.
Megkönyörülsz a legyőzöttön, s ezt megteszi ő is;
Karddal vívsz te csatát, ő meg a karmaival.
Mit! Hogy most cseh királyok címere dísze ez állat?
Új birodalmat nyersz, annak a jósjele ez.
Csodák jelezték a király halálát
Nem valószínű, hogy ezek az állatok voltak, amelyekről Bonfini mester ír Mátyás halála kacsán, bár fogságban az oroszlánok húsz évnél tovább is elélhetnek.
“Sok csodajel jelezte halálát. Már az előző év január elseje után megdördült az ég – írja Bonfini.
Halála után a Duna szokatlanul megáradt; sok partmenti falvat és várost öntött el, hogy török betörés ellen megvédje Pannóniát, ha már az ország oltalmazója nem védelmezheti. A Budán őrzött oroszlánok a király halála napján kimúltak.
“Ekkor Budán a Corvinus-ház címerének madarát, hollót egyetlenegyet se láttak, míg Fehérvárt, a magyar királyok temetkező helyén annyi holló károgott, hogy ebből már mindenki könnyen sejthette a király halálát. De a jósok és matematikusok is mondták, hogy meghal ebben az esztendőben.”
